A 30. Kosztolányi Dezső Nyári Akadémia első napján László Ferenc a rendezvény névadójának életéről tartott előadást, annak egy ritkán tárgyalt szegmensére fókuszálva. A Budapestről érkezett kultúrtörténész, esszéista és kritikus arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy a szerző szakmai sikerei mellett házasságában is harmonikus életet folytatott-e. Mint azt az összegyűltek megtudhatták, Kosztolányi Dezső 1910 telén ismerkedett meg a több néven is ismert Harmos Ilonával, és noha kezdetben kapcsolatukat a férfi nem az egybekelés szándékával tartotta fenn, néhány évvel később azonban mégis megesküdtek egymással.
Az előadó felhívta a közönség figyelmét arra, hogy a két művész több szempontból is illett egymáshoz: sokan alkati és külsejükben fellelhető hasonlóságról is beszéltek esetükben, művész- és alkotó emberként pedig mindketten vonzódtak az irodalom iránt, így a férfi hosszú ideig rendszeresen a nőnek mutatta meg elsőként a szövegeit. Kosztolányinak továbbá az is imponálhatott, hogy Ilona nyitott volt játékosságot csempészni a kapcsolatukba. Feleségemnek… című versében a férfi így fogalmazott: „Ő adja nékem a lélegzetet”.
Ezek alapján az együttélés harmonikusnak tűnhet, a látszólagos boldogság azonban többízben is ellentmondásokba ütközött. Közös szülői kudarcról árulkodhat például, hogy fiuk, Kosztolányi Ádám felnőttkorában sem vált önállóvá, kapcsolatuk sötét oldalára pedig egyértelműen utal az, hogy Kosztolányinak két házasságon kívüli viszonyáról is tud az utókor. Hosszabb ideig Keresztes Erzsébettel, Kosztolányi Ádám volt dajkájával csalta meg a feleségét, betegsége idején pedig Radákovich Mária miatt szegte meg a házassági esküt. Harmos Ilona utóbbihoz egy fenyegető hangvételű levelet is írt, amely viszont arra utalt, hogy a nő a hűtlenség ellenére sem szerette volna kicsapongó férjét más nőnek átengedni.
A kettejük viszonya tehát közel sem volt felhőtlen, László Ferenc pedig így zárta ezzel kapcsolatos gondolatait:
– Kosztolányi nem feltétlenül volt harmonikus személyiség, de teljes ember volt, abban az értelemben, hogy nagyon komplex módon és teljes mélységében tudta megélni az egymással egyébként nehezen összevegyíthető helyzeteket és minőségeket – fogalmazott az előadó.
Nyitókép: Fotó: Vojter Kitti
