Azt tapasztaljuk az utóbbi években, hogy az állam, a kormányzat gazdasági szerepe ismét erősödik. A 21. században ez már nem feltétlenül jelenti a régi típusú államkapitalizmus vagy tervgazdaság visszatérését. Sokkal inkább arról van szó, hogy a piac önmagában egyre kevésbé képes kezelni azokat a kihívásokat – energiabiztonság, klímaváltozás, technológiai verseny, demográfia és geopolitikai kockázatok –, amelyek ma a gazdaság működését meghatározzák. Nehéz azonban pontosan definiálni, hogy milyen államra van szükség. A 20. század végének egyik legerősebb gazdasági gondolata az volt, hogy a piac általában jobban tudja, mire van szüksége a gazdaságnak, mint az állam. Privatizáció, dereguláció, szabad kereskedelem, a költségvetési kiadások visszafogása – ez lett sok ország gazdaságpolitikájának alapja. Ma azonban egy másik korszakban élünk. A világjárvány, az energiaválságok, az ellátási láncok sérülékenysége, a klímaváltozás és a nagyhatalmi verseny egyaránt megmutatták, hogy vannak területek, ahol a piac önmagában nem képes megfelelő választ adni. Ezért az állam szerepe várhatóan a következő évtizedekben is erős marad. A lényeg pedig valójában nem az lesz, hogy „sok állam vagy kevés állam”, hanem az, hogy milyen állam. A jövő gazdaságában az államnak mindenekelőtt stratégiai szerepe lesz. Nem kell minden gyárat állami tulajdonba venni, és nem az államnak kell eldöntenie, hogy egy pékség, egy étterem vagy egy kisvállalkozás hogyan működjön. Sokkal fontosabb, hogy az állam kijelölje azokat a területeket, amelyek egy ország hosszú távú biztonságát és versenyképességét meghatározzák.
Stratégiai fontosságú ágazatok
Bizonyos területeken akár káosz is kialakulhat, állami szerepvállalás nélkül. Ilyen lehet az energiaellátás, a közlekedési infrastruktúra, a vízgazdálkodás, az élelmiszer-termelés, de az oktatás és a kutatás, a digitális infrastruktúra, valamint bizonyos kulcsfontosságú technológiák. Ezeken a területeken az állam szerepe nem feltétlenül a közvetlen tulajdonlás, hanem a beruházás, szabályozás, koordináció és hosszú távú tervezés. A magánkezdeményezés, a vállalkozás természetesen továbbra is a gazdasági fejlődés egyik fő motorja marad. Az innovációhoz, a versenyhez és a hatékonysághoz szükség van vállalkozói szabadságra. De az olyan hatalmas beruházásoknál, amelyeknek csak évtizedek múlva térül meg a hasznuk, a piac gyakran nem gondolkodik elég hosszú távon. Egy országos vasúti hálózat, árvízvédelmi rendszer vagy energetikai átállás nem épülhet kizárólag a rövid távú profit alapján.
Kockázatok és mellékhatások
A jövőben az állam egyik legfontosabb feladata a kockázatok kezelése lesz. A korábbi gazdasági korszakokban elsősorban a növekedés ösztönzése állt a középpontban. Ehhez egyre inkább hozzáadódik a válságokkal szembeni ellenálló képesség kialakítása. A klímaváltozás különösen szemléletes példa. Egy mezőgazdasági ország számára már nem elegendő azt mondani a termelőknek, hogy alkalmazkodjanak a piachoz. Ha az aszály rendszeressé válik, akkor öntözési rendszerekre, víztározókra, talajvédelmi programokra, kutatásra és új termelési módszerekre lesz szükség. Ez olyan terület, ahol az államnak komoly szerepe lesz, különösen olyan országokban, mint Szerbia. A mezőgazdaság ugyanis nemcsak gazdasági ágazat, hanem egyben élelmiszer-biztonsági és vidéki társadalmi kérdés is. Ugyanez igaz az energiára. Egy ország, amely teljesen kiszolgáltatott néhány külső beszállítónak, gazdaságilag is sérülékeny. Az államnak ezért nem feltétlenül az a feladata, hogy maga termeljen minden energiát, hanem hogy biztonságos, diverzifikált és hosszú távon is fenntartható rendszert hozzon létre. Szerbiában az állam szerepe hagyományosan erősebb, mint sok nyugat-európai országban. Jelentős állami vállalatok működnek, az állam aktív az infrastruktúra-fejlesztésben, jelentős támogatásokkal próbálja bevonzani a külföldi befektetőket, és fontos szerepe van az energiaszektorban is. Szerbia gazdasági növekedését az elmúlt években jelentős részben a külföldi közvetlen beruházások, az exportorientált termelés, az infrastruktúra-fejlesztés és a viszonylag versenyképes munkaerőköltség segítette. A Világbank szerint azonban ez a növekedési modell megújításra szorul. A 2025-ös lassulás után a középtávú fejlődéshez nagyobb termelékenységre, jobb intézményekre és mélyebb szerkezeti reformokra lesz szükség. A korábbi, nagyrészt munkaintenzív külföldi beruházásokra épülő modell kifutóban van. Ahogy emelkednek a bérek és szűkül a munkaerőpiac, Szerbiának egy magasabb hozzáadott értékű gazdaság felé kell elmozdulnia.
