A horgászattól a tányérig

Az Óbecse község díjával nemrég kitüntetett péterrévei Fish & Food vállalat nem csupán egy halasüzlet, hanem élő híd a múlt és a jelen között. Egy olyan családi hagyomány, amely több mint kétszáz éves múltra visszatekintő halászati és halszakmai szenvedélyből sarjadt, és máig megőrizte mindazt, amit az elődök elkezdtek. A vállalkozás az élelmiszerlánc minden szintjén jelen van: a Tisza vizétől egészen az üzletek polcáig, amelyeken ínycsiklandó halfajták sorakoznak. A halászati örökség fenntartása azonban közösségi feladat is, véli Szabó Árpád, a vállalat tulajdonosa. A péterrévei Fish & Food a Vajdasági Magyar Szövetség – dr. Pásztor Bálint javaslatára a vállalkozásfejlesztés terén elért eredményeiért és társadalmi elkötelezettségéért érdemelte ki a község elismerését.

Először is mit jelent önöknek és a vállalatnak a községi díj, miben látják az elismerés legnagyobb értékét?

– A díjjal megtiszteltek bennünket, és elismerték azt a munkát, amellyel tulajdonképpen már több mint kétszáz éve foglalkozunk. Ez az elismerés nagy erőt ad ahhoz, hogy tovább folytassuk tevékenységünket, és fejlesszük a gazdaságot. A vállalkozásunk 1990-ben alakult meg az első halasüzletünk megnyitásával, viszont családunk apai ágon már mintegy két évszázadra visszamenőleg halászattal foglalkozik. 2020-ban, a Prosperitati Alapítvány segítségével nyitottuk meg a halfeldolgozó üzemünket. Ez a beruházás hatalmas lendületet adott a további munkához. Jelenleg Péterrévén, Zentán, Temerinben és Szabadkán vannak üzleteink, továbbá Újvidéken működik négy. 1990 és 1994 között piacokra jártunk, 1994 és 2003 között pedig Zomborban is volt üzletünk.

Hogyan őrzik a tradíciókat a mai modern kereskedelmi környezetben?

– Igyekszünk hűek maradni a hagyományokhoz, viszont a halászati tradíció lassan feledésbe merül. Sajnos az új generáció nem tudja felismerni a minőséget, a gyorsan tenyésztett hal keresettebb, mint a vadvízi hal. Együtt dolgozunk egyes helyi halászokkal, emellett édesapám a mai napig gazdasági halász a Tiszán. Az árut legfőképpen hazai halastavakból biztosítjuk, ugyanakkor külföldi partnereink is vannak. Nagyok sok halat behozunk Magyarországról és Horvátországból is. Amikor nagymértékű halhiány volt, Észak-Macedóniából is importáltunk. Feldolgozónknak köszönhetően nagyon sok étteremnek és más halasboltoknak is szállítunk, egész Vajdaság területére, valamint Belgrádba is. Több mint négyszáz aktív vásárlónk van.

Hogyan alakult az éttermekkel való együttműködés a járvány után, és milyen trendek érzékelhetők most ezen a területen?

– Már a járvány előtt is sokan jártak éttermekbe, azóta azonban még többen választják ezt a kényelmesebb megoldást, egyre kevesebben főznek otthon. De általánosságban is elmondható, hogy folyamatosan változnak a fogyasztói szokások. Az utóbbi években látványosan megnőtt az igény a félkész vagy készételek iránt, amihez nekünk is alkalmazkodnunk kellett.

A vásárlók mennyire gyakran választanak minőségi halakat, különleges, egzotikus halfajtákat, illetve mennyire fontos számukra a helyi termék vagy a fenntarthatóság?

– Tapasztalataink szerint az eladási struktúra nagyon megváltozott. A ponty mindig a legkeresettebb termék volt, ez a halfajta azonban az elmúlt években jelentősen megdrágult. A pontynak alacsony, esetleg közepes ára kellene, hogy legyen, viszont oda jutottunk, hogy majdnem annyiba kerül, mint a lazacfilé. A pisztrángnál, a lazacnál, a tengeri keszegnél nem jellemző a halhiány. Megnövekedett a kereslet a friss tengeri halak iránt, ezzel egyidejűleg pedig csökkent a tradíció, a pontyfogyasztás. Lehet, hogy Vajdaságra, a Tisza mentére ez annyira még nem jellemző, de a nagyobb városokra, mint amilyen például Újvidék vagy Belgrád, már igen.

