Érdekes megfigyelni, hogy hányféle előadás száll versenybe a Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon. Némelyek szövegközpontúak, valamelyek inkább hangokkal vagy zenével kommunikálnak. Egyesek a történetmesélésre helyezik a hangsúlyt, másikak interaktívan szólítják meg a közönséget.
Tegnap délelőtt a Szabadkai Gyermekszínházba érve furcsa látvány fogadta a látogatókat. Az előcsarnok tele volt lehullott őszi falevelekkel, mintha valaki nyitva felejtette volna éjjelre az ablakokat, és a szél befújta volna a leveleket. Azután kiderült, hogy mégsem ez történt, hanem az Egyesült Királyság walesi területéről érkezett, Ahol a falevelek susognak című előadás „kellékeiként” hangolták a levelek a nézőket a produkció megtekintésére. Az Isabella Colby Browne és Gwern Phillips alkotta duó előadásában a párbeszéd kis szerephez jutott. A színészek főleg angolul és helyi nyelven szólaltak meg, ami ez esetben szerb volt, de csupán néhány kulcsszó erejéig, ami segített megérteni az előadás lényegét. A színpadot falevelek, ágak, fadarabok borították, a színészek pedig ezekkel játszottak, és azt is kipróbálták, vajon melyik milyen hangot adhat. Az előadás az érdeklődés felkeltése révén a kreativitásra fókuszált, továbbá a természet szépségére, a természetközeliségre, illetve annak hiányára hívta fel a figyelmet, hiszen a mai kor embere, és a gyerekek kiváltképp, egyre távolabb kerülnek a természettől. A produkcióból a humor sem maradt el, a szereplők arra is rávilágítottak, hogy a természet képes megtréfálni az embert, és elújságolták a gyerekeknek, hogy ők az egyik fa termését egérnek nézték. Az előadás vége egy nagy közös játékba torkollott, a színészek a gyerekeket is felhívták a színpadra, hogy játsszanak együtt a levelekkel és a fadarabokkal.
Az Alice álmai szereplői
A fesztiválon az is érdekes, hogy évről évre láthatunk régi mesefeldolgozásokat is, de mindig másképp elmondva, más alkotói vízióval megközelítve vagy mást kiemelve. A gyermekszínházak a feladatuknak is tartják, hogy a klasszikusokat továbbvigyék az új generációknak. A kargujevaci Gyermek- és Ifjúsági Színház az Alice álmai című előadással érkezett, ami az Alice Csodaországban ki tudja, hanyadik verziója. Habár a produkcióban találkozhatunk a jól ismert szereplőkkel, a Fehér Nyúllal, a Hernyóval, a Kalapossal, és a Szívkirálynővel, az előadás mégsem a történetet meséli el, inkább a mese motívumaira épít. Alice-t is láthatjuk, ahogy hol megnő, hol összemegy. Az előadásban élő szereplők is játszanak, de bábok és maszkok is előbukkannak. Végül nem is tudjuk, hol ér véget az ember és hol kezdődik a báb. A szemfényvesztés, az illúzió magával ragad bennünket, akárcsak az eredeti mesében. Míg az angol faleveles előadást már hároméves kortól ajánlják, az Alice álmai inkább a tíz éven felülieknek szól, mert az álom és a valóság, a bennünk levő gyermek és a felnövés témáját is taglalja. Ez az előadás egy vizuális utazás, ami elvezeti a nézőjét egy csodálatos világba, ahol a személyes küzdelmek is terítékre kerülnek. Érdemes kiemelni Francesco Givone munkáját, a díszlet, a bábok, a maszkok nagyon is hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban egy különleges és kifordított világban találjuk magunkat.
Nyitókép: Jelenet az angol előadásból/fotó: Lukács Melinda
