Rohamosan száguld az idő, és az iskolákban a végzős tanulóknak és a szüleiknek is nagyon gyorsan életre szóló döntéseket kell hozniuk. Ilyenkor – mi felnőttek – feltesszük magunknak a kérdést, hogy gyerekeink, különösen 14 éves korban, elég érettek-e ahhoz, hogy az életüket jelentősen meghatározó döntéseket hozzanak.
Nyugodtan mondhatom, amennyiben az őt körülvevő és számára fontos felnőttek éretten, a döntés fontosságát ismerve segítenek a gyereknek meghozni a döntést, meglátnia és megtalálnia magát a munka világában, akkor a gyerek és a fiatal is korának megfelelő érettséget tud tanúsítani. Hogy hogyan is döntünk az emberi tevékenység különböző területein, mi minden hat erre a folyamatra, ezekkel a kérdésekkel manapság már a pszichológiatudomány külön ága, a döntéspszichológia foglalkozik tüzetesen.
Általában a döntéshozatalnak öt lépését állapíthatjuk meg: 1. a probléma felismerése, megfogalmazása, 2. az információgyűjtés, a döntéshez szükséges adatok gyűjtése, 3. az alternatívák előállítása, 4. a válasz, a döntés meghozása, 5. a megvalósítás és nyomon követés.
Ha ezt a lépéssorozatot a mi végzőseinkre vonatkoztatjuk le, akkor az 1. lépés, hogy megfogalmazódjon bennük a kérdés, hogy hova iratkozzak, mire vagyok képes, az a kérdés, amit úgy is feltehetnek maguknak, hogy „Mi leszek, ha nagy leszek?" Jó lenne, ha kevés olyan nyolcadikos elemista és negyedikes középiskolás lenne, akinél ez a probléma még nem fogalmazódott meg.
A 2.lépésben, az információgyűjtésben több területen kell párhuzamosan tevékenykedni, mert a pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai azt mutatják, hogy minden tanuló számára fontos az alábbi témákból ismeretet kapni:
A 3. lépés az alternatívák előállítása. Ez a gyerekeink esetében azt jelentené, hogy ne csak egyetlen egy alternatíva, iskola, szak vagy szakma legyen a gyermek és a szülő figyelmének középpontjában, hanem a tarsolyban ott kell lennie még legalább három különböző iskolának, szaknak, hogy szükség esetén fel legyenek készülve a döntés módosítására, ne álljanak megbénultan, vagy ne essenek pánikba, hogy „De most, hova, merre?!" És ha az alternatívák megvannak, akkor a kívánságlistákat is a gyerek/fiatal képességeinek, érdeklődésének, pályaképének megfelelően lehet kitölteni.
A 4. lépés a döntés meghozása. „A döntési folyamat egyéni vagy csoportos tevékenység, melynek eredménye az elfogadható alternatívák közül a kielégítő választása” – írja a döntéstámogató rendszerekkel foglalkozó egyetemi jegyzet.
Jenei Dorina: Madár (EmArt műhely, Szabadka)
Jó lenne, ha ebben a döntéshozási folyamatban a gyerekeinket nem hagynánk egyedül, azt mondva nekik: Én nem avatkozok bele, oda iratkozzál, ahova te akarsz, a te életed, te fogsz tanulni. Ez és hasonló jelentésű válasz volt található nem ritkán az elmúlt jó néhány évben az iskolai pályaválasztási kérdőívekben, amikor arról kérdezem a nyolcadikos generációkat, hogy mely foglalkozást, szakot ajánlják a szüleik. Objektíven kell mérlegelni a gyermek tanulmányi eredményét, a záróvizsgán elért eredményt és az ebből következő lehetőségeket, és a családtól való elszakadás jó és rossz oldalát, a diákotthoni, rokoni szállás lehetőségeket, stb.
Az 5. lépés pedig a megvalósítás és a nyomon követés, hogy megtegyenek mindent, hogy a meghozott döntést megvalósítsák, és ha szükség van rá, módosítani tudjanak. Pl. ha nem találta meg önmagát az iskolában, nem megy a tanulás, stb. másik, megfelelőbb szakra, iskolába kerüljön.
A legnehezebb azoknak a serdülőknek döntést hozni, akiket semmilyen terület nem érdekel. Ebben az esetben keményen dolgoznia kell a szülőnek, osztályfőnöknek, tanárnak, az iskola szakszolgálatának, hogy motiválják a továbbtanulásra, arra, hogy megtalálja mégis azt, ami érdekli, és amiben aránylag sikeres és eredményes lehet. A következő érdeklődési körök állnak mindenki rendelkezésére: műszaki, természettudományos, politikai-közösségi, matematikai, művészeti, irodalmi-nyelvi, emberekre, élőlényekre irányuló. Segítsünk nekik, hogy igaz legyen számukra a következő gondolat: „Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell majd dolgoznod az életedben."
