Hatalmas gyógyszercsaládot ölelnek fel azok a hatóanyagok, melyek a szervezetben keletkező gyulladást, illetve az azt követő fájdalmat hivatottak enyhíteni. Egyes képviselőiket akár mindennap is használja az ember, míg vannak olyan készítmények, melyek körül igazi városi legendák születtek az interneten az utóbbi pár évtizedben.
Cikkünk célja felhívni a figyelmet ezekre a tévhitekre, eloszlatni azokat és megfelelő tanácsokkal ellátni az olvasót a gyulladáscsökkentő gyógyszerek mindennapi használatával kapcsolatban.
Feltehetjük a kérdést, mi is pontosan a gyulladás? Egyáltalán miért találta ki ezt a sok kellemetlen tünettel járó kórképet az evolúció? A gyulladás a szervezet, azon belül az immunrendszer válaszreakciója valamilyen külső, szervezetre gyakorolt hatásra. Az immunrendszerünk reagálhat valamilyen kémiai vegyszerre, savra, bázisra vagy irritáló, oxidatív szerre, fizikai jelenségre, mint az UV- vagy radioaktív sugárzás, de valamilyen biológiai anyagra is. Legyen az a szubsztancia élő vagy élettelen, mint az allergiát is kiváltó pollenek esetében, a szervezet reagálni fog rá, hiszen azt hiszi, hogy valamilyen bajt okozó anyagról van szó. Ha már megemlítettem a „bajt okozó anyagokat”, az esetek nagyon nagy százalékában, a gyulladás a „kórt okozó” kórokozók jelenlétében alakul ki, melyek képviselői nem mások, mint a baktériumok, gombák, vírusok vagy más egyéb paraziták. Bár az immunrendszerünk téves működésére utal, a gyulladás nem csak külső, a testünk szemszögéből veszélyesnek számító tényezőkre alakulhat ki. Az autoimmun betegségek esetében a gyulladásos immunválasz a saját szervezetünk egyik szövetére irányul, példaként említve a Hashimoto-féle pajzsmirigy-alulműködést.
A gyulladás tehát arra hivatott, hogy felhívja a szervezet figyelmét arra, hogy valami baj van. A gyulladást az esetek döntő többségében három fő tünettel tudjuk definiálni, az pedig nem más, mint a fájdalom, duzzanat és vörösség. Amikor egy szervünk vagy annak egy szöveti része gyulladásba kerül, nem csak az immunrendszer sejtes elemei, azaz a fehérvérsejtek vándorolnak kemotaxis által az adott területre, hanem olyan biokémiai anyagok is felszabadulnak, melyek megnövelik a véráramlást, így okozva vérbőséget az adott területen. Maguk a kitágult erek fogják előidézni a pirosságot, és a belőlük a szövetkörnyezetbe áramló plazmafolyadék fogja kialakítani a duzzanatot. Maga a megfeszült szövet is képes fizikailag nyomást gyakorolni az idegsejtekre, így előidézve a fájdalmat, de maguk a gyulladásba került sejtek kémiai úton is képesek irritálni a fájdalomért felelős idegvégződéseket. Ezeket a vegyületeket hívjuk prosztaglandinoknak.
A prosztaglandinok, az előbb leírt mechanizmuson kívül, a véráramon keresztül képesek eljutni a szervezet hőszabályzó központjáig is, ahol a testünk maghőmérsékletét akár 3-4 fokkal is megemelhetik. Ezért is történhet meg az, hogy egyes gyulladásos folyamatokat, a fő három tünetegyüttes mellett láz is követ.
Ha maga az inflamáció arra hivatott, hogy a szervezetünket megvédje különböző káros vagy károsnak vélt anyagoktól, akkor miért szeretnénk azt mindenáron csökkenteni különböző gyógyszerekkel? Egyrészt a gyulladást követő fájdalom nagyon meg tudja keseríteni az ember életét, és az emberi civilizáció során elsőként használt gyógyszerek egyike is a különböző eredetű fájdalmak legyőzésére lettek kifejlesztve. Másrészt, mint ahogy már az autoimmun betegségek esetén is említettük, az immunrendszerünk nem tökéletes. Sokszor megesik az, hogy túl hevesen vagy túl hosszan reagál egy-egy kórokozóra, allergénre vagy antigénre. A krónikusan fennálló gyulladásos folyamatok károsíthatják az adott szövetet, így megkeserítve a páciens életét. Gondoljunk csak az ízületi gyulladások során kialakult merev végtagokra, a pikkelysömörben vagy ekcémában szenvedők bőrére, de akár az asztmában vagy obstruktív tüdőbetegségben szenvedő emberek tüdőszövetére, mely megváltozott tüdőszöveti struktúra nagy mértékben képes megváltoztatni a beteg légzésminőségét.
