Az V. Nyárhangoló Fesztiválon Hász Róbert és N. Nagy Zoltán írókat a krimi műfajának lehetőségeiről, a történelmi regények világáról, az alkotást megelőző kutatómunkáról és az emberi gonoszság természetéről Brasnyó Zoltán újságíró kérdezte.
Hász Róbert elmondta, hogy alkatilag történelmiregény-írónak tartotta magát. Nem feltétlenül azért fordult a múlt felé, mert az jobban érdekelte a jelennél, hanem mert úgy érezte, írói eszközeivel könnyebben meg tudta ragadni a letűnt korokat. Mint fogalmazott, szerette feltámasztani a régi világokat minden apróságukkal és nagyságukkal együtt.
Bár gyerekkora óta rajongott a bűnügyi történetekért, eredetileg nem krimit akart írni. A Fábián Marcell-történet szecessziós történelmi regénynek indult, ám ahogy kialakult a cselekmény és a regény hangulata, a történet szinte magától követelte meg a bűnügyi szálat.
A Zomborban játszódó Fábián Marcell-regények főhőse ugyan kitalált alak, a meghatározó mellékszereplők közül azonban sokan valóban léteztek. Az író szerint egy történelmi regény hitelességéhez rengeteg apró részlet ismeretére volt szükség.
A Fábián Marcell-történetek helyszínének kiválasztásakor sokáig kereste azt a közeget, amely megfelelt az általa elképzelt szecessziós hangulatnak. Végül rájött, hogy nem kellett messzire mennie, Doroszlón nőtt fel, Zomborban járt középiskolába, a zombori megyeháza épületét pedig jól ismerte. A hatalmas épület belső udvaraival, körfolyosóival és máig fennmaradt egykori istállóival szinte maga kínálkozott bűnügyi helyszínként.
Hász Róbert a beszélgetés során vajdasági gyökereiről és Magyarországra költözéséről is beszélt. Felidézte, hogy 1991 őszén, a katonai behívók idején hagyta el az országot. Mint mondta, első két regénye egyfajta belső számvetésként is értelmezhető. Vajdaság elhagyásával és az akkori történelmi helyzettel kapcsolatos élményeit szürreális formában dolgozta fel, mert úgy érezte, a valóságot abban az időben nehezebb lett volna közvetlenül megragadni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem akart az elvándorlásból külön írói szerepet vagy ars poeticát teremteni.
N. Nagy Zoltán ugyancsak gyerekkora óta vonzódott a krimihez, első meghatározó olvasmányélményei közé pedig Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történetei tartoztak. A Babits-gyilkosságok megszületésének hátterében azonban egy középiskolai élmény állt.
Az író közgazdasági szakközépiskolába járt, ahol egyik irodalomtanára olyan szenvedéllyel szavalta a magyar költők verseit, különösen Babits Mihály műveit, hogy azok mély nyomot hagytak benne. Különösen a Fekete ország című vers volt rá nagy hatással, amelynek sorai már tizenéves korában beleégtek az emlékezetébe. Amikor később elhatározta, hogy krimit ír, ez a vers jutott eszébe, és végül ebből nőtt ki a Babits-gyilkosságok története.
N. Nagy Zoltán részletesen beszélt a regényeit megelőző kutatómunkáról is. Egy-egy könyv megírása előtt három-négy hónapot is eltöltött a helyszínek felkutatásával és dokumentálásával. Személyesen bejárta azokat, fényképeket és videókat készített, jegyzetelt, és minden regényhez külön füzetet vezetett, amelyben részletesen rögzítette a helyszínekkel kapcsolatos információkat.
Korábbi rendőri és nyomozói tapasztalatai ugyancsak meghatározó szerepet játszottak műveiben. N. Nagy Zoltán arra törekedett, hogy a regényeiben bemutatott nyomozások legalább kilencven százalékban megfeleljenek annak, ahogyan a rendőrség a valóságban eljárt volna egy hasonló bűnügyben. Ismerte a nyomozati eljárások menetét és a rendőri munka gyakorlati részleteit, ezeket pedig igyekezett minél hitelesebben beépíteni történeteibe.
Az emberi gonoszság természetéről szólva elmondta, hogy a legtöbb bűncselekmény mögött jól meghatározható indítékok álltak, például a pénz, a szerelemféltés vagy a bosszú. Létezett azonban az eseteknek egy kis része, amelynél az elkövető motivációja nem volt besorolható ilyen egyszerű kategóriákba. Olyan belső késztetésről vagy személyiségzavarról lehetett szó, amely szélsőséges erőszakhoz vezetett.
A téma feldolgozása során az író pszichiáterekkel, pszichológusokkal és igazságügyi szakértőkkel is konzultált. Mint mondta, regényeiben éppen az a nehezen megfogható terület érdekelte, amikor egy bűncselekmény hátterében nem a megszokott indítékok álltak, hanem valamilyen mélyebb és nehezebben értelmezhető belső késztetés.
