Zene és tánc töltötte meg hétfő este az Újvidéki Színház kistermét. Hangról hangra, lépésről lépésre, kosztümről kosztümre merülhetett el a közönség az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémiája másodéves színészhallgatói produkciójának felettébb friss, energikus és a végletekig szórakoztató produkciójában.
Komisz módra a leglíraibb dalokba is humort csempészve kalauzolták a közönséget végig érzelmek széles skáláján. Egyedi megoldásokból, magas hangokból, színészi játékból, merész mozdulatokból és mutatványokból sem volt hiány. Elmélkedtünk az élet nagy dolgain, sírtunk, nevettünk, voltunk szerelmesek, kacérak, epekedtünk és ripacskodtunk.
A zenést est két részből állt. Első ízben olyan mindenki által jól ismert slágereket adtak elő a színészek, mint a House ot the Rising Sun, a Hotel California vagy a Sunny, a második részben pedig a Grease musical világát elevenítették meg előttünk a maga bőrkabátos, nyakba kötött kendős, fiatalos hangulatával. Így került repertoárra – egyebek mellett – a Summer Nigths, a Sandy és a You’re the One That I Want.
A csókai származású, irigylésre méltó hangmagasságokban szárnyaló Bicskei Armand elmondta, az akadémián már az előző szemeszterben foglalkozni kezdtek a Grease zeneszámaival.
– Eredetileg az volt a terv, hogy csak ebből a musicalből adunk elő számokat, jelenetekkel kiegészítve. Végül az énektanárnő úgy döntött, hogy mindenki olyan dalokat gyakoroljon, amelyek a leginkább segítik az egyéni fejlődését. Így született meg az est első blokkja – számolt be a hallgató lapunknak.
Mindenki másban találta meg inkább magát, bár ez mindössze csak a mondandójukból világlott ki. A szabadkai, a zenei hajlításaival közönséget elbűvölő Arnold Zsófia így például arról számolt be, hogy ő mindkét blokkban megtalálta az önkifejezési módját.
– A slágerekben azt szeretem, hogy mindenki a magáévá tudja formálni és egy saját történetet tud elmesélni. A Grease fiatal korom egyik kedvenc filmje volt, így amikor megtudtam, hogy ezzel fogunk foglalkozni, alig fértem a bőrömben – mesélte Zsófia.
Amikor a felkészülési folyamatról kérdeztük őket, volt, akinek az ének, volt, akinek a koreográfia jelentett nagyobb kihívást, de kiemelték, nagyon sok mindent tanultak a folyamat alatt. A topolyai, kivételes énekhanggal megáldott Pastyik Nórának például inkább a koreográfiákkal gyűlt meg a baja.
– Általános iskolában és középiskolában is fel voltam mentve tornából, így láthatóan kevesebb testtudattal rendelkezem, mint az osztálytársaim. Ezt nagyon nehezen tudom feldolgozni, így ezzel küszködtem a legtöbbet a próbafolyamat alatt – számolt be Nóra, miután felszántotta a színpadot lépéseivel.
A topolyai, csillagszemű, lágy hangú Mendrei Zsoltnak Bobby Hebb Sunny c. száma okozta a legnagyobb kihívást.
– Nem kell nagyot énekelni ebben a dalban, de az ütemtartással igencsak megküzdöttem – emelte ki Zsolt, hozzátéve, neki sokat segített a felkészülési folyamat abban, hogy merjen hibázni a színpadon, ami az éneklést illeti.
Még szerencse, hogy Zsófia időben bekészítette kellékeit, Armand jobb lábbal lépett először aznap a színpadra, Zsolt pedig pontban fél órával a kezdés előtt öltötte magára kosztümjét, úgyhogy a produkció minden bravúrjával, esetleges hibájával is a lehető legszerethetőbbre sikeredett.
A másodévesek felkészülésében Dudás Bea énektanár és korrepetitor, Fülöp Tímea koreográfus és Huszta Dániel szteppoktató segédkezett. Az osztályvezető tanárok Táborosi Margaréta és Pálfi Ervin, az esemény pedig a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával jöhetett létre. Jelen volt továbbá Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kulturális kérdésekkel megbízott tagja is.
Az előadáson készült képgalériát itt tekinthetik meg.
Nyitókép: Együtt kopogtattunk a menny kapuján (Rapos Emma)