Milyen fő hatásmechanizmusokkal operáló gyógyszercsoportokat különböztetünk meg, amikor a gyulladáscsökkentés témája felmerül? Léteznek az úgynevezett szteroid gyulladáscsökkentő kortikoszteroidok és a nem szteroid alapú gyulladáscsökkentő szerek (NSAIL).
A nem szteroid gyulladáscsökkentők közé tartozik a mindenki által jól ismert ibuprofén vagy diklofenák is. Ezek az anyagok úgy fejtik ki a hatásukat, hogy nem szelektív módon megakadályozzák a ciklooxigenáz–1 és ciklooxigenáz–2 enzimeket. Ezek az enzimek felelősek azért, hogy a sejtfalban megtalálható egyik zsírsavból, az úgynevezett arachidonsavból, prosztaglandinokat állítsanak elő. Ha visszaemlékszünk, a prosztaglandinok nemcsak a gyulladásért, de a fájdalomért és a lázért is felelősek. Ezért történhet meg, hogy ezeket a gyógyszereket fogyasztva nemcsak a duzzanat és pirosság csökken, de a fájdalom és az azt követő esetleges hőemelkedés is. Hasonló, mégis egy kicsit eltérő családba tartozik a világon legnagyobb mértékben eladott gyógyszercsoport, az acetilszalicilsav is. Az Aspirin® azonkívül, hogy gyulladáscsökkentő, láz- és fájdalomcsillapító hatásá, képes megakadályozni a vörösvértestek összetapadását is. Ezért a tulajdonsága miatt nagyon fontos kardioprotektívként is számon tartjuk. Szintén sokat eladott, ám e csoportból kilógó gyógyszereink közé tartozik a paracetamol és a metamizol-nátrium is. Igaz, ezek a hatóanyagok nagyon biztonságosnak mondhatók, akár kisgyermekek és terhes nők is használhatják, azért lógnak ki a sorból, hiszen valójában csak lázat és fájdalmat csökkentenek, nincs valódi gyulladáscsökkentő hatásuk. Utolsó kategóriaként pedig a szelektív ciklooxigenáz–2 gyógyszereket említeném meg (celecoxib), melyek hosszan tartó alkalmazásuk során sem irritálják a gyomornyálkahártyát, ezért krónikus gyulladásos megbetegedések során használjuk őket a mindennapi orvosi és gyógyszerészeti praxisban.
És ha már a megpendítettük a mellékhatások témáját: Ezeknek a gyógyszereknek az esetében is, függetlenül attól, hogy többségük vény nélkül kapható gyógyszerkategóriába sorolt, és megtalálhatók minden egyes házi patikában, érdemes odafigyelni pár dologra. Elsősorban ezeknek a hatóanyagoknak a halmozása okozza a legnagyobb problémát. Főleg megfázás és láz esetén sokszor megesik, hogy a beteg több NSAIL-t tartalmazó tablettát, forróitalport, szirupot vagy akár kúpot is alkalmaz tüneteinek enyhítésére. Minden évben e halmozás során többen is paracetamolmérgezés tüneteivel kerülnek kórházba. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a különböző, általunk „meghűlésre” szedett készítmények milyen és mekkora mennyiségben tartalmazzák ezeket a hatóanyagokat, érdemes házi patikánkkal együtt ellátogatni a hozzánk legközelebb lévő gyógyszertárba, ahol a kollégák segítenek majd eligazodni a gyógyszeresdobozok között.
Másik fő interakcióforrásként említhetjük meg a már említett acetilszalicilsavat is. Bár kis mennyiségben, mindennap használva megvédheti szív- és érrendszerünket azok trombózis általi eldugulásától, sok egyidejűleg szedett más gyógyszerekkel kvázi „össze tud veszni” ez a molekula. A legnagyobb baj akkor történik, ha egy másik gyógyszer hatására a szabad Aspirin® mennyisége a vérben vagy megnő, így növelve a vérzékenység kockázatát, vagy éppen lecsökkentve hamis biztonságérzetet alakít ki a vérrögvédelemmel kapcsolatban.
A másik nagy hatóanyagcsoportról, a kortikoszteroidokról következő cikkünkben olvashatnak majd. Olyan kérdésekre keressük majd a választ, hogy valóban olyan veszélyesek-e számunkra ezek a molekulák. Minden esetben meg kell tagadnunk-e készítmények használatát? Mit tehetünk annak érdekében, hogy legjobban kihasználjuk e tabletták vagy krémek pozitív hatását, és minél inkább kiküszöböljük a minden gyógyszerre jellemző mellékhatásokat.
(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
