Állandó készenlétben a gyümölcsösben

Az elmúlt évek súlyos aszályai a szerbiai gyümölcstermesztésben is éreztették hatásukat: csökkent a termésbiztonság, miközben a termelési költségek és a piaci árak is emelkedtek. Ma már nem elég metszeni, permetezni, öntözni és szüretelni: a gyümölcstermesztőnek szinte naponta alkalmazkodnia kell az időjárás szélsőségeihez. Ha nem az aszály, akkor a kései fagy, ha nem a fagy, akkor a betegség teszi próbára a gyümölcstermesztőt.

Az idei tavasz is megmutatta, mennyire kiszolgáltatottá vált a gyümölcsös a szélsőséges időjárásnak. Amikor április közepén, majd május elseje körül ismét fagyokat jeleztek, a temerini Faragó családnál is megkezdődött a készenlét: el kellett dönteni, melyik gyümölcsösben tüzelnek, hova kerül szalma, fűrészpor, melyik sorokat próbálják megmenteni. A kisugárzó fagy ellen még lehet védekezni. Ilyenkor minden második fa mellé bála kerül, a hőmérők több ponton figyelik, meddig süllyed a levegő hőmérséklete, és amikor fagyni kezd, meggyújtják a szalmát, füstölnek, melegítenek. A piacon ebből a vásárló gyakran csak az árat látja, de azt nem, mennyi munkába kerül egyetlen termés megmentése. Mire a gyümölcs leszedhető állapotba kerül, valóban aranyárúvá válik. Benne van az átfagyott éjszaka, a pótkocsira fagyott fűrészporos vödör, a fához dermedő kéz, a füst, a virrasztás, a permetezés, az öntözés és a bizonytalanság is.

– Április közepe körül jött az első tavaszi fagy, szinte napra pontosan, mint tavaly. Május elsejére szintén mondták a mínuszokat. Akkor már fejlettek voltak a gyümölcskezdemények, olyankor különösen érzékenyek, mert vízzel teltek. Fél egyig hordtuk ki a szalmát és a fűrészport a gyümölcsösbe, majd kezdődött az éjszakai figyelés: hőmérő lent, hőmérő fent, közben a döntés, mikor kell gyújtani – magyarázta a klímaváltozás okozta kihívásokat Faragó Radmila, a temerini Faragó gyümölcstermesztő gazdaság egyik alapítója.

Faragóékat első osztályú barackjairól ismerte meg Temerin és környéke, húsz évvel ezelőtt férjével, Atillával együtt kezdték el a ház mögötti fél oldalporta méretű területen termeszteni a gyümölcsöt. Több fajtával kísérleteztek, és fokozatosan szerezték meg azt a tapasztalatot, amelyre később a gazdaságot építették. A fejlődésben fontos szerepe volt annak is, hogy fiuk, Árpád a mezőgazdasági pályát választotta. Az egyetemi diploma megszerzése után a család Becsén vásárolt Árpád számára egy másfél holdas, bekerített, részben már betelepített gyümölcsöst. Ez a terület már vegyes gyümölcsös, amelyben meggy, cseresznye, kajszi, szilva, körte, alma és birsalma terem. A vegyes gyümölcsös biztonságosabb alapot jelentett: ha az év és az időjárás engedi, mindig kerülhet valamilyen friss gyümölcs a vásárlók elé. A gyümölcstermesztés nehézségeit azonban tetézik az értékesítésben felmerülő gondok is.

‒ Egyre nehezebb a gyümölcsöt megtermeszteni. Azt is mondhatnám, hogy ma már ehhez is teljes ember kell, sok munka és sok pénz, ha azt akarjuk, hogy legyen értelme csinálni. Mégis azt vallom, hogy a gyümölcsöt megtermelni még mindig könnyebb, mint értékesíteni.

A vásárlói szokások nagyon megváltoztak. Nálunk, ha valaki megkóstolja az almákat, fajtánként mindegyiknek más az íze. Ez a különbség a kistermelőnél termett gyümölcs és a behozatali, ipari módon előállított áru között. Utóbbi lehet szép, nagy, mutatós, de sokszor nincs igazi illata, nincs valódi íze. Ha csukott szemmel harapna bele az ember, talán meg sem tudná mondani, mit eszik.

