Jót tenni és jól csinálni

Az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke több vajdasági személynek adományozott állami kitüntetést. Az elismeréseket Csallóközi Eszter, Magyarország szabadkai főkonzulja nyújtotta át. Az ünnepi rendezvényen De Negri Ibolya, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, amelyet a vajdasági magyar nyelvű oktatás és nevelés színvonalának emelése, valamint közösségépítő munkája elismeréseként kapott meg. A kitüntetett életútja olyan példát állít a magyar közösség elé, amely határokon innen és túl is kiemelkedő.

A tanári hivatás már önmagában is igen felelősségteljes feladat, ön azonban mindemellett különféle projekteket is koordinált, illetve párhuzamosan képezett tanárokat és a diákokat is. Mi adja a hajtóerőt, mi motiválja, hogy ilyen sokrétű munkát végezzen?
– Úgy érzem, hogy mindenkinek van egy küldetése, és az enyém talán az, hogy ne csak a tanult szakmámban dolgozzak, hanem a közösségért is tegyek valamit. Építőmérnök vagyok, de 28 évig tanítottam a szakközépiskolában. A tanítás mellett kapcsolódtam be az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesület munkájába. Tanoncként eleinte kevesebb munkát kaptam, programokat kísértem, idővel azonban egyre több és összetettebb feladatokat láttam el. Először nem volt világos számomra, hogy egy építőmérnök hogyan tud hozzájárulni egy civil szervezet munkájához, de gyorsan rájöttem, hogy sokféleképpen segíthetek. Megszerettem ezt a szerteágazó munkát, mindent megoldottam, így csakhamar elnökségi tag lettem, majd 2007-től az egyesület elnöki tisztségét töltöm be. Természetesen nem volt egyszerű összehangolni a munkahelyi kötelezettségeket, a civil világot és a családi életet, hiszen akkoriban a két kislányom várt otthon, így anyaként és feleségként is helyt kellett állnom. Mindig be kellett osztanom a nap huszonnégy óráját, és sokszor a szabadidőmet áldoztam fel azért, hogy mindenütt helyt tudjak állni. Hálás vagyok a családomnak, hogy ezt eltűrték és végig támogattak az utamon.

Mindig is így képzelte el a pályáját?
– Sosem gondoltam volna, hogy tanár leszek. Mérnöki végzettségem van, de a családommal akkoriban úgy döntöttünk, hogy inkább az oktatásban dolgozzak, mint az építőtelepen. Kreatív embernek tartanak, ezért is igyekeztem mindig valami újat vinni a tanításba, különösen, mert nehéz tantárgyakat tanítottam, amelyekhez jó alapok kellettek. A szervezés mindig része volt az életemnek, ami jelenleg az egyesület munkájában teljesedhet ki. Jelenleg nagymamaként szeretnék egyre több időt tölteni az unokámmal is, úgyhogy igyekszem a munkát és a családot minél tökéletesebben összehangolni.

A Szabadkai Nyári Akadémia, illetve a téli konferenciák kulcsfontosságú szakmai találkozóhelyként szolgálnak a tanárok számára. Ezek az összejövetelek mennyiben segítik a pedagógusok mindennapi munkáját, illetve a helyi oktatás színvonalának növelését?
– Képzéseink mindig aktuális témákra épülnek. Az utóbbi években a digitális eszközök alkalmazása, most pedig a mesterséges intelligencia használata került előtérbe. Fontos számunkra, hogy a vajdasági magyar pedagógusok anyanyelvükön képezhessék tovább magukat, ezért is indult el a Szabadkai Nyári Akadémia, ami az egyesülettel egyidős. Mára már egy Kárpát-medencei szintű hálózat alakult ki, és ezek a szervezetek az anyaország támogatásával működnek. Emellett év közben is szervezünk közoktatási konferenciákat, interaktív műhelymunkákat, hiszen a gyorsan változó világban folyamatosan meg kell tudni újulni. Az évek során időről időre igyekeztünk új programokkal színesíteni a már meglévő palettát. Néhány éve bevezettük a Felelős szülők és tanárok közösségét, amely a szülő és a pedagógus együttműködését erősíti. Mérvadó, hogy a tanár és a szülő állandóan kommunikáljon egymással annak érdekében, hogy a gyermek megkapja a kellő odafigyelést. Ugyanakkor az Educafé, amely egy kötetlen délutáni társalgás, szintén igen népszerű rendezvényünk, hiszen előadásokkal, könyvbemutatókkal, valamint életmóddal és mentális egészséggel kapcsolatos témákkal tesszük tartalmassá a délutánokat. Olyan témákat is érintünk, mint a kiégés kezelése, ami egyre fontosabb, hiszen ezek a programok a pedagógusok lelki egészségét is támogatják.

