Terítéken az istenek eledele

Ha akadnak olyanok, akik Aladdin mesebeli barlangját nem kincsektől, hanem édességektől telve képzelik el, jó hírem van a számukra: rábukkantam e mesés helyre. Ráadásul nem is titkos, és a feltárásához nincs szükség varázsigére. Mindenki, aki belép a Szamos Csokoládé Múzeum ajtaján, úgy érezheti, hogy fantasztikus világba csöppent, ahol szinte minden csokiból van: a falak, a bútorok, a tárgyak… és még a történetek is a csokiról szólnak.

Budapesten, az Országház környékén sétálgatva könnyen elsodródhat a bámész turista a Kossuth tér egyik szegletében diszkréten meghúzódó Szamos Cafe bejáratához, ahol régimódi tábla hirdeti, hogy az emeleten múzeum kapott helyet. Mégpedig csokoládémúzeum! A ráérős látogató így máris betoppanhat a kávézó-cukrászda ajtaján, és ha kellően eltökélt, akkor a vitrinekben pompázó sütemények látványát figyelmen kívül hagyva lépcsőzhet fel az emeletre, ahol jelképes összeg ellenében máris olyasféle látvány tárul fel előtte, amilyenről korábban csak álmodozhatott. A múzeumi boltként berendezett nyitótérben ugyanis vendégváróként ott kelleti magát polcokon, komódokon, asztalokon, tálcákon, szekrényekben, tégelyekben, dobozkákban, kupacokban, halmokban rendszerezve vagy kosarakba ömlesztve mindaz, mi szem-szájnak ingere, sőt még annál is több. Jómagam népes diákcsoporttal egy időben csöppentem be e helyre, így a gyermeki lelkesedés özönében fedezhettem fel mindazt a kincset, ami a kiállítóterekben várt ránk.

GOMBÓC ARTÚR ÉS A KÍSÉRTÉS

Ki ne emlékezne a Csukás István ötlete alapján készült, Pom Pom meséi című rajzfilmsorozat duci, kék madarára, Gombóc Artúrra, aki vidáman sorolja, miféle csokik a kedvencei? Szóba kerül e monológban a kerek, a szögletes, a hosszú, a rövid, a lapos, a gömbölyű, a tömör, a lyukas, a csomagolt, a meztelen, az egész, a megkezdett, az édes, a keserű, a csöves, a mogyorós, a likőrös, a tavalyi, az idei, és minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon. Nos, mindezen finomságoknak nyomára bukkanhatunk a Szamos cukrászcsalád múzeumában, sőt itt még ezeknél cifrább nyalánkságokra is lelhetünk, de nézzük csak sorjában. Vajon miféle út vezetett a kakaóbabból és különböző fűszerekből készített kakaóital fogyasztásától a manapság kapható csokoládékig? Hosszú és kalandos. Mindezt egy remek kis oktatófilm foglalja össze a kiállítás kezdetén, így e csokitörténeti gyorstalpalónak köszönhetően azonmód kiviláglik: nemcsak Csukás István kék madara csábult el gyakorta a csokoládétól, hanem így jártak sok száz évvel ezelőtt már a maják és az aztékok is, akik a kakaóbabot az istenek eledelének, a belőle készült frissítő italt pedig isteni nedűnek tartották. Tőlük indult hát világhódító útjára a csokoládé, amelyet ma már nem szokás becserélni rabszolgára vagy pulykakakasra – ha anyagilag megszorulna az ember –, desszertként mégsem veszített népszerűségéből, hisz milliók kedvence világszerte.

MILYEN GYÜMÖLCS EZ A CSOKI?

Mindennap fogyasszunk zöldséget, gyümölcsöt – tartja a mondás, de csak a legmerészebbek vélekednek úgy, hogy ehelyett megteszi némi csoki is. Márpedig az igazság bizony ez: a kakaófa termése valóban gyümölcs, amelynek magja a kakaóbab. Ezt kiszárítják, megőrölik, és belőle nyerik a kakaóport, a csokoládé alapanyagát. Az első kiállítási teremben e folyamat alapanyagai, eszközei ismerhetők meg, mindaz az ősi technológia, minek során kézi erővel dolgozták fel a kakaóbabot, hogy chilivel, vaníliával fűszerezve serkentő italként fogyasszák. Ez még kesernyés, híg keverék lehetett, köze sem volt a ma ismert forró csokoládéhoz, a neves tengeri medve, Cortez kapitány viszont felismerte különlegességét, és jó szelek, na meg némi isteni segédlettel, elhozta hajóin a kakaóbabot Európába… a többi pedig már csokitörténelem.

