Próbálok visszaemlékezni arra, hogy milyen verseket hallottam gyerekkoromban. A legkorábbi emlékeim között Weöres Sándor ritmikus gyerekversei szerepelnek, amelyek egyes sorai máig megmaradtak bennem: jön a kocsi, most érkeztünk, Bóbita, Bóbita álmos, paripám csodaszép pejkó… Felnőve, bár mindig is sokat olvastam, elkalandoztam a versek mellől. Ahogy gyerekeim lettek, sokat gondolkoztam azon, hogy miért történt ez így. Talán azért, mert nem találtam bennük az annyira szeretett játékosságot, ritmikusságot, dallamosságot. A gyerekeimnek így már a kezdetektől olyan verseket olvasunk, amik megfelelnek ennek az általam fölállított kritériumnak.
Szerencsére ma már nem fehér hollókként keringenek köztünk azok a költők, akik a gyerekekre is gondolnak, és képzeletgazdagon, őszintén, mélyről jövően szólnak hozzájuk a saját nyelvükön, miközben a verseik megőrzik azokat a játékos elemeket, amelyektől könnyen befogadhatóvá és igazán szerethetővé válik egy-egy alkotás.
Ilyen szerző Csík Mónika, akinek először a 2020-ban megjelent Hangyafarsang című kötete került föl a gyerekkönyvespolcunkra, most pedig legújabb gyerekeknek szóló könyve, A Mese vándorútja is követte. A címadó versben a Mese máris szekérre pattan, és elindul vándorútjára: az üveghegyeken is túlra, törpék, sárkányok és királylányok világán is túlra, málnapettyes szivárványokon is túlra. A Mese útiélményeiből állnak össze a verseskötet költeményei, amelyek a hátsó borító ígérete szerint hol ilyenek, hol olyanok, de mindig játékosan beszédesek. A négy részre osztott kötet összesen 52 verset tartalmaz. Sokfélék ezek a versek: van köztük történetet elmesélő és pillanatnyi benyomást fölvillantó, hosszú és rövid, rímekkel játszó és ritmikusan pattogó, boszorkányos ráolvasást rejtő és sugárhajtású fecskéket csodáló. A szövegek dallamosak, szülő és gyerek fülének egyaránt kellemesek, a rímek játékosak. „Pillám zárul, már hazavágyom, ringat az álom – mohaágyon.” – zenéli például a kötet Bori bóklászik című verse.
A kötet óvodás és kisiskolás gyerekek számára egyaránt jó választás lehet, hiszen bármelyik korosztály megtalálhatja benne az őt megszólító sorokat. De nem csak a versek játékossága magával ragadó. Az a fajta nyelvi igényesség és leleményesség jellemzi ezt a kötetet, ami ritka kincs manapság. Minden sorban ott rejlik a nyelv zeneisége, finomsága és gazdagsága, így a gyerekeinknek olvasva felnőttként is örömünket lelhetjük benne, a kicsiknek pedig formálódik az ízlésük, a nyelvi igényességük, gazdagodik a szókincsük. Csík Mónika komolyan veszi az olvasóit, nem butítja le a nyelvet a kedvükért, a szöveg mégis visz magával kicsiket és nagyokat.
Szót kell ejteni a Janovics Erika képzőművész munkáját dicsérő illusztrációkról is. Finoman elmosódó színek, természetes tónusok, lágy árnyalatok jellemzik a képi világot, ami egyszerre ad vizuális formát a verseknek és varázsol nyugalmat a lapokra. A bájos és részletgazdag ábrázolásmódban van valami időtlenül meseszerű. Szülőként kivételesen szívet melengető, hogy harsány színek és éles kontúrok helyett kerekded formákkal és könnyed vonalvezetéssel találkozhatunk egy mesekönyvben. A Mese vándorútja így olyan könyv, amiről már első ránézésre tudhatjuk, hogy derűs és játékos világot teremt. Olyat, ahova jó belépni. Szórakozás, tanulás és kincset érő közös időtöltés lehet ez a könyv minden szülő-gyerek páros számára.
