Két koravén norvég gyermek kálváriája egy új környezetben, egy híres író kevésbé híres feleségének lassú összeomlása Amerika hőskorában és a nagy francia forradalom krónikája, ahogy azt az elmebetegek játszották el a charentoni elmegyógyintézetben. Ez a summája az Újvidéki Színház hosszú hétvégéjének, amelynek első állomása Tatabánya, a második pedig a budapesti Nemzeti Színház volt.
Tatabányán a társulat a Jászai Mari Színházban lépett fel, először szombaton, az Ingmar Bergman forgatókönyve alapján készült Fanny és Alexanderrel, amelyet Vidovszky György rendezett. A darabban Ábrahám Irén és Dukász Péter jelenik meg a címszerepekben, két kisgyerek bőrébe bújva. Vasárnap ugyanott a Gilles Leroy Goncourt-díjas író regényéből készült Alabama Songot játszották, amelyet Rahim Burhan rendezett színpadra, és amely a Fitzgerald házaspár (Kőrösi István és Elor Emina) kínos-kínzó együttéléséről szól, feszegetve a nő, a művészet, a szerzői szabadság és kötelesség kérdéseit.
„Az igazgató beszédet mond, az ápolók és az apácák lelkesen rohangálnak, a betegek uralkodni próbálnak önmagukon, a szövegen, a történéseken – áll a budapesti Nemzeti Színház oldalán a Marat the Sade ajánlójában. – Nem lehet. Merthogy ki fogja eldönteni, hogy Marat vagy Sade? Hogy vér vagy verejték? Hogy ölni vagy dögölni? Hogy szablya vagy szó? Ki mondja meg, hogy jobb vagy bal? Hogy fentről vagy lentről? Hogy Robespier vagy Napoleon? Hogy lázadás vagy behódolás? Hogy ki élvez, és kit fenyítenek? Vagy hogy mely lyukba kell hogy becsusszanjon a forradalom fallosza?” Az Urbán András rendezte Peter Weiss-szöveg Magyar Attila és Hajdú Tamás címszereplése, valamint az ezért a szerepért Sterija-díjas Krizsán Szilvián kívül az Újvidéki Színház szinte egész társulatát fölvonultatja.
A vendégszereplések mindegyike zajos közönségsikerrel zárult.
