Kalandvágy, kíváncsiság és egy jó autó – legtömörebben talán így lehetne összefoglalni azt az afrikai kontinens több országán – Marokkón, Mauritánián, Szenegálon és a Guineai Köztársaságon át egészen Sierra Leone fővárosáig – vezető, több mint kilencezer kilométeres utat, amelyet két zentai fiatalember, Gregus Gyula és Gyurcsik Rudolf tett meg ez év elején a Budapest–Bamako sivatagi rali idei első futama során. A zentai srácok a rali úgynevezett Spirit mezőnyében indultak, immár második alkalommal, és ezúttal is egy régi, de strapabíró autóval vágtak neki Afrikának. Az idén is rengeteg élményt gyűjtöttek a tengerpartokon, homoktengereken, kősivatagokon, járatlan utakon és szavannákon keresztül haladva, miközben szinte minden éjszakát sátorban töltöttek.
A világ legnagyobb amatőr kalandralija
No, de mi fán terem a Budapest–Bamako rali, amely miatt a tapasztalt off-road versenyzők mellett számos lelkes autótúrázó is nekivág a nagy kalandnak?
A rali ötlete 2005-ben Szabó Gál András magyar újságíró és utazó fejéből pattant ki. Az eredeti elképzelés egy olyan rali megszervezése volt, amely a legendás Dakar Rally hangulatát idézi meg minden második évben, azzal a különbséggel, hogy nem profi versenyzőknek szól, hanem elsősorban kalandvágyó utazóknak.
Az első ralin mintegy negyven csapat indult el Budapestről, és a mezőny több mint nyolcezer kilométert tett meg Európán és Afrikán keresztül egészen Mali fővárosáig, Bamakóig. Az esemény gyorsan népszerűvé vált, és néhány év alatt a világ egyik legnagyobb amatőr ralijává nőtte ki magát. A résztvevők között kalandorok, autós utazók, újságírók, hírességek és teljesen hétköznapi autósok is megtalálhatók, a mezőnyben pedig gyakran feltűnnek egészen különleges járművek is, például Trabantok, Ladák, régi Mercedesek, buszok vagy akár tűzoltóautók.
Ugyanakkor nemcsak kalandtúráról van szó, hanem jótékonysági akcióról is. A Budapest–Bamako résztvevői rendszeresen visznek az afrikai rászorulóknak iskolai felszereléseket, gyógyszereket, sporteszközöket, ruhákat és játékokat. Mint ahogyan említettük, a rali korábban Bamakóban ért célba, azonban a Mali területén 2012 óta tartó politikai válság és a romló biztonsági helyzet miatt azóta más afrikai célállomásokon fejeződik be a futam. A flúgos futam mottója: „Bárki, bármivel, bárhogyan.” Ez azt jelenti, hogy a részvételhez nem kell profi versenyzőnek lenni, sokkal fontosabb a kalandvágy, az improvizáció és az állóképesség. Sok résztvevő szerint a rali igazi értéke nem a célba érkezés, hanem az út során szerzett élmények, barátságok és történetek.
A rali népszerűségének egyik legékesebb példája, hogy az idén már két futamot is szerveztek, és mindkettőn több mint száz csapat vett részt. Jövőre Bamako Extreme elnevezéssel Budapestről az elefántcsontparti Abidjánba indítanak egy 11 ezer kilométeres, jóval nehezebb futamot, amelyre ez év áprilisától nevezhetnek be a legmerészebb autósok. A 2028-as flúgos futam mezőnye pedig már most betelt.
Az autóválasztás döntő fontosságú
– Ez egy hatalmas kaland. Három különböző éghajlati övön halad át az ember: a kősivatagon, a homokos sivatagon és a szavannákon. Teljesen más világ, mint Európa – mesélték napilapunknak a zentai fiatalok.
Első alkalommal egy Opel Astrával vágtak neki az útnak, ám hamar kiderült, hogy nem ez volt az ideális választás. Az autó túl alacsony volt, gyakran leért az alja, a két fiatalember alig fért el benne, és szinte lehetetlen volt bepakolni.
Az idén viszont a korábbi tapasztalatok alapján egy 1997-es Mercedes Vitót választottak, amelyet szinte teljesen gyári állapotban hagytak.
– Nem akartunk túl sok módosítást. Az autó eleve alkalmas volt az útra a nagy hasmagasság és a strapabíró szerkezete miatt. Csak egy védőlemezt tettünk a motor alá – mesélték.
