Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon megtartott 18. közoktatási konferencián Bagdi Bella pszichológus, mindfulness tanár A boldogság tanításainak lehetőségei tudományos megközelítésben címmel tartott előadást. A tudatos jelenlét, az érzelmi tudatosság és a pozitív mentális egészség összefüggéseiről beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy miként léphetünk ki az automatikus, negatív fókuszú működésből, hogyan erősíthetjük megküzdési képességünket, és hogyan taníthatjuk meg a gyerekeket, valamint önmagunkat arra, hogy tudatosan építsük és tartsuk fenn lelki jóllétünket.
– A mindfulness kifejezést magyarul leggyakrabban tudatos jelenlétként fordítjuk. Olyan mentális állapotra és gyakorlati módszertanra utal, amelynek célja, hogy segítsen kilépni abból a beszűkült működésmódból, amikor gondolataink, rágódásaink és úgynevezett „elmecsapdáink” irányítják viselkedésünket. Sokszor automata üzemmódban éljük az életünket és rutinszerűen végezzük tevékenységeinket, anélkül hogy tudatosan jelen lennénk bennük. Ez a „robotpilóta” üzemmód evolúciós szempontból egyfelől hasznos, de sokszor hátráltat is minket. A mindfulness gyakorlása abban támogat, hogy teljesebben, tudatosabban tudjuk megélni az életet. Egy rövid séta példája jól szemlélteti ezt: előfordulhat, hogy akár egyetlen utcasaroknyi távolságot is úgy teszünk meg, hogy közben végig a fejünkben zajló gondolatok kötik le figyelmünket. Testünk halad előre, miközben tudatunk nem kapcsolódik a környezethez. Ilyenkor elszakadunk a jelen tapasztalásától, és lemaradunk a pillanat közvetlen megéléséről. Ráadásul az agyunk természetes módon hajlik a negatívumok felé. Érzékenyebbek vagyunk arra, mi hiányzik, mi nem sikerült, mi zavar bennünket önmagunkban, a párunkban, a gyermekünkben vagy az életünkben. A pozitív fókuszú mindfulness-gyakorlatok célja érzékenyebbé tenni az elménket arra, hogy észrevegyük az áldásokat, azokat a meglévő pozitív dolgokat az életünkben, amelyek itt és most adottak. Például, hogy a két szemünkkel észlelhetjük a világot, hogy van hangunk, amellyel kifejezhetjük magunkat, hogy hallunk egy kérdést, amelyre válaszolni tudunk. Ezek jelentőségét gyakran csak akkor értékeljük, amikor valamilyen veszteség vagy korlátozottság formájában hiányukat tapasztaljuk meg – emelte ki Bagdi Bella.
Elmondta, érzelmeink alapvetően meghatározzák, miként éljük meg tapasztalatainkat. Az érzelemszabályozás kérdése ott válik különösen fontossá, amikor szembesülünk azzal, hogy az élethez hozzátartoznak a kihívások. Az életutunkba bele van kódolva a veszteség és a szenvedés. Ezek nem azért történnek, mert valami baj van velünk, vagy az életünkkel, hanem azért, mert az élet egyszerűen ilyen. Hullámzik. A cél az, hogy megtanuljunk együttműködni vele, és jól szörfözni a hullámain. Személyiségünk életünk végéig fejlődik, változik, alakul a tapasztalatok hatására. Az érzelmek a szövetségeseink ebben. Az egyik legfontosabb életkészség – felnőttkorban és a gyermeknevelésben egyaránt – az érzelmi tudatosság és az adaptív érzelemszabályozás fejlesztése. Ennek része, hogy megtanuljuk felismerni érzelmeink üzenetét, megérteni azok funkcióját, és az adott helyzetben a lehető legmegfelelőbb módon reagálni rájuk.
A pozitív pszichológia pozitív mentális egészség modellje szerint ahhoz, hogy kibontakoztassuk emberi minőségünket és potenciálunkat, valamint hogy személyiségünk sokszínűségét egy gyönyörűen kinyíló virághoz hasonlóan élhessük meg, elengedhetetlen bizonyos képességek tudatos fejlesztése.
– Fontos a megküzdési kapacitás erősítése. Gyermek- és serdülőkorban ez elsősorban azt jelenti, hogy a fiatalok fokozatosan egyre hatékonyabb stresszkezelési stratégiákat sajátítsanak el, és növekedjen a pszichés teherbíró képességük. A cél nem az, hogy mentesüljenek a nehézségektől, hanem hogy a kihívások hatására ne essenek szét, ne váljanak kudarckerülővé, mindezekre az élet természetes velejárójaként, sőt fejlődési lehetőségként tekintsenek – magyarázta az előadó, majd hozzátette, kulcsfontosságú, hogy az emberek megtanulják magukat pozitív állapotba hozni.
– A kutatók szerint az elménk gyakran becsap bennünket a boldogsággal kapcsolatban. Elhiteti velünk, hogy több pénz, nagyobb ház, jobb társ, fiatalabb életkor, más testalkat vagy egy másik ország önmagában boldogabbá tenne bennünket. Ugyanakkor az agyunk hajlamos hozzászokni az életkörülményeinkhez is, ezt nevezzük hedonikus adaptációnak. Ha például új házba költözünk, új autót vagy új televíziót vásárolunk, a kutatások szerint körülbelül három hónapig érezzük az újdonság varázsát, utána pedig ugyanazt a hatást váltja ki, mint a régi. Az egyik legfontosabb feladatunk az lenne, hogy rávezessük a fiatalokat és önmagunknak is, miként tudunk uralkodni a „koponyaméretű királyságukon”. A legnagyobb teher, amelyet az életünkben hordozunk, a fejünkben lévő gondolataink. Meg kell tanulnunk mi a valódi boldogság, hogyan tudunk virágozni az életünkben, és hogyan hozhatunk létre egy érzékeny, érzelmi jólléti állapotot, amelyben a pozitív és negatív érzelmek egyensúlyát a mindennapi kihívások közepette is fenn tudjuk tartani. A pozitív pszichológia arra hívja fel a figyelmet, hogy a jóllétért is erőfeszítéseket kell tennünk: tudatosan kell feltöltenünk érzelmi „háztartásunkat” pozitív érzelmekkel. Léteznek stratégiák arra, hogyan teremtsük meg újra és újra a frissesség és a megbecsülés érzését. Ilyen például a hála gyakorlása: hálát adni, vagy lenyűgöződve szemlélni azokat az apró, hétköznapi jóságokat és örömöket, amelyek itt és most a rendelkezésünkre állnak – hangsúlyozta a pszichológus.
Nyitókép: Bagdi Bella szerint a jóllétért is erőfeszítéseket kell tennünk, tudatosan kell feltöltenünk érzelmi „háztartásunkat” pozitív érzelmekkel/Fotó: ÉMPE Facebook-oldala