Ön a tehetséggondozásnak is élharcosa. Hogyan lehet felismerni azt, hogy valaki tehetséges, illetve hogyan tudják őket felkarolni?
– 2010-ben alakult meg a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács, amelynek felkértek a vezetésére. Magyarországon nagyon erős tehetséggondozó mozgalom működik, kiváló oktatók, tudósok dolgoztak azon, hogy hogyan lehet felismerni a korai tehetségeket, illetve miként lehet fejleszteni a tudásukat. Abban az időben úgy éreztem, hogy a tehetséges tanulókkal nem igazán foglalkoznak, háttérbe szorulnak, hiszen a szerbiai oktatási program az inkluzív nevelésre és az SNI-s gyerekekre fókuszált, a tehetséggondozás viszont kevés figyelmet kapott. Lényegesnek tartottuk, hogy ez változzon és felismerjük, díjazzuk ezeket diákokat. Ennek jegyében indítottuk el 2014-ben a Tehetséggálát, ahol több területen jeleskedő fiatalokat, mentorokat tüntetünk ki, emellett életműdíjat adunk át, és kétévente két tehetségnagykövetet választunk, akik sikereket értek el, és példaképek lehetnek a fiatalok számára. A tehetséget azonban nem lehet rögtön felismerni, hiszen felső osztályban még nagyon szerteágazó a fiatalok érdeklődése. Van, hogy később kristályosodik ki, mire képes a diák, mely területen emelkedik ki. Ilyenkor kell felkarolni és segíteni a fejlődését. A tehetséggondozás nem egyszerű feladat, sokan „édes tehernek” nevezik, hiszen a veleszületett adottság mellett rengeteg munka szükséges ahhoz, hogy valaki valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtson. Meggyőződésem, hogy ebben a tudás és az adottság mellett a szorgalom és a kitartás is ugyanolyan fontos tényező.

Az Ady Endre-ösztöndíj sok tehetséges, ám nehéz sorsú fiatalnak nyújt segítséget. Milyen üzenetet közvetít a támogatás?
– Az Ady Endre-ösztöndíj a hátrányos helyzetű, tehetséges diákoknak a megsegítéséről szól. Az anyaország által támogatott ösztöndíjban évente 38 diák részesül. Sajnos nagyon nagy az igény rá, rengeteg a jelölés, de a legfőbb célunk az, hogy rászoruló és okos gyermekeknek is legyen lehetőségük a fejlődésre.

A Cofman Judit Tehetségfejlesztő Iskolában már harminc éve matematikát tanítanak. Hogyan tudták megszerettetni a gyermekekkel az először nehéznek és félelmetesnek tűnő tantárgyat? Ezek a foglalkozások mennyire sarkallják a fiatalokat arra, hogy a felsőoktatásban továbbtanuljanak?
– A matematika talán mindig is a legnehezebb tantárgy volt, hiszen precizitásra, pontosságra és logikai gondolkodásra van szükség hozzá. A hétvégi iskola a verseci születésű matematikusról kapta a nevét, évente 100–120 gyerek vesz részt az oktatásban. Mindenképp a játékosságra helyezzük a hangsúlyt, mert ez buzdítja és inspirálja a diákokat arra, hogy a feladatokat megoldják. Kiváló tanárokkal dolgozunk együtt a 15 csoportban, általános- és középiskolásokkal egyaránt foglalkozunk. A matematika mellett fizikát is tanítunk, digitális alkotóműhelyeket szervezünk és a társasjáték világával is megismerkedhetnek a tanulók. Vendégelőadóink még színesebbé, érdekesebbé varázsolják a hétvégi iskolát. A szülők támogatása is kiemelten fontos, hiszen szombaton is elhozzák a gyermekeiket, hogy a szabadnapjukat is tanulással töltsék. A diákokat különféle versenyekre készítjük fel, és tudatosan segítjük őket az egyetemi évekre való felkészülésben.

