Szellemi öröksége máig hat

Szivácon tegnap Szenteleky Kornél munkássága előtt tisztelegtek, halálának 93. évfordulóján.
A rendezvény kenyérszenteléssel egybekötött ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet a helyi katolikus temető kápolnájában ft. Hajdú László celebrált. A szentmisét a kúlai Szent Cecília Kórus kísérte. Ezt követően a jelenlévők Szenteleky Kornél sírjához látogattak, ahol L. Móger Tímea műsorvezető felvezetésével emlékeztek a település szülöttére.
‒ Az irodalomnak van története, emlékezete. És talán van egyfajta szíve is: egy olyan szellemi centrum, amelyben egy közösség nyelve, tapasztalata, önértelmezése és kulturális emlékezete összesűrűsödik. A vajdasági magyar irodalom történetében Szenteleky Kornél alakja ilyen meghatározó pont. Munkássága egy jelentős életmű része, továbbá a modern vajdasági magyar irodalmi tudatnak is egyik fontos kiindulópontja, amely az ő korát követő nemzedékek műveiben, vitáiban, irodalomeszméletében és szemléletében is tovább élt. Halálának 93. évfordulóján ezért az irodalmi hagyomány egyik fontos forrásához térünk vissza – ahhoz a ponthoz, ahonnan a vajdasági magyar irodalom egyik meghatározó szellemi története elindult, és amelynek dobbanása azóta is érzékelhető a későbbi nemzedékek munkáiban – mondta L. Móger Tímea.
A kegyelet virágait Szenteleky sírjánál elsőként a Magyar Nemzeti Tanács, majd a Szenteleky Irodalmi Társaság, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Forum Könyvkiadó, a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ, ft. Hajdú László, valamint a sziváci Szenteleky Kornél Magyar Művelődési Egyesület képviselői helyezték el.
‒ Ma, augusztus 20-án Szent István államalapítóra is emlékezünk, és meglepően erős eszmei párhuzam van Szent István és Szenteleky Kornél között. Mindkettőjük esetében a lényeg az alapozás és az építés – fogalmazott Kozma Lívia, a Szenteleky Irodalmi Társaság elnöke.
Kiemelte: Szenteleky Kornél íróként, költőként, orvosként és irodalomszervezőként olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely máig fontos része közösségünk kulturális emlékezetének. Munkásságával és életével arra tanított bennünket, hogy a szülőföld, az anyanyelv és a kultúra iránti szeretet akkor is megtartó erő lehet, amikor nehéz idők próbára teszik az embert és a közösséget.
‒ Emlékezni rá nem csupán a múltra való visszatekintést jelenti. Egyben felelősség is: felelősség azért, hogy megőrizzük és továbbadjuk mindazt, amit Szenteleky Kornél és nemzedéke ránk hagyott. A magyar szó, az irodalom, a kultúra és a közösség iránti elkötelezettség ma is összeköt bennünket. Szivác, amely életének és munkásságának fontos helyszíne volt, ezen a napon ismét az emlékezés helyévé válik. Fejet hajtunk az író emléke előtt, és tisztelettel gondolunk arra az emberre, aki életének rövid ideje alatt maradandót alkotott a vajdasági magyarság szellemi életében – mondta Kozma Lívia.

A Szenteleky-emléknap a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt országos rendezvénye. Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke rámutatott, hogy Szenteleky kiterjedt levelezést folytatott, jelentős publicisztikai tevékenységet végzett, ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű regényírói, költői és műfordítói munkásságot is folytatott.
‒ Szenteleky Kornélnak fontos szerepe volt a vajdasági regionális irodalom megteremtésében és elméleti megalapozásában. Érdekes módon nem ezen az úton indult el: kezdetben ő is azon a véleményen volt, hogy egységes magyar irodalom létezik, és nincs szükség külön regionális irodalmak létrehozására. Az 1920-as évek végére azonban teljesen megváltozott a véleménye, és meggyőződésévé vált, hogy a vajdasági irodalomnak a helyi színekre, saját tapasztalatokra és saját kulturális közegére kell épülnie. Ebben fontos szerepet játszottak az európai irodalmi és esztétikai irányzatok, köztük a pozitivizmus gondolatvilága is. Szenteleky számára azonban nem pusztán egy elmélet átvétele volt a fontos, hanem annak felismerése, hogy a vajdasági irodalomnak önálló értéket kell képviselnie, és saját erejéből kell létrehoznia jelentős alkotásait – fogalmazott Hugyik Richárd.
A koszorúzást követően a jelenlévők a Szenteleky Kornél Magyar Művelődési Egyesület székházába vonultak, ahol Silling Léda: Vajdasági fémofferek című, a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent kötetének ünnepélyes bemutatójára került sor. A szerzővel Mihályi Katalin újságíró, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság Tanácsának elnöke beszélgetett.

Mint dr. Silling Léda kiemelte, a hálatárgyak adományozásának szokása az egész világon elterjedt, és ma is él.
‒ A népi vallásosság e kis szegmensének kutatását Vajdaság területén végeztem. A vajdasági adatok arról tanúskodnak, hogy a katolikus és a pravoszláv hívők körében egyaránt jelen volt és van az adományozás szokása. Azt ma már nem lehet megállapítani, hogy ki, hol és kitől ismerte meg, illetve vette át ezt a szokást. A hálatárgyak megjelenésének legkorábbi példái a területen azok a fémofferek, amelyeket a vajdasági szentkutakon, vodicákon, a gyógyító víz felbukkanásának helyein, az ettől szentnek tartott helyeken, csodák helyszínein és templomokban láthatunk, illetve parókiákon őriznek. Leginkább gyógyító, oltalmazó hatású Mária-kegyképeknek, Szűzanya-jelenéseknek történtek ezek az adományozások.
A kötetben azokból a fémhálatárgy-gyűjteményekből fogtam egy csokorra valót, amelyekre eddig rábukkantam. Doroszló, Tekia, Újvidék, Bogyán, Nestin és Nagybecskerek templomainak gyűjteményei kerültek bemutatásra a könyvben. Mindezek a vajdasági népélet alig ismert részei, tanúságtevői, népi vallásosságunk ritka értékei. Épp ezért tartottam fontosnak szólni róluk – magyarázta Silling Léda.