2024. június 13., csütörtök

Érdekesebbé kell tenni a valós életet

A közösségi média hatása a testi, lelki egészségünkre

A virtuális világ néhány év alatt az élet minden szegmensébe befurakodott. A közösségi (social) média felületeinek böngészése mára hétköznapi szokásunkká vált. De hol van az a pont, amikor ezen oldalak pörgetése már nem szokás, hanem függőség? Honnan ismerhető fel a közösségi média függőség? Ezen kérdésekre Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember próbált átfogó képet adni. Beszélgetőpartneremmel leginkább a fiatalok internetezési szokásait jártuk körül, de néhány tinédzsert is megszólítottunk e téma kapcsán.

A szakember elöljáróban kihangsúlyozta, egyre sürgetőbbé válik, hogy oktatási és családi környezetben is hangsúlyt fektessünk a közösségi média tudatos és kritikus használatára, hiszen csak így érhetjük el, hogy a következő generációk valóban hasznukra fordíthassák a digitális világ adta lehetőségeket, miközben elkerülik annak árnyoldalait.

– A közösségi média leginkább a Z és alfa generációt érinti, hiszen ők beleszülettek a digitális világba. Már kisgyerekként találkoztak az elektronikus eszközökkel, és a felnőttek példája alapján gyorsan megtanulták azok használatát. Bár a jogszabályok szerint 18 év alatt nem lehetne regisztrálni a közösségi média platformjaira, a fiatalok mégis gyakran hamis születési adatokkal kijátsszák ezt, így felkészületlenül kerülnek az online térbe, nincsenek tisztában vele, mi vár ott rájuk – magyarázta a szakember, majd hozzátette, amint belépnek a különböző felületekre, könnyen megeshet, hogy beszippantódnak a számukra új és érdekes világba.

– Ma a fiatalok körében a social médiában látott tartalmak a legfőbb kommunikációs témák, sokan tartalmat is gyártanak. Úgy nőnek fel, hogy számukra természetes lesz, hogy minden mozzanatukat megosztják az interneten. Sokan mondják, ami nincs fent a világhálón, az meg sem történt, így a fiatalok esetében is az események értéke gyakran csak akkor igazán jelentős, ha nyilvánosan is közzéteszik azt fényképek vagy videók formájában – világított rá beszélgetőtársunk.

Azt javasolta, próbáljuk minél későbbre tolni a gyerekek közösségi médiával való találkozását. Ha pedig elérkezik a regisztráció ideje, kiemelkedő fontosságú a biztonságos és tudatos internetezésre való nevelés, valamint az értelmes párbeszéd folytatása szülő-gyermek közt a közösségi média tartalmairól. Nem mellesleg az sem árt, ha megfelelő oktatást kapnak az online tartalmak készítésének és megosztásának következményeiről, hiszen sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az online tevékenységük hogyan befolyásolhatja majd a magánéletüket és jövőjüket.

Áttérve a függőség fogalmára Ricz Dencs Tünde elmondta, ennek meghatározása gyakran nehéz és összetett feladat, különösen az online tér használatával kapcsolatban.

– Az internetfüggők egész életmódja átalakul, s bár vitatott a szakirodalomban e dependencia definíciója, az nevezhető internetfüggőnek, aki a munkáján, hivatásán kívül vagy valamilyen más, elkerülhetetlen okot leszámítva, a szükségesnél jóval több időt – bizonyos definíciók szerint hat óránál többet – tölt el internetezéssel. Az érintettek saját elhatározásukból képtelenek csökkenteni az internethasználatot, amitől ha megfosztják őket, szinte elvonási tüneteik lesznek: idegessé, nyugtalanná, ingerlékennyé válnak – mutatott rá a szakember, majd a szülők példamutatásának a szerepét hangsúlyozta. Mint mondta, ha szeretnénk, hogy a gyerekeink kevesebb időt töltsenek az interneten, első lépésként érdekesebbé kell tennünk számukra a valós életet, másodsorban magunk is jó példát kell mutassunk ebben.

A közösségi média árnyoldalai közt szerepel, hogy a gyerekek sok esetben olyan tartalmakkal is találkoznak, amelyek negatívan befolyásolják érzelmi állapotukat, és nem segítik a pozitív látásmódot. Ez veszélyeztetheti személyes kapcsolataikat és befolyásolhatja érzelmi stabilitásukat. A túlzott online jelenlét gátolja a személyközi kapcsolatok kialakulását, ami szorongáshoz vezethet. Ez a későbbiek során akár a depresszióig is eljuthat.