FŐÚRI SZALONOK KÜLÖNLEGESSÉGE

A spanyol királyi udvarban kezdetben berzenkedve fogadták Cortez „fűszeres, keserű löttyét”, de az idő neki kedvezett, így szép lassan meghódította Európa úri szalonjait a távolról jött ínyencség.

A múzeum következő kiállítási terében korabeli szalon fogadja a látogatót, aki átérezheti e budoárok hangulatát, amelynek épp úgy része volt a míves stílbútor, mint a kecses porcelán, amelyből finomkodva kortyolhatták az immár cukorral és tejjel szelídített kakaóitalt rizsporos parókájú dámák és térdnadrágos széptevőik. A csokoládé így az elegancia és a kifinomultság szinonimájává vált. Persze eme ínyencséget az alsóbb néprétegek is szívesen kóstolgatták volna, ha megtehetik, így a közérdeklődés hozta magával a kakaóbab gépesített feldolgozásának innovációját, majd a kisüzemek, édességgyárak megalakulásával megszülethetett az 1800-as évek közepén az első táblás csokoládé. Mellette kialakult csokibevonatú „kistestvére”, a praliné is, amely ízléses csomagolásban, divatos dobozkákban került forgalomba. Ezekből szintén gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a múzeum. Békebeli hölgyek és urak mosolyognak ránk e bádogdobozok felületéről, olyan világba engedve bepillantást, amelyben a szépség és a hedonizmus hajszolása dívott, és imádták kényeztetni az érzékeiket.

HÚSZDEKÁNYI MENNYBEMENETEL

A gyermeki álmok fellegvára lehet például egy édességbolt, amely a maga színes, illatos közegével nemcsak bekukkantásra, hanem kóstolásra, sőt vásárlásra is csábít. Efféle boltocska vár bennünket a múzeum következő kiállítóterében, amelyben megtekinthető egy múlt század húszas éveit idéző édességüzlet, benne mindenféle portékával, amelyektől összemegy az ember ruhája. Nyilván értik, mire gondolok… Nos, valóban: cukorkák, drazsék, bonbonok, csokigolyók és egyéb cukrászati különlegességek kelletik magukat a boltban, amelyben mintha megállt volna az idő. Száz évet repül vissza az időben minden betérő, és megcsodálhatja az egykori boltocska minden zegzugát. A kalandvágyó akár a pult mögé is állhat, kipróbálva, milyen lehetett a hajdani mérleggel kiméricskélni tíz deka krumplicukrot, néhány szem tejkaramellát, húszdekányi mennybemenetelt. A régi pénztárgép is nosztalgikusan csendül, éppen úgy, mint amikor még pengő csörrent a rekeszeiben. Mintha gyerekkori babaszobánk boltváltozata nőtt volna emberi méretűvé, olyasféle érzés elidőzni e közegben, cserfes boltoskisasszonnyá válva képzeletben.

BOSZORKÁNYKONYHA CSOKIKEDVELŐKNEK

A kisbolt után egy autentikus, századfordulós csokoládéműhelybe léphet át a látogató, amelyben megszemlélheti, hogyan változott a csokikészítés folyamata az idők során, milyen eszközök, gépek segítették a cukrászmesterek munkáját. A múzeumban helyet kapó 4500 kiállítási tárgy egy része itt, a műhelyben látható, ahol nemcsak a csokoládékészítéshez szükséges felszerelés, hanem korabeli edények, öntőformák, tárolók, reklámanyagok is megtekinthetők. Ha pedig nem egyszerű sétálójeggyel érkezünk, hanem előre lefoglalható, vezetett túrán veszünk részt, akkor e műhely meg is elevenedik, hiszen szakképzett cukrászmesterek mutatják be a csokoládéöntés és a csokitallér-készítés csínját-bínját, minek során kipróbálhatók a csokidíszítés fortélyai, sőt kóstolásra is adódik lehetőség. Múzeumi kísérőim, a kisdiákok is lelkesen ízlelgették a különböző pasztillákat, köztük modern korunk csokihercegnőjét, a rózsaszínű Rubyt, melynek íze a fehér csokoládé és a málna-eper kombinációjára emlékeztet.

S hogy végezetül a csokiban és a marcipánban rejlő művészi lehetőségek se szoruljanak háttérbe, a múzeum kiállítótereiben megtekinthetők a Szamos-mesterek aprólékos édességszobrai is, amelyek emlékezetes múzeumi élménnyé varázsolják e csokoládétörténeti kalandozást. Mindehhez hozzájárul kifelé menet a cukrászda kínálata is, amely legalább hét nyelven beszél.