2024. július 21., vasárnap

Tanárok a koncertpódiumon

Pedagógusnapi hangverseny volt Szabadkán

A Szabadkai Zeneiskola tanárai szerdán este tartották meg hagyományos pedagógusnapi hangversenyüket a városháza tanácstermében. Színes és változatos műsornak lehettünk fül- és szemtanúi.

Bach, Mozart, Beethoven – a halhatatlan nagyok – ugyan nem szerepeltek a műsorban, de az talán nem is baj, hiszen már a 21. században élünk. Azért a klasszikusok alkotásai közül is elhangzott néhány darab. Hallottuk pl. Anitra táncát Edvard Grieg Peer Gyntjéből, amelyet fuvolán Molnár V. Krisztina, gitáron Ljiljana Ostojić adott elő. Tosca gyönyörű áriáját (Vissi d’arte) Puccini azonos nevű operájából Aleksandra Ušumović énekelte Andrea Der Milovanović diszkrét zongorakíséretével. Az énekesnő fényesen csillogó hangja betöltötte a termet s a hallgatók szívét. Jacques Ibert ugyancsak a klasszikusok közé sorolható. Az ő gazdag opusából egy öt részből álló műnek tapsolhattunk, amelyet Nagy Tímea (klarinét), Szűcs Mihály (fagott) és Adam Radetić (szaxofon) szólaltatott meg tetszetősen. Amíg a zene szólt, nagyon ötletesen, a háttérben impresszionista festők alkotásai jelentek meg egy kivetítő vásznon, ezáltal is gazdagítva a zene nyújtotta élményt, s idézve a kort, amelyben a francia komponista alkotott. Astor Piazzolla nem maradhatott ki a műsorból. Népszerű Libertangója ezúttal egy kétzongorás feldolgozásban került előadásra Bíró Viola és Andrea Der Milovanović kitűnő tolmácsolásában. Ugyancsak ők voltak a megszólaltatói Brahms közismert Bölcsődalának, amelyet Greg Andersen vett kölcsön és öltöztetett új köntösbe. Brahms 5. magyar táncát is egy vadonatúj ruhába bújtatva hallottuk. A virtuóz technikát igénylő feldolgozás bravúros előadója Kurina Viktória és édesapja volt. A pazarul előadott mű fergeteges tapsvihart váltott ki a hallgatóságból. A fiatal művésznő szívbe markoló tónusa, gyönyörű vibrátója, elképesztő virtuozitása joggal hozta tűzbe a publikumot.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk a hangverseny nyitó számáról, egy bizonyos Jules Demersseman saját témájára írt fantáziájáról, amelyet Graško Korać ismertetett meg velünk szaxofonján, s akit Németh György kísért zongorán. 

Az est második részét a könnyűzene meg a jazz uralta, hiszen a jazztanszak is értékes része zeneiskolánknak. A következő művek hangzottak el: Don`t cry for Luie; Sweet dreams; Fino Makedolatino; Sweet home Chicago; Everybody needs somebady to love. A felsorolt zeneművek különböző összeállítású együttesek előadásában szólaltak meg, mi most azonban érjük be az összes előadó nevének egyszeri említésével: Zsiga Pál (hegedű), Slobodan Stefanović (hegedű), Szűcs Dávid (basszusgitár és nagybőgő), Mario Borenović (dobok), Miroslav Idić (harmonika), Sánta Zoltán (dobok), Draško Korać (szaxofon), Guzsvány Lénárd (trombita), Nikola Domanj (harsona), Cindel Norbert (gitár) Varga Iván (zongora és vokál), valamint két énekesnő: László Judit és Németh Nemes Aranka. Néhányan közülük nem tartoznak a zeneiskola tanári karához. 

A műsornak erről a részéről röviden csak annyit, hogy ezt már a nagyothallók is biztosan élvezték. Az előadók szívvel-lélekkel muzsikáltak, s a hatás nem maradt el, sikerült lázba hozniuk a nem csekély számú közönséget.

Hosszú, viharos tapssal kísértük ki a műsor végén felsorakozó összes fellépőt, akik ezúttal is bebizonyították, hogy nemcsak tanárként, de előadóművészként is megállják a helyüket. Köszönjük nekik ezt a szép estét. Jövő ilyenkor talán már a színház épületében megnyitandó új koncertteremben fogunk tapsolni nekik, ahol a most még állni kényszerülteknek is jut majd ülőhely. 

Nyitókép: A fellépők egy csoportja, fotó: Pekár Tibor