A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtök esti programsorozatának vendége dr. Osztovits Szabolcs, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium nyugalmazott vezetőtanára, a „Sors, nyiss nekem tért” – Petőfi Sándor életének krónikája című kötet szerzője volt, aki Petőfi a magán- és közéletben címmel, a költő életének legfontosabb mozzanatairól tartott szakmai előadást. Dr. Osztovits Szabolcs elgondolkodtató előadásában Petőfit mint embert helyezte a középpontba.
Az egybegyűlteket Kosányi Tamás, a VM4K munkatársa köszöntötte. Mint kiemelte, Petőfiről számos információval rendelkezünk, már alsóban tanulunk róla, az ismeretünk az évek során hol bővül, hol fakul, de Petőfi folyamatosan az életünk része.
– A Petőfi-kultusz megismertetése, rendszerezése és mindenki számára személyessé tétele érdekében, illetve ilyen vágytól fűtve jelent meg dr. Osztovits Szabolcs fent említett kötete, mely Petőfi életének rendszerezett, kategorizált, koherens adatbázisául szolgál, enciklopédiaként tárja elénk a költő életét, az életének mozzanatait, és helyezi el térben és időben az információk sokaságát – hallottuk Kosányi Tamás bevezetőjében.
Dr. Osztovits Szabolcs a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)
Dr. Osztovits Szabolcs a könyvéhez kötődő elgondolkodtató előadásában a költőt mint embert helyezte a középpontba.
– A magyar költészet nem arról nevezetes, hogy túl sok humor lenne benne. Petőfinek magánemberként talán nem nagyon volt humorérzéke, de a költészetében elementárisan volt jelen, és ritka adomány ez a magyar lírába. Amikor Petőfiről mint magánemberről kezdünk el beszélni, meglepő dolgokat tudhatunk meg. Elsőként feltehetjük magunknak a kérdést, hogy vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogyan nézett ki. A róla fennmaradt ábrázolásokból, amelyeket általában a könyvekben is láthatunk, azt gondolhatjuk, hogy egy sudár, jóképű férfival van dolgunk. Ez azonban nem teljesen igaz. Úgy képzeljük el, hogy megközelítőleg 162 centi magas volt, ami akkoriban középtermetnek felelt meg, testalkatilag inas, vékony, de erős. A lábai kissé görbék, rövidek – aminek később nagy hasznát vette gyalogláskor –, a haja sötét, hátrafésült. A bal szemfoga kiállt, ami nem tette vonzóvá, megnehezítette a színészi pályán való előrehaladását is, komoly beszédhibákat okozott, emiatt nem volt jó szónok sem. Petőfi ki nem állhatta a róla készült dagerrotípiákat, azt szerette, ha Orlai vagy Barabás festi le. Nem őt, hanem az idealizált alakját. Azt is tudjuk, hogy balkezes volt, nagyon szeretett labdázni, és már diákkorában ügyes volt a longamétában. Ugyanakkor kivételesen szép kézírása volt, ami később megkönnyítette a költői, szerkesztői és kiadói munkáját – hallottuk egyebek közt dr. Osztovits Szabolcstól.
Az előadás során szó esett egyebek közt Petőfi szüleiről, a házasságáról, a márciusi eseményekről, és halálának tisztázatlan körülményeiről is. A rendezvény a Mozdulj! Petőfi!, a Petőfi 200 vajdasági programsorozat részét képezte.
Nyitókép: Dr. Osztovits Szabolcs a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)