A jármű végül szinte hibátlanul teljesítette a több ezer kilométeres utat, ami egyáltalán nem volt könnyű. Ugyanis egy-egy útszakasz legyűrése után gyakran csak késő este vagy a hajnali órákban érkeztek meg a szervezők által kialakított táborokba.
– Volt, hogy hajnal fél kettőkor értünk be a táborba. De mindig beértünk – jegyezték meg.
A páros jól kiegészítette egymást Az egyik fiatalember ugyanis autószerelő a másikuk pedig teherutó-sofőr, így a műszaki problémák sem okoztak komoly gondot. Elmondásuk szerint a legnagyobb műszaki hibát egy szivárgó üzemanyagcső jelentette, amelyet ideiglenesen meg kellett javítaniuk. Később azonban sikerült megfelelő alkatrészt találniuk, így folytathatták az utat.
Emellett Guineában a Mercedes első lengéscsillapítói is feladták a harcot. Ettől még az autó vezethető maradt, csak sokkal kényelmetlenebb volt az utazás és a zentai fiatalok így is mintegy ezer kilométert tettek meg a célba érkezésig.
Amikor az út is kihívást jelent
Persze Afrikában sok helyen csak feltételesen lehet beszélni utakról. A két fiatalember elmesélte, hogy Afrikában vezetni egészen más élmény, mint Európában.
– Marokkóban még viszonylag rendezettek az utak, Mauritániában azonban már teljesen megváltozik a helyzet: az utak keskenyebbek, sok helyen rossz állapotban vannak, és az ember vezetés közben bármikor találkozhat szamaras kocsival vagy tevecsordával. Az is előfordult, hogy a kétsávos úton négy sávban közlekedtek az autók, és a jelzőtáblák is gyakran hiányoztak – mesélték.
Hozzátették, hogy külön kihívást jelentettek a hatalmas fekvőrendőrök, amelyek sokszor jelöletlenül kerültek az utakra. Ha egyet nem vesz észre a sofőr, könnyen tönkremehet az autó futóműve.
Gyula és Rudi szerint mégis az országhatár-átkelések jelentették a legnagyobb kihívást, mivel egy-egy átkelés során sokszor ugyanazt a dokumentumot három különböző helyen kellett bemutatniuk.
A marokkói tajin és a szavanna világa
Az átélt élmények közül a zentai fiatalok nehezen tudtak egyetlen dolgot kiemelni.
– Valójában az egész utazás megmarad az emberben. Teljesen más világ, mint Európa, és minden afrikai országnak megvan a maga sajátossága és szépsége.
Marokkóban egy étteremben megkóstolták a tajint (franciául: tajine, arabul: ṭājīn), amely az ország egyik legismertebb hagyományos étele. Nevét arról a cserépedényről kapta, amelyben készítik: egy lapos aljú edényről és egy kúp alakú fedőről, amely a lassú párolást segíti.
A lassan párolt egytálételt gyakran faszénen vagy parázson, alacsony hőmérsékleten készítik. Alapja lehet csirke-, bárány-, marha- vagy akár tevehús, amelyhez zöldségek, fűszerek – például kurkuma, római kömény, gyömbér, fahéj, sáfrány, koriander és a marokkói fűszerkeverék, a ras el hanout –, olívaolaj és aszalt gyümölcsök társulnak. A hosszú főzés során az ízek összeérnek, az étel szaftos és rendkívül aromás lesz.
Mauritánia térségében kezdődik a rali nehezebb része, ahol a homok és az erős szél jelenti a legnagyobb kihívást. Ehhez képest a szenegáli szakasz már inkább szavannás vidék: itt nemcsak kecskéket és tevéket láttak, hanem dögkeselyűket, vízilovakat és majmokat is. Egy alkalommal egy kempingben a majmok körbe is vették őket.
„Kaduk!” – amikor a helybeliek ajándékot kérnek
Gyula és Rudi elmesélte azt is, hogy a térségben leginkább francia nyelven beszélnek, ezért sokszor nehéz volt megértetni magukat a helybeliekkel.
– Volt, amikor kézzel-lábbal magyaráztunk, máskor írásban próbáltunk kommunikálni. Találkoztunk olyan bolti eladóval is, aki írni sem tudott, így az általunk vásárolt áru árát sem tudta leírni. Valahogyan azonban mindig sikerült megértetnünk egymást – mesélték.
