2026. március 7., szombat

Botrányba fulladt regénypályázat

A Vajdasági Magyar Irodalmi Akadémia több évtizedes fönnállása óta először esett meg, hogy regénypályázatának győztesétől utólag vonja meg a díjat. Még a helyszínen, az eredményhirdetéssel egybekötött könyvbemutató napján összeült a bírálóbizottság, és gyorsított eljárással visszavonta a díjazást. Idézzük az Irodalmi Akadémia által közreadott hivatalos jelentést:

„Botrányos, méltatlan, felháborító! Desiré is csak háborogna, hogy a végre megírt és megjelenő Alföldi por regénycímmel így, ilyen hamar elfáradó tehetséggel elbántak. Hiába volt a regény témájához illő alkalmi helyszín, hiába az idill, hiába pácolódtunk egész nap ebben a sajátos bácskai atmoszférában, nem volt ő tekintettel sem a szervezőkre, sem a szépszámú közönségre, de még saját győztes regényére sem. Nevének helyét üresen hagyjuk ________________, hiszen arra sem méltó, hogy személyét megnevezzük.

Miután az Irodalmi Akadémia bírálóbizottságának elnöke felkérte, leplezze le kilétét, és olvasson az Alföldi porból egy részletet, az illető előlépett a zajos tömegből, és a csipketerítővel díszített asztal elé állt. A Fórum Könyvkiadó nyomdájából délelőtt érkezett díszkötés után nyúlt. Csak beleszagolt a frissen nyomtatott kemény fedelű könyvbe, majd a dűlőút túlsó oldalára, a porba hajította. Ezek nem az én mondataim, és nem is az én könyvem, mondta. Ezután a földről port markolt, és az asztalnál ülő bizottság előtt a magasba hintette.

Vadul zúgolódni kezdett a tömeg, beindult a vidékies pletyka, amely mindenkit megszúr kifent nyelvével. Mozgolódni kezdtek a begubózott emberek, egyszeriben eltűnt az ásítás, közöny és tespedtség. Látni véltük hogyan mosolyognak a veszendő leányok, akik mérgekkel maratják sovány arcukat fehérre, de azonnal kiderült, a bor alján sem a jókedv volt, hanem valami nehéz, füllesztő balkáni méreg. Talán még el sem ült a por, amikor már úton voltak vissza, a nyomda felé a frissen nyomtatott, díszkötéses, kemény fedelű könyvek. Az ezerötszázas példányszámból egy sem maradt. Bezúztuk.”

a VMIA bírálóbizottsága

Magánvéleményében az Akadémia helyszíni tudósítója kifejtette, hogy valóban méltatlanul viselkedett a díjazott, pedig ezen a lehetetlen tájon még hangosítást is maguk a szervezők biztosítottak.

Magyar ember Magyar Szót érdemel