A mi almáinknál érezni lehet a fajtát, a termőhelyet, azt is, mennyit érte a nap. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetes zamata. Csakhogy az emberek ma már kényelmesebben vásárolnak, egyre kevesebben járnak piacra. Inkább elmennek a bevásárlóközpontba vagy a nagyobb városokba vásárolni. Nem mondom, hogy egyáltalán nincsenek vevők, de évről évre kevesebben vannak.

Közben rengeteg a behozatali áru, és sokan már azt várják el a kistermelőtől is, hogy nála is minden legyen, mindig, mindenből. Csakhogy ez nem így működik. Mi azt kínáljuk, ami nálunk megterem, aminek szezonja van, és amiről tudjuk, hogyan termeltük meg.

Radmila azt is elmondta, hogy nincs egy pillanatnyi hátradőlés sem a gyümölcstermesztésben, állandó készenlétben kell lenni. Az évek óta ismétlődő, hosszan tartó aszályok a gyümölcsfákat is megviselik. Ilyenkor a termelő sokszor már nem bő termésben gondolkodik, hanem abban, hogyan tudja életben tartani az állományt. Aki nem rendelkezik kiépített öntözőrendszerrel és biztos vízbázissal, szinte teljesen ki van szolgáltatva az időjárásnak. Az öntözőberendezések telepítése azonban drága mulatság, s akinek van, annak sem egyszerű a rendszer fenntartása.

‒ Hiába öntözünk, nem tudunk annyi vizet adni a növénynek, amennyire igazán szüksége lenne. Életben tartjuk, ennyi ‒ magyarázta Radmila.

‒ Mindhárom holdat csepegtető rendszerrel öntözzük. Van kút, de nincs meg az a vízmennyiség, amelyre szükségünk lenne. Becsén például köztudott, hogy gázos a víz, ez már a pumpát is lefújta, és a vízhozamot is csökkenti. Amikor nagy a szárazság, a kutakban is visszaesik a vízszint. Ilyenkor rengeteg üzemanyag fogy, mert a pumpáink benzinesek, nagy melegben pedig a rendszer is nehezebben bírja a terhelést. Az egész locsolórendszert át kell alakítanunk, mert a jelenlegi feltételek mellett egyre nehezebb fenntartani. Nem beszéltünk még a növényi hormonokról, biostimulátorokról, aminosavakról, a fagy elleni készítményekről. Magyarországról hozzuk át a borostyánkősavas és más bioszereket, mindent, amivel segíteni tudjuk a fákat. Ez olyan, mint egy löket a növénynek: kicsit felturbózzuk, hogy erősebb legyen az ellenálló képessége, az immunrendszere. Egy egész koktélt kapnak a fák. Nem is lehet elmondani, mennyibe kerül mindez. Minden pénzbe kerül. Nem kell csodálkozni azon, hogy a gyümölcs lassan aranyárban van a piacon. De ilyenkor már nem ez a lényeg, hanem az, hogy megmentsük a termést, mert ebből van a kenyerünk. Közben azt is látjuk, hogy az újabb nemesítésű fajták többsége nagyon igényli a permetezést. A gyümölcsösben például több olyan érzékeny almafajtát is kiszedtünk, mint a sárga delicious, a mucu vagy a chadel. Egész sorokat vágtunk ki. Így kevesebb almánk maradt, mert kiesett az a termés, de őszintén mondom, nem bánom. Kevesebb a gond, kevesebb a fertőzési forrás a gyümölcsösben ‒ taglalta Radmila az időjárás viszontagságai miatt egyre nehezebbé váló növényvédelem kérdését is.

Mint mondta, egy húszéves gazdaságot nem lehet egyik napról a másikra felrúgni, az elmúlt tíz év viszont olyan változásokat hozott, amelyek elindították a gazdaságot egy az eddigieknél is környezetkímélőbb termesztési irány felé. A betegségekre fogékony fajták kivonása ezért nemcsak gazdasági, hanem szemléletbeli döntés is.

