A Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Ennek apropóján a XXIII. Vajdasági Szabadegyetem szerdai programja részeként kerekasztal-beszélgetést szerveztek, amelyre a szervezet négy korábbi elnökét hívták meg: Varga Diósi Violát, Berkó Szilárdot, Szollár Ádámot és Szabó Szabados Ádámot. A beszélgetést Halász Zoltán, a VIFÓ alelnöke vezette.
A résztvevők felidézték, milyen körülmények között vállalták el a szervezet vezetését, hogyan változtak az elmúlt három évtized során a vajdasági magyar fiatalok igényei, valamint azt is, milyen kihívásokkal kellett szembenézniük elnöki ciklusuk alatt.
Varga Diósi Viola, aki a kilencvenes évek végén vezette a szervezetet, emlékeztetett arra, hogy akkoriban egészen más társadalmi és politikai környezetben működött a VIFÓ. A vajdasági magyar közélet még formálódott, egymás után alakultak a politikai és civil szervezetek, és egy új korszak kezdődött, amikor a közösség tagjai már nyíltan vállalhatták magyarságukat és élhettek jogaikkal. Mint mondta, fiatalon került az elnöki tisztségbe, mert a tapasztaltabbak közül többen nem vállalták a feladatot. Bár nagy megtiszteltetésnek érezte a bizalmat, számos olyan döntést kellett meghozniuk, amelyek máig meghatározzák a szervezet működését. Felidézte azt is, hogy a VIFÓ már akkor közéleti szervezetként határozta meg önmagát, amelyhez azok a fiatalok csatlakoztak, akik tenni akartak közösségükért. Az érdekképviselet mellett hamar megszületett a Vajdasági Szabadegyetem gondolata is. Olyan előadókat hívtak meg, akik nyíltan beszéltek a vajdasági magyar közösséget érintő kérdésekről. A szabadegyetem helyszíne eredetileg nem Kishegyes lett volna, ám a Dombos Fest szervezőivel való találkozás új lehetőséget teremtett, amely hosszú távon meghatározta a rendezvény sorsát.
A folytonosság fontosságát valamennyi egykori elnök hangsúlyozta. Varga Diósi Viola elődjével, Vincer Attilával való együttműködését emelte ki, Berkó Szilárd pedig arról beszélt, hogy sok segítséget kapott elődjétől, Csikós Tibortól, akivel a mai napig jó kapcsolatot ápol. Szollár Ádám szintén fontosnak nevezte, hogy Berkó Szilárdra és a körülötte dolgozó tapasztalt csapatra mindig számíthatott, míg Szabó Szabados Ádám arról beszélt, hogy bár vezetése alatt szinte teljesen megújult az elnökség és a tagság, az új elképzelések megvalósításakor is az elődök által lefektetett alapokra építettek.
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy miként változtak a fiatalok igényei. Míg a kilencvenes években elsősorban a közéleti szerepvállalás és az érdekképviselet vonzotta a fiatalokat, Berkó Szilárd szerint később egyre fontosabbá vált a közösséghez tartozás élménye, természetesen a szórakozási lehetőségek mellett. Szollár Ádám úgy fogalmazott, hogy az ő időszakában három fő motiváció rajzolódott ki: a közösséghez tartozás, a szakmai fejlődés és az önfejlesztés. Szabó Szabados Ádám szerint napjainkban ezek az igények továbbra is jelen vannak, ugyanakkor a felgyorsult világ miatt folyamatosan új programokkal kell megszólítani a fiatalokat. Példaként említette a rapid randit is, ugyanakkor hangsúlyozta: a szervezet feladata továbbra is az, hogy megőrizze az alapértékeket, miközben új tagokat és új ötleteket von be a közösség életébe.
A korábbi elnökök saját ciklusuk legnagyobb próbatételeit is felidézték. Varga Diósi Viola számára az iroda leégése, az ebből fakadó hosszadalmas helyreállítás, valamint egy elmaradt szabadegyetem jelentette a legnehezebb időszakot. Berkó Szilárd szerint nem egyetlen döntés volt különösen nehéz, hanem az a mindennapi feladat, hogy a fiatalok elképzeléseit összehangolják a politikai szereplők elvárásaival, ami gyakran kompromisszumokat kívánt. Szollár Ádám a koronavírus-járvány miatti kényszerszünetet emelte ki, amikor a szabadegyetem elmaradt, emellett arról is beszélt, hogy a járvány után számos civil szervezet megszűnt, ezért a VIFÓ nagyobb hangsúlyt fektetett az együttműködésekre annak érdekében, hogy biztosítani tudja programjai és irodája működését, miközben megőrizte politikai függetlenségét. Szabó Szabados Ádám pedig elmondta, hogy vezetése alatt elsősorban a szervezet belső működésének újragondolása jelentett kihívást. Az elnökség létszámát végül hét főről ötre csökkentették, a fiatalok igényeit pedig rendszeres kérdőívekkel mérték fel, hogy programjaikat ezekhez igazíthassák.
A beszélgetés végére egyértelművé vált: bár a Vajdasági Ifjúsági Fórum három évtized alatt sokat változott, alapvető küldetése nem módosult. A közösségépítés, a fiatalok megszólítása és a vajdasági magyar közéletben való aktív szerepvállalás ma is ugyanúgy meghatározza a szervezet munkáját, mint megalakulásának idején.
Nyitókép: Négy elnök, négy korszak a VIFÓ-ban/Lakatos János