A Himnusz és Szózat Szavalóversenynek, illetve a Honismereti versenynek is különleges súlya van a közösségi életben. Hogyan építik ezek által a vajdasági magyar identitást?
– Elsőrendű, hogy a magyar ajkú pedagógusok magyar diákokkal foglalkozzanak. Ezeken a versenyeken az anyanyelv sokszínűségét mutatjuk be, ápoljuk, éltetjük a nyelvet, és ez volt a versenyek alapgondolata is. Itt az általános iskolások szavalnak, fogalmazást és verset írnak, emellett van még szép magyar beszéd kategória, prózamondás és színjátszás. Ehhez kapcsolódnak a képzőművészeti és a zeneművészeti kategóriák is. A szabály előírja, hogy minden szegmensből iskolánként tartsanak egy selejtezőt, hogy tematikus bontásban csak a két legjobbat jelöljék a rendezvényre. Annak idején két napon keresztül harcoltak a legjobb helyezésekért, amely mára leredukálódott egy napra, ugyanis három helyszínen egyszerre zajlik a küzdelem. Időközben létrehoztuk a Vándordíjat. A megmérettetés után összegezzük, hogy mely iskola kapta a legtöbb díjat, és ennek függvényében adjuk át egy évre a Vándordíjat. Kulcsfontosságú, hogy a diákok kapcsolatba kerüljenek más országok tanulóival, ezért rendszeresen szervezünk tanulmányi utakat, például a Honismereti verseny révén az egész Kárpát-medencét bejártuk. Jelenleg az egyesület az Erasmus-projektekben is közreműködik. Ez különösen érdekes, hiszen a Kárpát-medence több régiójának pedagógusaival állunk kapcsolatban, így rendkívül sokat tudunk egymástól tanulni. Bár minden régiónak és országnak más az oktatáspolitikája és a tanmenete, a módszertan, a diákokhoz való hozzáállás és a tanítás szemlélete nagyon hasonló.

A Tesla Projekt miről szól?
– A Tesla Projekt egy nemzetközi kezdeményezés, amely a lemorzsolódás csökkentését célozza a középiskolás diákok körében. A projekt, amelynek a bázisa Magyarországon van, különösen a kilencedikesekre fókuszál, hiszen ekkor dől el, hogy megfelelő pályát választottak-e, mennyire motiváltak, illetve látnak-e jövőképet a szakjukban. A projekt során vizsgáltuk a diákok érdeklődését, motivációját. Habár egyéves programként indult, célunk a további bővítés.

Emellett számos egyéb tevékenységet is koordinál. Jelenleg mivel foglalkoznak?
– Idén külön öröm számunkra, hogy a magyar kormány lehetőséget biztosít a külhoni magyar pedagógusok számára is a pedagógusigazolvány igénylésére, ennek lebonyolításán dolgozunk most. Természetesen mindig adódnak új feladatok is, hiszen az egyesület életében folyamatos a szervezés. Szerencsés vagyok, hogy egy lelkes elnökség és olyan kollégák sora áll mellettem, akik szívesen bekapcsolódnak a munkába, legyen szó akár egy verseny megszervezéséről, akár egy továbbképzésről. Vezetőként fontos számomra, hogy a koordináció gördülékenyen menjen, hiszen egyedül ezt nem tudnám véghezvinni a munkatársaim nélkül. Úgy érzem, még sok feladat vár ránk, és nem látom, hogy ennek a munkának közel lenne a vége.
n Mit jelent önnek ez a díj? Milyen érzések kerítették hatalmukba, amikor átvette a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést?
– Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen rangos kitüntetésben részesülhettem, hiszen ez az elmúlt huszonöt év munkájának az elismerése. Mind pedagógusként, mind a pedagógusszervezet vezetőjeként mindig arra törekedtem, hogy hozzájáruljak a vajdasági magyar nyelvű oktatás színvonalának emeléséhez, illetve hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik megállják a helyüket a világban, amihez nélkülözhetetlen, hogy versenyképes tudással rendelkezzenek, ugyanakkor elengedhetetlen az is, hogy megőrizzék a magyarságukat, az identitásukat és szülőföldjükhöz való kötődésüket. Hiszem, hogy a jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel tudom folytatni a munkát az egyesület keretében, a kollégákkal közösen. Csak együttműködéssel lehet közösséget formálni és célokat elérni, ezért továbbra is azon leszek, hogy aktív és cselekvő részese maradjak a pedagógustársadalomnak.

Milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Különösebb célkitűzéseim nincsenek, a célok mindig úgy adódnak, ahogy a helyzet hozza. A civil szervezet továbbra is a tanárok és a diákok képzésére helyezi a hangsúlyt, emellett igyekszünk bővíteni eseményeink és tevékenységeink körét. Fontos számunkra, hogy olyan közösséget tartsunk fenn a pedagógusok számára, amelyben jobban érzik magukat, és amelynek révén valóban egy támogató szervezethez tartozhatnak. Engem Kölcsey Ferenc gondolata vezérel „Jót s jól”, vagyis hogy ne csak jót tegyek értük, hanem azt jól is csináljam. Emellett lényeges, hogy én magam is jókedvvel tevékenykedjek, és ne váljon számomra teherré a munka.