A cél nem csak a vizsgálatokban, a diagnózis felállításában, a betegség gyógykezelésében van, vagy a kórházi körülmények javításában rejlik, hanem a betegség megelőzésében. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a lakosság mentális egészségére – emelte ki Úri Emese, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője a köztársasági képviselőház mai ülésén, amely napirendjén szerepel többek között a mentális zavarokkal élő személyek védelméről szóló törvény is.
Úri Emese rámutatott, a mentális betegek gyakran magukra maradnak, amíg a súlyos fizikai betegségek ugyanis együttérzést váltanak ki, ha szív- vagy agyinfarktusról van szó, daganatos megbetegedésről, a család sajnálja a pácienst, próbál segíteni nekik, ám a mentális betegséget sokszor övezi a félelem és a megbélyegzés, ami után a környezet, gyakran a család is eltávolodik tőlük. Ezért is tartja fontosnak, hogy az egészségügyi minisztérium a mentális zavarokkal élő személyek védelmével foglalkozó törvény módosításával javítani próbál ezen betegek helyzetén, és megvédje a méltóságát, illetve jogait, különösen a gyermekek esetében, illetve szabályozza a szigorú eljárások mértékét.
Üdvözölte, hogy a megelőzésben, ápolásban és gyógykezelésben részt vesz az egészségügy minden szinten. Mint kiemelte, éppen ez a jogszabály nyit utat egy következő lépésre, hiszen mint Úri Emese rámutatott, nem minden pszichikai nehézség pszichiátriai betegség. Nincs minden embernek pszichiáterre szüksége, aki lelki válságon megy keresztül. Az a gyermek, aki nehezen viseli a változásokat, válságban levő kamasz, válás nehézségeiben levő felek, a házastárs, aki elvesztette élettársát, az anya, aki elvesztette gyermekét, a magányos idős ember, a súlyos beteget ápoló családtag, vagy a folyamatos stresszes megterhelés alatt álló ember szaksegítségre szorul, de nem biztos, hogy mindannyian pszichiátriai páciensek.
Úri szerint nagy lehetőség rejlik az egészség népszerűsítésében, megelőzésen, tanácsadáson, képzésen, családtámogatáson keresztül annak érdekében, hogy ne váljon mindenki pszichiátriai beteggé. A desztigmatizáció nem a pszichiátriai intézet bejárata előtt kezdődik, hanem sokkal hamarabb, amikor az ember segítséget kérhet és a probléma nem váltott át betegségbe, mondta.
Ilyen támogatásra pedig szükség van, ezt bizonyítják az anxiolitikus (szorongásgátló) gyógyszerekről szóló adatok. Úri kiemelte, a nyugtatóknak megvan a helyük a gyógykezelésben, de azok használatát indokolni kell. Majd feltette a kérdést: vajon a gyógyszer mindig az egyedüli válasz? A vény ugyanis nem jelent megoldást a magányra, a családi problémákra, a gyászra, a kamaszkori szorongásra, sem pedig a hosszú ideig tartó stresszre. Szerinte sok esetben ezeknek az embereknek csak arra lenne szükségük, hogy egy szakember meghallgassa őket és rámutasson a folyamatokra.
Üdvözölte, hogy az egészségügyi minisztérium az új jogszabályokkal könnyen hozzáférhető multidiszciplináris tanácsadást látott elő, illetve a telemedicinát is felismeri, ám ezek, mint felhívta a figyelmet, felvetik a szakkáderhiány kérdését: a szakorvosoktól kezdve, a nővéreken és más munkatársakon keresztül. Felhívta a figyelmet azokra a főiskolai végzettségű egészségügyi nővérekre, akik bár nem vehetik át a pszichiáterek, pszichológusok munkáját, nagyon sok mindenben részt tudnának venni, különösen a megelőzésben, ha az egészségügyi rendszer felismerné őket.
Hosszasan részletezte a szakkáder kérdését, majd rámutatott, égető probléma ez, hiszen a nagy pszichiátriai kórházak kétharmada Vajdaság területén működik, ahol az ország minden részéről érkező betegeket gyógykezelik.
