Az irodalom ünnepe Bácsfeketehegyen

A bácsfeketehegyi Kozma Lajos Könyvtár és a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület szervezésében tartották meg a XXII. Podolszki József Irodalmi Emléknapot. A helyi temetőben megkoszorúzták Podolszki József, dr. Vajda Gábor, dr. Bányai János, Szilády János, Sárközi Ferenc sírját. Virágot helyeztek el továbbá a nemrég elhunyt Kórizs József sírjánál, aki a Podolszki Emlékbizottság tagja volt, és Sárközi Istvánra is kegyelettel emlékeztek. 
A Kultúrotthonban Szerda Zsófia, a Hét Nap főszerkesztő-helyettese emlékezett meg Podolszki Józsefről. Elmondta, olyan ember, aki a szó erejében hitt, és egész életével bizonyította annak súlyát. Olyan újságíró, akivel szívesen leült volna beszélgetni, hallgatta volna történeteit.
‒ Az újságírás nem csupán mesterség. Küldetés. Felelősség. Bátorság. Podolszki József számára ezek nem elvont fogalmak voltak, hanem mindennapi gyakorlat. Írásaival hidat épített emberek és történetek között, láthatóvá tette azt, ami mások számára talán rejtve maradt. Sokan, akik ismerték őt, felidéznek egy-egy apró jelenetet, egy mondatot, egy gesztust. Egy ilyen történet szerint egyszer, amikor egy fiatal kolléga bizonytalanul adta át neki az első írását, ő nem a hibákat kezdte sorolni. Előbb ennyit mondott: „Van benne élet.” Aztán leült vele, mondatról mondatra végigmentek rajta ‒ nem azért, hogy kijavítsa, hanem hogy megtanítsa látni. Ez a fajta figyelem ritka. Nemcsak a szövegre, hanem az emberre irányult. Mert számára az újságírás nem pusztán a hírekről szólt, hanem az emberekről ‒ rólunk – mondta többek között Szerda Zsófia.
Ezt követően a Kultúrotthon udvarán álló Podolszki-emléktáblánál Kudlik Zoltán, a Tartományi művelődési titkárság segédtitkára, és Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának művelődéssel megbízott tanácsosa koszorúzott.
A rendezvényen bemutatták Nagy Tibor történész Löszbe taposva – Topolya és környéke a még hidegebb napokon című kötetét. 
A 29. Podolszki József Irodalmi Emléknap részeként a Bányai János Emlékház galériájában Lélek-táj elnevezéssel megnyílt a Kormos Róbert festő alkotásaiból összeállított kiállítás.
‒ Ami a tárlat anyagát illeti, vannak régebbi, de újabb festmények is. A téma zömmel a kishegyesi hétköznapokat dolgozza fel, azt, ahogy jómagam megélem a falut. Mert van egy bizonyos filozófiám, miszerint azt festem, amit látok. Az itteni élet apróságait, tájakat, tágyakat, embereket figyelem meg és viszem fel a vászonra. A témát csak eszköznek használom, valójában a képzőművészet elemeit használom általuk, legyen az színkompozíció, vagy akár harmónia. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha valaki nem találja meg falun a művészetet, az mehet Budapestre és Párizsba is, nem lesz festő – fogalmazott Kormos Róbert.
Lezajlott a XXIX. Podolszki József Publicisztikai Pályázat eredményhirdetése és díjátadója. A bíráló bizottság tagjai Benedek Miklós költő, napilapunk újságírója, a Képes Ifjúság szerkesztője, Tóth Péter, a Magyar Szó újságírója és Csordás Katalin, a Kishegyesi Könyvtár igazgatója volt.
Tóth Péter zsűritag elmondta, örvendetes, hogy 14 pályamű érkezett be, ami több, mint az előző évben.
‒ Érdekes témákról írnak a fiatalok, sok esetben egyedi jeleket hordozó megközelítésből. Azt is pozitívan értékelném, hogy ugyan valós, mindennapi dolgokról írnak, amelyek sok esetben probléma forrását is jelentik, az írások hangulata mégsem tükröz valamiféle pesszimizmust. Mint utólag kiderült a jeligés pályázaton, a nyertesek újságírással foglalkoznak. Ezt is pozitívumként értékelem. Sajnos, a sors egyfajta fintorának tekintem ugyanakkor, hogy az emléknapon kaptuk a hírt, hogy elhunyt Kelemen László, akit sokan csak Pipacs ragadványnevén ismertek. A Podolszki-emléknap egyik elindítója volt, nélküle talán ma nem is lenne ez a közel három évtizedes hagyományokkal bíró rendezvény. Emlékét megőrizzük – mondta Tóth Péter.