Hozzátették, hogy amikor a helyiek fehér embert látnak, gyakran azt kiabálják: „kaduk, kaduk!”, vagyis „cadeau”, ami franciául azt jelenti: „adj ajándékot”. A Dakar rali résztvevői ugyanis az évek során rászoktatták erre a helybelieket.
Ajándékok és megható találkozások
A sivatagi rali többi résztvevőjéhez hasonlóan a zentai csapat is rengeteg adományt vitt Afrikába.
Elmesélték, hogy az egyik legmeghatóbb élményük egy kislányhoz kötődik, akinek egy plüssjátékot adtak.
– Először megijedt tőlünk, elbújt az anyja mögé. Amikor azonban odaadtuk neki az ajándékot, csillogott a szeme és integetett utánunk.
Egy másik alkalommal egy kisfiút leptek meg focilabdával. Máshol egy gyermeknek, aki nem mert odajönni hozzájuk, letettek a földre egy játékot. Amikor odament és meglátta, mi az, már messziről integetett nekik.
Volt olyan eset is, amikor egy kisfiúnak sapkát adtak, és észrevették, hogy az édesapja mögött a testvére is leskelődik. Ekkor egy játékbabát adtak neki, amelyet a kisfiú azonnal elszaladva vitt oda a lánytestvérének. A két gyermek boldogan integetett utánuk.
– Ezek nagyon jó élmények voltak. Jó érzés látni, hogy mennyire boldogok tudnak lenni egy apró ajándéktól – mesélték.
Hozzátették azonban, hogy voltak olyan helyek is, ahol a helybeliek köveket dobáltak a bamakós autókra, mert nem kaptak ajándékot.
Gregus Gyula a Ráktérítőnél
A rally résztvevőinek tábora a Szaharában
Gregus Gyula és Gyurcsik Rudolf afrikai gyermekek társaságában
Kalandos autóeladás
A zentai fiatalok Sierra Leonéban, a célba érkezést követően egy, a rali szervezői által ajánlott iskolának is adományoztak egy nagyobb csomagot. A futam résztvevői közül volt, aki a saját autóját is felajánlotta az intézménynek.
Az idei első futamon a mezőnyben többek között egy Trabant, egy keletnémet gyártmányú Robur, két tűzoltóautó és egy 1940-es Buick személygépkocsi is szerepelt.
A zentai bamakósok a többi résztvevőhöz hasonlóan Freetownban eladták az autójukat, ám elmondásuk szerint ma már nem olyan egyszerű túladni ezeken a járműveken.
A rögtönzött autópiacot egy szálloda alsó parkolójában rendezték meg, ahol a helyi autókereskedők igyekeztek lenyomni az árakat.
– Végül este nyolc óra után jelent meg egy egyetemista, aki korábban a Bamakó közösségi oldalán talált ránk. Alkudoztunk egy kicsit, de végül sikerült megegyezni – mesélték.
Egy kis afrikai know-how
Gregus Gyula és Gyurcsik Rudolf szerint a Budapest–Bamakón indulók számára a megfelelő autó kiválasztása a legfontosabb.
Afrika ezen részén a francia autók és a Mercedesek a legelterjedtebbek, ezért ezekhez könnyebb alkatrészt találni. Emellett mindenképpen vigyenek magukkal elegendő tartós élelmiszert és konzerveket.
– Éttermekben nem nagyon mertünk enni, mert higiéniai szempontból – főleg Marokkótól délre – nem igazán ideálisak a körülmények – mesélték.
Teherszállítás afrikai módra
„Afrika könnyen visszahúzza az ember szívét”
A két zentai fiatalember végül elmondta, hogy egyelőre nem tervez újabb afrikai túrát. A Budapest–Bamako célállomása 2030-ig Sierra Leone lesz, ezért ugyanide nem szeretnének visszatérni.
Barátaik azonban már egy új ötlettel álltak elő, és az elképzelések egy tizenöt fős csapattal, autóbusszal vágnának neki a következő Budapest – Bamako rallynak.
Hogy lesz-e belőle valami, azt egyelőre ők sem tudják, de ahogyan fogalmaztak: „Afrika könnyen visszahúzza az ember szívét.”
Nyitókép: Egy falu valahol Afrikában