‒ Ma már sajnos oda jutottunk, hogy permetezés nélkül szinte semmit sem lehet megtermelni. Valamit ki lehet küszöbölni, lehet csökkenteni a felhasznált szerek mennyiségét, de teljesen kivonni őket a termesztésből nagyon nehéz. Mi viszont szeretnénk arra is hangsúlyt fektetni, hogy minél kevesebb vegyszerrel termesszünk. Ezért fordulunk az ellenállóbb fajták felé. Lehet, hogy ezeknek kisebb a termése, vagy az emberek még nem ismerik őket eléggé, de gyönyörű, egészséges és finom almák. Most igyekszünk mindinkább ezekre átállni. Próbáljuk most másként felépíteni az állományt. Ez az első lépés ahhoz, hogy egyszer majd komolyan el lehessen gondolkodni a biotermelésen, vagy legalább azon, hogy a vegyszerhasználatot a lehető legkisebb mértékre csökkentsük. A locsolórendszer működési költségeit szintén megpróbáljuk minimalizálni, ezért az idén igényeltük a tartományi titkárság támogatását napkollektorok beszerzésére. Próbálunk fejlődni, befektetni a zöld energiába. Mindez nem kis befektetés, de hosszú távon megtérül ‒ mondta Radmila. Arról is beszélt, hogy a vásárlók sajnos nem tudják értékelni a fentebb említett törekvéseket. Az elképzelés, hogy a gyümölcs ne legyen permetezve, de legyen olyan mutatós, mint amit divatlapból húztak ki, nem működik. Ez a fogyasztói ellentmondás viszont új értékesítési irányba terelte a Faragó gazdaságot: öt évvel ezelőtt elkezdték a gyümölcsök feldolgozását. Saját termesztésű gyümölcseikből lekvárokat, dzsemeket, szörpöket és gyümölcsleveket készítenek, a termékek minőségét pedig szakmai elismerések is igazolják: az Újvidéki Mezőgazdasági Kiállításon fekete berkenyéből (arónia) készült gyümölcslé, valamint a barack- és szilvapálinka is díjazásban részesült. Az évek során a feldolgozáshoz szükséges gépeket is beszerezték, Radmila szerint pedig lassan kialakul az a vevőkör, amely keresi a tiszta ízeket.

‒ Aki megkóstolja, a kisgyerekektől kezdve a felnőttekig, mindig azt mondja, hogy nem tud eleget venni belőle, mert igazi gyümölcsíze van. Benne van maga a gyümölcs, úgy, ahogy az Isten megteremtette. Nincs semmi hozzáadott, se cukor, se víz. Senkitől nem vásárolok fel gyümölcsöt, kizárólag azt dolgozzuk fel, amit mi magunk megtermelünk. Ha van termés, van belőle lekvár, szörp vagy gyümölcslé, ha nincs, akkor nincs. A saját terményünk és termékünk minőségét tudom garantálni. Amit én elkészítek, abból én is eszem, a gyerekem is eszik, és ugyanaz kerül a vásárló elé is. Nincs olyan, hogy ez az üveg eladásra készült, az pedig saját részre. Nálunk minden egyforma. Ezt nem is merném másként csinálni ‒ állítja Radmila.

A Faragó család megpróbál több lábon állni, ezért néhány éve ‒ fiuk vezetésével ‒ a palántanevelésbe is belekezdtek. Árpád környezetgazdálkodási agrármérnökként minden szaktudását arra fordítja, hogy a kiskerttulajdonosoknak is sikerélménye lehessen, lehetőleg vegyszermentesen.

‒ Olyan fajtákat kínálunk, amelyek nem túlságosan igényesek, és nem kell őket agyonpermetezni. Ez különösen fontos a kiskerteseknek, mert szeretnénk megkönnyíteni a helyzetüket. Aki vásárolt már tőlünk, többnyire visszajön, dicséri a palántákat, és elmondja, milyen szépek voltak, mennyi termést hoztak az előző évben. Nekünk ez többet ér mindennél. Mintegy húszezer palántát nevelünk egy idényben: paradicsom, paprika, padlizsán, uborka, többféle fűszernövény van a kínálatban. Csakis minőségi, fémzárolt vetőmaggal dolgozunk. A minőség tehát adott, és aki tud bánni a palántával, rendszeresen öntözi, ápolja, nem sajnálja tőle a fáradságot, annak nagyon szép termése lesz.

A Faragó család számára a több lábon állás nem a minőség feladását, hanem éppen annak megőrzését jelenti. Radmila szerint a piaci bizonytalanságok, az időjárási szélsőségek és a növekvő költségek közepette is csak egyetlen biztos kapaszkodó maradt.

‒ Egyetlen biztos kapaszkodónk a minőség. Abból semmilyen körülmények között nem engedünk. Hiszem, hogy hosszú távon a minőség hozza meg a vevőt, és a minőség tartja is meg. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt minden évben, minden üvegben, minden szem gyümölcsben bizonyítani tudjuk.