Jakobey Károly születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, egy igazán nagyszabású és különleges kiállítás nyílt meg nemrég a Szabadkai Városi Múzeumban. Az érdeklődők a történelem-, a portré-, és a tájképfestészet bravúrosan készült darabjait tekinthetik meg. A nyári hőség elöl mindenképpen érdemes a múzeumba menekülni és megnézni ezt a megközelítőleg hetven alkotást felsorakoztató kiállítást, amely szeptember 4-ig látogatható.
Jakobey Károly jelentőségéről dr. Korhecz Zsuzsanna kurátorral beszélgettünk.
Hiánypótló kiállításról van szó, hiszen Jakobey neve némileg feledésbe merült az évek során. Hogyan sikerült ismét felfedezni?
– Az egyházművészeti kutatásaim során már a látószögemben volt, de én főleg a 18. századdal foglalkoztam, Jakobey pedig a historizmus időszakának, a 19. század második felének a képviselője. Valójában dr. Ninkov K. Olga kért fel még évekkel ezelőtt, összekapcsolva azzal, hogy a Forum Könyvkiadó Intézet művészeket bemutató sorozatában legyen egy Jakobey Károly-kötet is, hiszen alkotásai a Vajdasági Magyar Képtár részét képezik. Jakobey a Bács-Bodrog vármegyei Kúlán született, Baján nőtt fel, de bácskainak tartotta magát – ahogyan ezt egy levelében írta.
Mi miatt veszett homályba a neve?
– Az elmúlt évtizedekben valamelyest lenézték a művészetét, az utóbbi évek nagy kutatási összefoglalóiból, akadémiai kiadványaiból is kihagyták. Ezen gondoltunk változtatni és ráirányítani a figyelmet. Ennélfogva a kiállításon nem is kifejezetten az egyházművészetére helyeztük a hangsúlyt. Amit festett, az megfelelt a kor követelményeinek. Akárcsak az is, hogy régi, híres alkotások kompozícióit kölcsönözve festette meg a dekorációit és az oltárképeit. Ez a megrendelők igénye-kérése szerint történt, ő pedig hozzájuk igazodott, és ez nem jelent gyengeséget. Ez is a historizmus része. Ugyanakkor a korai arcképfestői periódusáról nem sokat lehetett tudni. Holott az 1850-es évek elején Barabás Miklós mellett Jakobey Károlyt jegyezték a legkeresettebb művésznek Pest-Budán. Így volt ez az 1860-as évek közepéig, amikor megváltozott a művészet szerepe. Megváltoztak a megrendelői viszonyok is, mert az abszolutizmus szigorú és zárkózott időszaka után az állam nagy megrendeléseket biztosíthatott a művészek számára. Ekkortájt jött haza Than Mór és Lotz Károly is Bécsből, és vállalták fel a nagy megbízásokat. Lotz Károlynak mondhatni a holdudvarában segédkezett Jakobey Károly, tőle és díszítőfestőjétől tanulta ki a dekorációs technikákat. A freskó- és falképfestést csak gyakorlatban lehet elsajátítani, és az 1870-es évektől ő is mind több megrendelést kapott. Ezek után a hangsúlyt az egyházi képekre helyezte, de addig kiváló portré- és tájképfestőként tevékenykedett. A főurak és a mágnások főleg Barabás Miklóstól rendeltek, Jakobey Károly pedig a pesti, a magyar értelmiség igényeit elégítette ki. Ügyvédek, színészek, művészek kérésére festett.
Dr. Korhecz Zsuzsanna a megnyitón
Jakobey Károly több szálon is kötődik Vajdasághoz...