A zsűri egy különdíjat ítél oda az Algoritmus a húsleves mellé című írás szerzőjének, Cöndör Enikőnek. Idén a harmadik díjat A suttogó című pályamunka szerzője, Kállai Göblös Nikoletta, a szabadkai MTTK mesterszakos kommunikátor hallgatója, a Magyar Szó újságírója kapta. A második díjban Az elfelejtés című pályamunka szerzője, a szabadkai Rúzsa Edina, a Pannon RTV munkatársa részesült. Az első díjat A fogadás című pályamunka érdemelte ki, szerzője Piros Bálint, a Képes Ifjúság hetilap munkatársa.
Piros Bálint az elmúlt években több alkalommal is pályázott a Podolszki József Publicisztikai Pályázaton, legutóbb 2021-ben ért el helyezést, akkor harmadik díjat nyert. Kérésünkre elmondta különösen jó érzés számára, hogy ezúttal az első helyezést sikerült megszereznie.
‒ A díjazott írás egy személyes hangvételű történet, amely a családon belül megélt alkoholizmus tapasztalatát és annak leküzdését dolgozza fel. A téma számomra kiemelten fontos, hiszen olyan társadalmi problémáról van szó, amely számos család életét érinti, mégis gyakran rejtve marad. Külön értéke a történetnek, hogy pozitív kimenetelű. Véleményem szerint ez ritka, ugyanakkor reményt adó példa lehet mindazok számára, akik hasonló helyzetekkel küzdenek – mondta Piros Bálint.
Rúzsa Edina második alkalommal küldte be írását a pályázatra:
‒ Az elfelejtés címet adtam a jegyzetemnek, amely a demenciáról, a beteg nagymamámról szól. Emiatt is esett jól és fontos, hogy ezt az írást ismerték el. A jegyzetben bemutattam egy édesanya és egy édesapa helyzetét, akik nap mint nap mindent megtesznek azért, hogy a nagyinak jó legyen. Egy kamasz fiú, az öcsém is említésre kerül, aki talán sok mindent nem tud, de nagyon igyekszik segíteni. Az orvosok és ápolók munkáját, illetve baráti társaságok megváltozását is bemutattam. Emlékek kerültek felidézésre, amikre sajnos ‒ nagy valószínűséggel ‒ már csak én emlékszem. A jegyzet végén pedig sok kérdés maradt nyitva. Amikor azt hisszük, hogy van időnk, kiderül, hogy nincs. Akinek pedig a kérdéseket fel tudnám tenni, már nem tud rá válaszolni. Ezt a legnehezebb elfogadni! Véleményem szerint a társadalom jelentős részét érintő témával foglalkoztam ‒ mutatott rá Rúzsa Edina.
Kállai Göblös Nikoletta több alkalommal is részt vett a publicisztikai pályázaton, díjakat is nyert.
‒ Jegyzetemben igyekeztem olyan szituációkat, eseteket összegyűjteni, amelyek bár természetesek és igazából semmi szégyellni való nincs rajtuk, mi mégis azt tesszük. Itt van az egyik legsűrűbb példa, a gumióvszer vásárlása, de én beleírtam pl. a gyógyszertári eseteket is, mint egy aranyér elleni készítmény kikérése, de egy csomag betét megvásárlását is ide soroltam. Azért tartottam fontosnak a témám, mert az emberek manapság nagyon könnyen megbélyegeznek és összesúgnak a hátunk mögött, holott ezek „pitiáner” dolgok, és vannak ennél sokkal megrendítőbb történések. A menstruáció pl. még mindig tabutémának számít, a fiatal lányok pedig úgy gondolom, sok esetben szégyellik, hogy nekik megjött, holott ez a női test egészséges működésének a része, de csakis azért hallgatnak róla vagy szégyellik, mert társaik könnyen kigúnyolhatják őket. Nekem ez volt régen a tapasztalatom, de úgy érzem, ez az idő előre haladtával csak romolhatott. Mi felnőttek sem vagyunk jobbak, sajnos. Sokszor át kellene gondolnunk, mielőtt ítélkezünk, és ebben az esetben nagyon is a helyén van az a mondás, hogy mindenkinek először a háza táján kell sepregetni – mondta Kállai Göblös Nikoletta.
A díjkiosztót követően a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének verses estjét tekinthették meg az érdeklődők. A Külön-leges-legszebb nyelv elnevezésű produkció különleges utazásra invitálta a jelenlévőket, amelyen Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Fehér Ferenc, Kosztolányi Dezső, Tompa Mihály, Nagy László, Kányádi Sándor, József Attila, Bence Imre, Varró Dániel, Weöres Sándor voltak az „útitársak”. A zenei hátteret Koltay Gergely, Szabó Balázs, Wolfgang Amadeus Mozart, Johann Friedrich Franz Burgmüller és Franz Schubert szerzeményei biztosították. Közreműködők: Brezovszki Edit és Brezovszki Márk (zongora), Dudás Nikolett (ének), P. Kőműves Noémi és Hajvert Ákos (szavalat).