– A közösségi média több érzelmi szükségletet is kielégíthet. A fiataloknak sok esetben az online tér lehet a fő kapcsolódási pontjuk a külvilággal, ahol az önbecsülés és boldogság szempontjából a virtuális visszajelzések dominálnak, ez akár függőséget is eredményezhet. Sokuknak a bejegyzésekre kapott lájkok száma határozhatja meg a hangulatát és az önértékelését, ami torz képet eredményezhet magáról és másokról is. Az emberek gyakran használják a közösségi médiát ahhoz, hogy egy tökéletesnek tűnő, idealizált képet mutassanak magukról, ami nem mindig tükrözi valóságos életüket. Ez a természetellenes megjelenítés arra szolgál, hogy jobbnak látszanak, de nem értik meg azt, hogy ezáltal valójában csak növelik magukban a nyomást és a stresszt. Nem mellesleg mások látszólagos tökéletes életéhez képest kevésbé érezhetik értékesnek magukat, ami ugyancsak mentális terhelést jelenthet számukra – magyarázta beszélgetőpartnerünk és elárulta, munkája során sokszor szembesül azzal, hogy rengeteg 18–26 éves fiatal küzd az elmagányosodás problémájával.

– Gyakran tapasztalom, ha valaki túlságosan az online világban él, könnyen elakadhat az alapvető emberi kapcsolatok kiépítésében. Többen csak 24–26 éves korukban kezdik el igazán megérteni, hogyan kell emberi kapcsolatokat kialakítani. Az online térben nagyon könnyű egy gombnyomással eltávolítani valakit, aki nem tetszik, vagy sértődést okozott, a valóságban azonban meg kell oldani a konfliktusokat, kommunikálni kell, képviselni kell saját érdekeinket, és tiszteletben kell tartani mások véleményét. Ezeket a készségeket időbe telik elsajátítani – hangsúlyozta a mentálhigiénés szakember, majd megállapította, arról kellene beszélni a most felnövő generációnak, hogy a digitális világnak van eleje és vége, tehát ki tudunk lépni ebből.

– Sokat kell beszélgetnünk a gyermekeinknek arról, hogy mit tartogat a közösségi tér. Fel kell világosítani a fiatalokat, kit jelölhetnek be, kit nem, kinek fogadhatják el a jelölését, kinek nem, kivel beszélgethetnek, kivel nem. Ismertetni kell velük honnan erednek a tartalmak, vagy milyen hatással lehetnek rájuk az álhírek. Legyünk tehát tudatos, érdeklődő és nyitott partnerek a gyermekeinkkel való beszélgetés során – mondta Ricz Dencs Tünde.

Arra a kérdésre, hogy meglátása szerint milyen emberekké válnak a mai fiatalok a következőket válaszolta:

– Steigervald Krisztián generációs kutató szavait idézném: „Sem jobbak, sem rosszabbak, hanem mások lesznek”. Az életünk alakulása rengeteg tényezőtől függ, így nehéz megjósolni, hogy milyen lesz 50 év múlva. A közösségi média felületek tovább terjesztik majd hatásukat, és ha optimistán tekintünk a jövőre, remélhetőleg olyan generáció nő fel, aki természetesen és tudatosan kezeli majd a digitális világot. A social média azok számára nyújt veszélyforrást, akik felkészületlenül lépnek fel rá, és nem rendelkeznek kellő információval a használatukkal kapcsolatban. Azt tudnám javasolni, hogy az elítélés, vagy a gyors véleményalkotás helyett egyrészt nézzünk szét mi is történik a való életben, és alakítsuk ki a saját normánkat, amely egyensúlyt teremt a digitális világ és a valóság között – zárta gondolatait a mentálhigiénés szakember.

A csantavéri Hunyadi János Általános Iskola tanulói (Dér Dianna felvétele)

A csantavéri Hunyadi János Általános Iskola tanulói (Dér Dianna felvétele)

A csantavéri Hunyadi János Általános Iskola néhány hetedikes és nyolcadikos tanulójával folytatott beszélgetésünk során azt a következtetést vonhattuk le, hogy nem minden tinédzser életének központi eleme a telefon. A helyi fiatalok rendkívül tudatosak a közösségi média használata kapcsán. A fiatalok elmondták, a szüleik és az iskola tanárai óva intésének köszönhetően igyekeznek minél elővigyázatosabban használni a social média felületeit, és habár nincsenek teljes mértékben korlátozva a telefonhasználatban, lefektetett szabályok minden háztartásban vannak.

A kamaszok elárulták, átlagosan napi 5 órát töltenek az internetes világban, este 11 órakor pedig mindenki félreteszi a készüléket, de van, aki inkább csak filmezik, olvas vagy zenét hallgat. A csantavéri fiatalok a számukra fontos eseményeket a Snapchaten és az Instagramon, inkább történet formájában osztják meg. A Facebookra nem posztolnak. Szerintük ez az alkalmazás már divatjamúlt, inkább csak az idősebbeknek való.

A csantavéri iskolába egyébként a gyerekek nem vihetnek telefont. Ezt a döntést az interjúalanyaink többsége pozitív döntésnek tartja. Úgy gondolják, így legalább minőségi időt tölthetnek együtt a kortársaikkal, és a tanórákon is nagyobb koncentrációval tudnak figyelni. És hogy kibírnának-e egy napot telefon nélkül? Példaként elmondták, hogy minden évben különféle táborokba is járnak, ahol nem használják a telefonjukat, és nem viseli meg őket. Kijelentették, számukra többet jelent az élményekkel teli időtöltés a barátokkal, családtagokkal, mintsem hogy egész nap a social felületeket görgessék. S mint azt a beszélgetés folyamán leszűrtük nem tartják magukat függőnek, egyszerűen csak unaloműzésre használják ezeket a platformokat.

