Ma este hat órától az érdeklődők Silling Léda néprajzkutató 2025-ben megjelent Vajdasági fémofferek című kötetéről hallhattak a Szekeres László Alapítvány jóvoltából egy beszélgetés során, amelyen a szerzőn kívül Fehér Viktor néprajzkutató, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke és Mihályi Katalin, lapunk szerkesztője vett részt. A SzekerEST rendezvénysorozat ezen alkalmán az offerekről tudhatott meg többet a közönség, azaz azokról a hála- és fogadalmi tárgyakról, amelyeket a kötet szerzője már húsz éve kutat.
Az estet Antalovics Péter, a Forum Könyvkiadó Intézet vezetője nyitotta meg, aki szerint ez a néprajzi és vallási életre fókuszáló kiadvány egyfajta kuriózum vidékünkön, amely kiadójuk számára is egy fontos állomást jelent.
Silling Léda elmondta, ezeket a tárgyakat leginkább Szűz Máriának ajánlották különféle betegségek és más problémák esetén, de sokszor a segítségért való hálából is, olykor név nélkül, olykor akár névvel ellátva. Amellett, hogy a választott offerek a konkrét probléma természetét is jelezhették, Fehér Viktor szerint a társadalom számára a felajánló transzcendeshez való viszonyáról és akár a világban elfoglalt helyéről is árulkodott. A nézők megtudhatták, hogy noha ezeknek a tárgyaknak története a régmúltba nyúlik vissza, a múlt századra jellemző formájuk mára már eltűnt, ugyanis később ezeket ékszerekre, egyes helyeken napjainkban kéréssel ellátott, írást tartalmazó cetlikre váltották. Mihályi Katalin kiemelte, hogy az egyre inkább átalakuló offerek múlt századi formáját a kutató szinte az utolsó pillanatban tudta összegyűjteni, Silling Léda pedig ezzel egyetértve megjegyezte, céljának tekinti azt, hogy felhívja a vallásosság ezen fontos kifejezéseinek eszmei értékére a figyelmet.
A beszélgetés során elhangzott, hogy az offerek efféle felajánlása nem kifejezetten Kárpát-medencei szokás, hiszen például Olaszországban és Mexikóban is nagy hagyománya van a hálatárgyak adományozásának. Silling Léda kutatása Doroszlón kezdődött, de számos más vidéket is magában foglal, katolikus és pravoszláv településekre egyszerre fókuszálva. A szerzőnő elmondta, sok város vizsgálata után azt látta, hogy noha a szív, a láb és esetleg a pólyásbaba szimbólum szinte az összes gyűjteményben megjelenik, mindegyikben van valami különleges, amely egyedivé teszi azt. Felmerült mindezek kapcsán a mai zarándokutak témája is, a vallási turizmus említését követően Fehér Viktor arról is beszélt, hogy ezek a tárgyak a kulturális örökségünk részei, a Vajdasági Magyar Értéktár létrejötte óta pedig a kegyhelyek szerepe is hangsúlyosabbá vált.
A kutatásmódszertan és a tárgyakhoz való hozzáférés történetének kapcsán Silling Léda elmondta, hogy a kutatás szempontjából kupuszinai származása előnyt jelentett, de a szabadkai ismeretségi kör tette lehetővé annak kivitelezését. Azonban bármerre megy, figyeli ezeket a tárgyakat, és olykor-olykor előkerülnek újabb – többek között külföldi – darabok is, a kutatás így soha nem ér véget.
Nyitókép: Vojter Kitti felvétele