– Nálunk a legtöbb műve a templomokban található, egyebek közt Szivácon, Bajmokon, Őrszálláson és Horgoson. 1884-től a haláláig sorra készítette a megrendelt alkotásokat. 1885-ben díszítőfestői céget is alapított két fiatalabb kollégájával, és sorra járták a magyarországi, valamint a délvidéki templomokat is. Szabadka már az 1850-es években kapcsolatba került vele, ami egyházi vonalon indult. A ferencesek 1857-ben műalkotást kértek tőle. Rudics báró is nagy megrendelője volt, de csak Jakobey számadáskönyvéből tudhatjuk, hogy mi mindent vásárolt tőle Bács-Bodrog vármegye főispánja. Jakobey 1859-ben a Szent Teréz-templom Rózsafüzér társulat tagjairól is készített képet, de sajnos ez sem maradt meg. Ehhez kötődően jelent meg viszont a katolikus hetilapban, hogy Szabadka városában örökre hírben marad Jakobey neve, és ez megtette a hatását, mert 1862-ben a város tőle rendelte meg Széchenyi és Deák nagy formátumú portréját. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes levelezés maradt fenn, ami arról szól, hogyan készítette a festményeket, mi alapján festette, milyen gondok merültek fel, miért késett a kivitelezés, hogyan szállították Szabadkára, és mi a teendő miután csomagolják. Akkor még nem volt vasút, a képeket a Dunán szállították le Bajáig, ott kocsira rakták és így jutott el Szabadkára. A város a színházat is vele szerette volna dekoráltatni 1882-ban, ez sajnos meghiúsult, akárcsak a Szent Teréz-templom dekorálása is, amit szintén rá gondoltak bízni.
Mely jelentős Jakobey-képek láthatóak még a kiállításon?
– A szabadkai levelezései kapcsán került a látóterembe Rogendorf Róbert torontáli nemes, ő is nagy mecénása volt. A kiállítás talán legérdekesebb darabja a Reggeli a szabadban, 1861-ben készült nagy méretű Jakobey-kép, amin egy vadásztársaságot láthatunk. Korábban nem tudták, kiket ábrázol a festmény. Rogendorf portréját a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnoka őrizte meg, és az segítette a beazonosítást. Rogendorfnak a mai Udvarnokon volt klasszicista kastélya, oda járt Jakobey Károly festeni és a vadászatokat követni. Egy másik fontos Jakobey-mű Kazinczy Ferenc Széphalomon levő kúriáját ábrázolja, amit lebontottak még az 1870-es években, de így legalább képen sikerült megörökíteni. Jakobeynek a történelmi személyeket ábrázoló portréi is jelentősek. Akkoriban népszerű volt a régi magyar hősöket, királyokat és vezéreket festeni. Ezekből is látni egy sorozatot a kiállításon. Jakobey a Nemzeti Színház művészeivel is barátkozott, Lendvay Mártont és Fáncsi Ilkát a házasságuk alkalmából Rómeó és Júliaként festette meg kosztümökben. Ezek a képek is elvesztek, de a Nefelejcs korabeli újságban megjelent litográfiát őrzi az Országos Széchenyi Könyvtár, és ez látható a kiállítás plakátján. Talán a legnagyobb hozadéka a kiállításnak, hogy a művész bátyjának, Jakobey Sándornak az örökösei – három hölgyről van szó – a családi hagyatékot a bajai Türr István Múzeumnak ajándékozták. Mindenképpen magyar intézményre gondolták bízni, de a folyamatot az indította el, hogy itt Szabadkán felállítottuk a kiállítást, és a Forum Könyvkiadó Intézettel együttműködve monográfia készül Jakobey születésének 200. évfordulójára, amit augusztus közepe tájékán szeretnénk megjelentetni.
A végére a legnehezebb kérdés: melyik a kedvenc alkotása?
– A szívemhez közel áll két Tiry kisasszony portréja, akiket gyönyörű, kék selyemruhában látni. 1853-ban festette meg őket, egy bécsi árverési ház kínálatában találtam rá a festményekre, és sikerült lebonyolítani, hogy a Budapesti Történeti Múzeum ezeket megvásárolja, így közgyűjteménybe kerülnek. A képeken Tiry Mária és Tiry Antónia, német származású tabáni kereskedőcsalád leányait láthatjuk, akik szinte megelevenednek előttünk. Egyikük zongora mellett áll, a másik rózsát tart a kezében. Jakobey a korabeli divatot is bemutatja általuk minden részletével és kellékével. A ruhák szabását, a lányok frizuráját, mindent pontosan rögzített a művész.
Nyitókép: Deák és Széchenyi portréja/Fotó: Molnár Edvárd