A halhiány és az áremelkedés számottevő problémát jelentenek. Milyen stratégiákkal próbálják meg kiküszöbölni ezeket a nehézségeket?

– A halhiány jobb esetben húsvét után lép fel, és legfeljebb augusztus elejéig, a nyári kihalászásig tart. A halgazdaságok az időtől függően március-áprilisban betelepítik a kis halakat, és mire a halak megnőnek annyira, hogy szelektíven tudjanak halászni, elég nagy halhiány jelentkezik. Szerbiában a halfogyasztás nagyon függ a családi védőszent ünnepektől, az úgynevezett slaváktól. Ha a slava szerdai vagy pénteki napra esik, akkor azok a legtöbb esetben böjtös napok, és mivel ilyenkor jobbára halat fogyasztanak az emberek, megnövekszik a halfogyasztás. Várhatóan most ősszel is így lesz. Ilyenkor megtörténhet az is, hogy már húsvét előtt halhiánnyal kell szembesülnünk. Az idén tavasszal viszont többlet volt a piacon, úgyhogy a halhiány nem volt jelentős, mert augusztusig szinte a tavalyi termelést használtuk, abból dolgoztunk. A halhiány okozta problémákat úgy próbáljuk meg orvosolni, hogy kiszélesítettük a beszerzésünket, konkrétan ezért indítottuk el már 2018-ban a behozatalt. Amikor nálunk halhiány jelentkezik, és megemelkednek az árak, akkor mi azt valamilyen szinten kompenzálni tudjuk a behozatali áruval. Véleményem szerint állandó jellegű, nem sűrűn emelkedő árakra van szükség, hiszen hosszabb távon csakis így tudunk megfelelni a vásárlóink igényeinek és elvárásinak.

A környezeti tényezők, mint például a szárazság vagy a különféle halbetegségek, egyre nagyobb kihívást jelentenek. Mit tesznek önök annak érdekében, hogy fenntartható módon tudjanak halat biztosítani a vásárlóik számára?

– A szárazság a vajdasági halgazdaságokra annyira még nem jellemző. Ez inkább Magyarországon, a dunántúli halgazdaságokban felmerülő probléma, ahol a víz betáplálása az esőzéstől függ. Nekünk vannak folyóink, kanálisaink, kisebb kutaink. A halbetegség viszont itt is komoly problémákat okoznak. Sajnos olyan betegségek is léteznek, amelyek már csak akkor jelennek meg, amikor a hal eléri a piaci méretet. Ez nagyon sokszor hatással van az árra is. Volt olyan év, amikor halbetegség miatt nemcsak nálunk volt halhiány, hanem a környező országokban is. Ezzel mindenkinek meg kell küzdenie, de konkrét megoldás egyelőre nincs rá.

Mekkora szerepe van az önök vállalkozásában annak, hogy igyekeznek helyi munkaerőt alkalmazni? Miként támogatják a közösséget a foglalkoztatással és a gazdasági tevékenységgel?

– Körülbelül hetven személynek biztosítunk munkát, és igyekszünk főleg az adott településeken élőket foglalkoztatni. Úgy gondoljuk, hogy ezzel is támogatjuk a családokat, hiszen állandó bevételi forrást nyújtunk számukra. Emellett természetesen egyéb tevékenységekkel is próbáljuk segíteni a közösséget, például támogatjuk a helyi rendezvényeket és hasonlók.

Milyen beruházásokat sikerült megvalósítani az elmúlt időszakban, és milyen fejlesztési terveik vannak a közeljövőre?

– Vállalatunkban több jelentős fejlesztés is megvalósult az elmúlt években. A Prosperitati Alapítvány által biztosított támogatásnak köszönhetően vásároltunk egy hűtőházat. A hűtőház már itt van a péterrévei telepen, várjuk a működési engedélyt. Erre valóban nagy szükségünk volt. Ami a kész élelmiszereket illeti, tradicionális halászlét főzünk, amit literes kannákban porciózunk. A gyorsfagyasztott, illetve friss ételt meg lehet vásárolni üzleteinkben, illetve az egyik üzletlánc zentai és óbecsei boltjaiban is megvásárolható a gyorsfagyasztott halászlé. Először csak a saját üzleteinkben értékesítettük a halászlét, 20–25 ezer litert is megfőztünk évente. Az elmúlt időszakban azonban nyitottunk a nagykereskedelem felé is, úgyhogy a jövőben jelentős növekedést várunk, a következő 12–13 hónapban szeretnénk 50 ezer literre emelni az eladást, bízom benne, hogy sikerülni fog!