A nyolcadikos Tóth Bagi Kitti tízévesen kapta kézhez első telefonját. Elmondása szerint naponta átlagosan négy órát barangol az internet világában, néha ennél is többet. Sokszor bukkan rá a TikTokon olyan videókra, amelyek hasznosak meg tanulságosak számára, de sok értelmetlen videó is elé kerül, azokat csak szórakozás céljából nézi meg. Megkérdeztük, tisztában van-e a körülötte zajló eseményekkel, azaz követi-e a híreket. Mint mondta, a közösségi oldalak platformjai nemcsak szórakozásra nyújtanak lehetőséget, hanem a friss információk áramlására is. Kitti elárulta, régebben sokkal több fényképet posztolt a social média felületire, ez azonban ma már megváltozott. Ha megoszt néhány képet, azt is csak történet formájában teszi meg, fotóit nem retusálja. Szerinte a legjobb emlékek azok, amelyek nincsenek megörökítve egy képben.

– Ha jól érzem magam egy adott pillanatban, meg sem fordul a fejemben, hogy elővegyem a telefonomat. Fontosabb számomra, hogy minél több minőségi idő töltsek a barátaimmal, családtagjaimmal, hiszen ezek a történések maradnak meg igazán emlékként – fűzte hozzá Kitti.

A hetedikes Kis Csepegi Kata hatévesen kapta meg első tabletjét, tízévesen pedig első telefonját. Napi 5-6 órát tölt a social felületek görgetésével,

– A szüleim nagyon sokat beszélnek a közösségi média hatásairól, ha pedig rosszabb osztályzatot kapok, el is veszik a telefonomat. Megtanítottak arra, hogy a családi ebéd, vacsora, vagy rokonlátogatás közben nem illik telefonozni. Én magam sem tartom ezt jó ötletnek, hiszen tiszteletlenség másokkal szemben. Azt látom, hogy a mai világban sokan már túlságosan a médiának élnek ahelyett, hogy megélnék az élményeket – mondta Kata hozzátéve, szabadidejében sokat „instázik”, ezen a felületen beszélget a barátaival, de szereti az insta reels-eket (rövid videók) is nézegetni, viszont nem arról szól az egész napja, hogy telefonozik. Próbál inkább élményeket szerezni, új dolgokat kipróbálni.

A hetedikes Bakurek Dániel első telefonját 7 évesen kapta meg. Elárulta, napi 3-4 óra hosszát tölt a világhálón. Ezenkívül az egyik kedvenc időtöltése a labdarúgó-mérkőzések kísérése, de szeret különféle játékokat játszani a számítógépén, vagy a PlayStationon. A közösségi média oldalak közül leginkább a TikTokot használja, de tartalmakat nem gyárt. Mint mondta, az ő családjában is vannak szabályok a telefonhasználatot illetően.

Kopunivty Edina hetedik osztályba jár. Tízévesen vette kezébe saját telefonját, azelőtt a család tabletjét használta. Konkrét érdeklődési köre nincs, azt nézi, amit éppen feldob a TikTok vagy a YouTube. Kiemelte, ha több programja, illetve edzése van, nincs ideje internetezni, viszont ha ráér, vagy fáradt, több időt tölt a social felületek görgetésével, néha napi öt órát is. Hozzátette, szülei nem részesítik előnyben a telefon használatot vendégség, vagy étkezés alkalmával, ehhez igyekszik tartani magát.

A hetedikes Fábrik Kitty is tízévesen kapta meg telefonját, azelőtt meg nem volt se számítógépe, se laptopja. Naponta mintegy 7 órát tölt internetezéssel.

– Nagyon sokat TikTokozok. Nem tudom megunni, mivel folyton találok érdekes tartalmakat, valami újat, különlegeset. Mivel imádok zenét hallgatni, így a Spotify alkalmazás a kedvenceim közé tartozik. A közösségi oldalakon pedig olyan zenészeket követek, akiket szeretek. Az internetre szoktam feltölteni képeket magamról vagy közös fotót a barátaimmal, de butaságokat nem osztok meg – hangsúlyozta Kitti.

Kopasz Aisa hetedik osztályos tanuló kilencéves volt, mikor saját telefonhoz jutott, azelőtt édesapja régi mobilját használta. Napi internetezési ideje 4–5 óra. Mint mondta, apukája éjfél körül kikapcsolja a Wi-Fit, ha ezt nem tenné meg, lehet hajnali háromig is fent lenne. Mivel imád festeni és rajzolni, de szereti a stílustanácsadást és a zenét is, így ezekben a témákban keres tartalmakat az interneten, de jobban szeret inkább kimozdulni a természetbe egyedül vagy barátokkal.

Nyitókép: Ricz Dencs Tünde, mentálhigiénés szakember