Az igazság sodrásában

Legtöbben csak filmekből, krimiírók könyveiből ismerik a magánnyomozók alakját és szakmáját: a kopott kabátot lobogtató, komor, megviselt alakot, aki az esti, esős, magány áztatta utcákon, cigivel a szájában követ valakit, miközben a háttérben feszültséggel teli zene szól. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb az őket övező füstös noir hangulatú ábrázolásuknál.

Kovács József kecskeméti magánnyomozóval még az elmúlt nyár folyamán találkoztam Zentán és ismerkedtem össze vele, amikor is a változatosság kedvéért nem valaki után nyomozott, hanem kenujával evezve 18 nap alatt több száz kilométert tett meg, hogy egyszerre fedezze fel a Duna és a Tisza szépségeit. A kalandja során pedig megtörtént vele, hogy ponty ugrott a kenuba, másszor egy vaddisznó dugta be az orrát a sátrába és röfögött az arcába. Miközben mindezt egy közös zentai cimboránk udvarában, jóízű sörözés közben nevetve elmesélte, megemlítette hivatását is és még akkor megbeszéltük, hogy egyszer erről is elbeszélgetünk.

József felmenői édesapja részéről muzsikus romák, saját családi zenekarral.

– Nagyapám híres prímás volt, egyik nagybátyám klarinétos, a másik nagybőgős, a harmadik nagybátyám pedig Ki Mit Tud-győztes cimbalmos. Ők együtt zenéltek a Szeged melletti Fehértói csárdában – mesélte és hozzáfűzte, hogy még édesapja is hegedült, de ő végül a katonai pályát választotta. Vele szemben édesanyja hétgyermekes paraszti család legkisebb gyermeke volt.

Édesanyja és édesapja a katonai szolgálat miatt Budapest mellé költözött, József egy katonai lakótelepen nőtt fel a magyar fővárostól mintegy 30 kilométerre lévő kis szlovák faluban, Vácegresen. De 1982-ben átvezényelték Kecskemétre, így azóta ő is itt él.

József az iskolai tanulmányait követően csatlakozott a rendőrséghez, volt rendőrjárőr, majd rendőrnyomozó is. 2003-ban Kecskeméten az Év rendőre címet is kiérdemelte.

Húsz év szolgálat után szerelt le és ekkor kezdett el magánnyomozóként dolgozni.

Beszélgetőtársunk elmondta, sikeresnek mondhatja magát, sokan megkeresik. Így a bűnügyekben, cégekkel kapcsolatos, valamint polgári peres, párkapcsolati, családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben is fordulnak hozzá, ahogyan eltűnt személyek felkutatása során is felkérték az együttműködésre.

József ennek kapcsán megjegyezte, hogy a párkapcsolati ügyekkel eleve nem szeret foglalkozni, nem is érdeklik ezek és ezért nem is szokta elvállalni az ilyen eseteket.

– Nagyon fontos számomra a személyes konzultáció. Meg kell ismernem a megbízót és persze a szándékait is. Ugyanis én csak a jó oldalon akarok állni, és csak akkor vállalom el az ügyet, ha látok esélyt a megvalósítására. Amikor értelmetlen megbízással fordulnak hozzám, az ügyfeleknek azt szoktam mondani, hogy tengerbe vizet ne hordjunk – ecsetelte József, majd hangsúlyozta: számára fontos, hogy az általa feltárt információval segítsen a megbízónak. Elmesélte, hogy sokszor felkérték törvénytelen úton hozzájutható információk beszerzésére is, de legyen szó telefonlehallgatásról, illegális GPS-nyomkövető alkalmazásáról vagy levéltitok megsértéséről, ezeket eleve elutasítja, mivel tiltott adatszerző tevékenységnek, vagyis bűncselekménynek minősülnek.

No de hogyan válhat valakiből hivatalos magánnyomozó?

József ennek kapcsán elmondta, hogy Magyarországon ehhez a legalapvetőbb követelmény az érettségi, a büntetlen előélet és szakmai múlt (a rendőrségnél stb.), és természetesen el kell végezni egy magánnyomozói képzést is. Csak így szerezheti meg valaki a magánnyomozói igazolványt.