Az V. Nyárhangoló Fesztivál vasárnapi programjában a Vigadó teraszán a Bartók nyomában című film vetítésére és az azt követő közönségtalálkozóra került sor. A vetítés előtt Török Tilla délvidéki származású, Junior Prima-díjas népzenész és énekes népdalokat adott elő.
A közönségtalálkozón a film két főszereplője, Török Tilla és Erdinc Tuncbilek, valamint Farkas Csaba producer vett részt, a beszélgetést Orosz Ildikó újságíró moderálta.
Farkas Csaba elmondta, hogy a film célja az volt, hogy modernebb hangzással kapcsolja össze a múltat és a jelent.
– A filmben felidézzük, hogy Bartók Béla 90 évvel ezelőtt török falvakban végzett népzenei gyűjtést. Az alkotásban egy török és egy magyar fiatal szerelme révén követhetjük végig Bartók naplója alapján ugyanazt az utat, amit ő akkoriban tett meg. Az alkotásban számos motívum és szimbolikus elem jelenik meg, amelyek tovább erősítik a történet mondanivalóját. A 2024-ben készült dokumentumfilm azóta több nemzetközi fesztivál meghívását is elnyerte, sőt díjakkal is jutalmazták – hangsúlyozta a producer.
Török Tilla arról beszélt, hogy már ötéves kora óta népdalok veszik körül, hiszen édesanyja is népdalokat énekelt neki kiskorában.
– Szerintem a film egyik legfontosabb üzenete, hogy habár 90 év telt el Bartók gyűjtése óta, mégis ugyanazok az érzések élnek ma is az emberekben, ha hallják azokat a dalokat. A környezet változik, de az emberi érzelmek nem. A zeneakadémián egyik tanárom ajánlotta nekem Bartók gyűjtéseit, és azt mondta, megtanít néhány dallamot. Habár akkor még nem beszéltem törökül, a dallamok mégis ismerősen csengtek, hiszen hasonlítanak a magyar népdalokhoz. A párom megismerése tovább erősítette bennem azt az elhatározást, azt a küldetést, hogy még mélyebben foglalkozzak Bartók örökségével. A film készítése során nem színészként, hanem saját szakterületünk képviselőiként vettünk részt a munkában. A történetünk valós, hiszen Erdinc Tuncbilek valóban Isztambulból utazott Budapestre miattam, kapcsolatunk pedig azóta tovább mélyült, sőt a film végén valóban összeházasodunk – fogalmazott Török Tilla.
Erdinc Tuncbilek felidézte, hogy tizenegy éves korában költözött Budapestre, és a magyar nyelvet a nulláról kellett megtanulnia. Elmondta, hogy az a törzs, ahonnan származik, ugyanazokat a ragokat használja, mint a magyarok, ezért gyorsan, mindössze hat hónap alatt sajátította el a nyelvet.
– Az interneten találtam rá a Tillára, majd egyik koncertjén személyesen is megismerkedtünk.
A magyar és a török kultúra ugyanazokból az ősi gyökerekből táplálkozik. Én Budapestről visszaköltöztem Törökországba, ahol tizenöt éven át idegenvezetőként dolgoztam, a szülőfalum ráadásul közel van azokhoz a környező településekhez, ahol Bartók is járt gyűjtőútja során – emelte ki Erdinc Tuncbilek.
Az idei Nyárhangoló Fesztivál egyik fő attrakciója az Elvis Presley-élőszobor volt, és a látogatók lepacsizhattak és fotózkodhattak is vele. Ezt az alkalmat mi sem hagytuk ki, sőt megpróbáltuk szóra is bírni a rock királyát, hogy kiderüljön, milyen úton jutott el Palicsra. Ahogyan azt megtudhattuk, Győrből érkezett, és mintegy tizenöt éve foglalkozik élőszobor-performansszal. Azt is mondta, hogy rengeteg fesztiválon megfordult, és nem mindig Elvisként jelenik meg, valamikor csak egy egyszerű szoborként vagy Chaplinként, sőt akár Marilyn Monroe is csatlakozik hozzá, a csapatával pedig gyerekműsorokat és pantomim-előadásokat is készítenek. Élőszobornak lenni nem könnyű, hiszen órákig csak minimális, korlátozott mozgással szabad szinte egy helyben állni, olykor nagy szélben vagy tűző napon is. Elvis viszont erre azt mondta, ha az ember szereti ezt csinálni, akkor kibírja. Márpedig Elvis nagyon szereti szórakoztatni a látogatókat. Azt is hozzátette, hogy a Nyárhangoló egy kiváló fesztivál, remek a hangulata, a látogatók pedig nagyon jól reagáltak a performanszra. Sokan fotózkodtak vele, gyerekek és idősebbek egyaránt. Valakik először meglepődtek vagy megijedtek, mások nagyokat nevettek. Elvis arra is kitért, hogy a fesztiválozás rengeteg utazással jár, de azt is lehet szeretni, közben ugyanis zenét hallgat, és felkészíti a lelkét az örömre, hogy szórakoztassa az embereket. Végül persze nem maradhatott el a kérdés, hogy melyik a kedvenc Elvis-dala, a válasz erre a Jailhouse Rock volt.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