– Mint minden szakmánál, így a magánnyomozásnál is fontos a megfelelő képzettség, ellenőrizhetőség. Ebben persze az internet is sokat segít, hiszen ott rengeteg információ áll rendelkezésemre – mesélte, majd rámutatott, hogy a digitalizáció és az informatika fejlődése egyértelműen segítségére van a magánnyomozónak, mivel jogszerűen lehet kutatni a közösségi oldalakon, illetve a világhálón. Emellett egy mobiltelefon is kitűnő fotókat és videókat tud készíteni, így alkalmas bizonyítékok rögzítésére.

A kecskeméti fiatalember elmesélte, hogy a legérdekesebb ügye egy 80 feletti úr megbízása volt, aki fiatalkori szerelmét kereste. Az idős bácsi a hölgynek csak a keresztnevét tudta, no meg azt, hogy hol is találkoztak és éltek sok-sok évvel ezelőtt.

József először nem is szándékozta elvállalni az ügyet, de az úr meggyőzte és a bizalmáról biztosította őt, és végül meg is találta az idős úr hatvan évvel ezelőtti szerelmét.

– Sziszifuszi munka volt, de megérte – mesélte, majd elmondta, hogy volt még egy érdekes ügye, amikor megtalált egy eltűnt tizenöt éves lányt.

– A nyomozás során azok az emberek, akikhez információért fordultam, átérezték a feladatom súlyát, és segítségemre voltak. Nélkülük ez nem sikerülhetett volna – jegyezte meg, majd hozzátette: több megrázó ügyben is alkalma volt nyomozni, példaként megemlített és elmesélt egy ilyen esetet is.

Egy felnőtt hölgy a 30 éve nem látott édesapjának a megtalálásával bízta meg őt. A nyomozás során azonban az is kiderült, hogy a nő néhány éve találkozott egy, a magát a hölgy édesapjának kiadó személlyel, de végül kiderült, hogy az illető hölgy igazi édesapja húsz évvel ezelőtt elhunyt, és így az ügyfele pár évvel ezelőtt nem is találkozhatott vele.

József elmondta azt is, hogy mivel húsz évig rendőrként dolgozott, a családja elfogadja magánnyomozói tevékenységét.

A kecskeméti magándetektív szabadidejében aktívan sportol, már gyermekkorában is mindennapjai része volt a testmozgás. Felnőtt korában maratonokon és terepfutásokon vett részt, többek között Erdélyben és Montenegróban. Egy idő után azonban a térde nem bírta a megterhelést, ezért új kihívást keresett. Így talált rá a sárkányhajózásra, amelynek gyorsan a szerelmese lett. Rendszeresen részt vesz például az „Ördögi-körön” – a Szentendrei-sziget megkerülésén –, ahol 66,6 kilométert eveznek le sárkányhajóval. Ugyanezt a kört egyszer zentai barátja fiával is megtette, indián kenuban, tavaly pedig a Tisza teljes hosszán is végigevezett, sátorozva, önellátó életmódban. Nyáron pedig a „Don Quijote Küldetés” névre keresztelt kenutúrája során a Győr melletti Gönyű településről elindulva leevezett a Duna magyarországi, majd szerbiai szakaszán egészen Zalánkeménig (Slankamenig). Innen Óbecse, Zenta és Magyarkanizsa érintésével a Tiszán evezett fel egészen Tiszakécskéig.

– Ez a kihívás számomra olyan volt, mint másoknak az El Camino: nemcsak fizikai, hanem lelki utazás is. Ugyanis az út során az ember egyedül van, és csak magára számíthat – jegyezte meg.

Hozzáfűzte, a túra egyfajta személyiségfejlesztő tréning is volt számára, ugyanis a hivatása megkívánja, hogy időnként „reszetelje az agyát”.

– Útközben megtapasztaltam, mennyire vendégszeretők a vajdasági emberek – jegyezte meg és elmondta: a határon túli magyarsággal igyekszik tartani a kapcsolatot, így került kapcsolatba a kolozsvári Transylvania Sport Zone egyesülettel, és sok vajdasági magyar emberrel is barátságot kötött.

József kalandjainak azonban közel sincs vége, ugyanis már javában tervezi jövő nyáron esedékes kiruccanását, amikor is húsz nap alatt, a kb. 740 kilométeres „Zrinyi Miklós Küldetés” keretében Muraszerdahelytől Aradig a Mura–Dráva–Duna–Tisza–Maros folyókon tervez végigevezni.