A szabadkai Népszínház Magyar Társulata december folyamán mutatta be új előadását, az Olja Đorđević által rendezett Boeing-Boeing című bohózatot. A produkcióban a magyar színészek mellett egy szerb színészt is láthatunk, Vladimir Grbićet, aki nem először jelenik meg magyar nyelvű produkcióban. A Boeing-Boeing egy fergeteges vígjáték, ami Marc Camoletti darabja alapján készült, de a nézőknek a története ismert lehet egy régi filmből is, amiben a főszerepeket Tony Curtis és Jerry Lewis játszotta. Az előadás bemutatója a Jadran színpadon volt, amitől azóta elbúcsúztak a színészek és már egy ideje az új épületben próbálnak. A magyar társulat a Chicagót, a szerb társulat a Sabirni centar című előadást, aminek a bemutatója a tervek szerint március ötödikén lesz, és ebben is láthatjuk majd Vladimir Grbićet.
– Az előadást Darijan Mihajlović belgrádi rendező jegyzi. A Sabirni centar a nagyközönségnek ismert lehet a Goran Marković rendezésében készült 1989-es nagy sikerű filmalkotás révén is. Mi a darab alapján dolgozunk, de a története és a szereplők is többé-kevésbé ugyanazok maradtak. Az előadásban látható lesz a szerb társulat nagy része, és két vendégelőadó is játszik benne, akik már jól ismertek közönség számára. A publikum viszontláthatja Zoran Bučevacot, aki sokáig volt a társulat tagja, valamint Nenad J. Popovićot, akivel a Neparan par című előadásban szerepelünk együtt.
Érdekes, hogy nem ez az első Sabirni centar előadás, amiben játszol...
– A szabadkai közönség még emlékezhet rá, hogy több mint tizenöt évvel ezelőtt, Urbán András rendezte a Sabirni centart a szerb társulat számára, és abban is volt szerencsém játszani. Hihetetlen, hogy egyes dolgok egyszer csak visszatérnek az ember életébe. Ez azonban egy teljesen új Sabirni centar lesz, új rendezői koncepcióval, és senki sem lesz ugyanabban a szerepben. Ráadásul azóta több új színészünk is van.
Hogyan telnek a próbák az új épületben?
– Valójában ez a második előadás, amit az új épületben próbálunk, a Boeing-Boeing próbái is ott zajlottak, a bemutatóját viszont a Jadran színpadon tartottuk meg. Akkor alkalmam nyílt néhány hétig kutatni az épület járatait, de amikor most visszatértem, azzal kellett szembesülnöm, hogy szinte mindent elfelejtettem. Ez valóban egy nagy, impozáns épület lett, de úgy érzem, hogy a csaknem húsz év várakozás után megérdemeltük. A régi színházépületben 2007. április 30-án játszottuk az utolsó előadást – az Agatha Christie műve alapján készült Mišolovkát, azaz Egérfogót –, a bontás pedig júniusban kezdődött. Most tizenkilenc év után, azt mondhatom, hazatérünk.
Milyenek a körülmények a felújított épületben?
– Nagyon jók, és úgy látszik a technikai felszereltség is kiváló. A rendezőnk mondta, hogy nemrég a belgrádi Terazije színházban dolgozott, ami a főváros egyik legmenőbb színházának számít, és ott ennek a technikai felszerelésnek a húsz százaléka sincs meg. Úgyhogy mindannyian tűkön ülve várjuk, hogy kiderüljön, mi mindenre képes az új színházterem és a felszerelés.
Mivel a magyar társulat előadásában is játszol, voltaképpen kétszer búcsúztál el a Jadran színpadtól...
– A szerb társulat az Akvarijum című előadással búcsúzott, de abban nem játszom. Amikor pedig legutóbb december végén játszottam a Neparan par előadást, akkor még nem tudtam, hogy az lesz az utolsó játszásom a szerb társulattal a Jadranban.
Ezek szerint a magyar a társulattal és a Boeing-Boeing előadással búcsúztál el hivatalosan a Jadran színpadtól...
– Igen, ez január 24-én történt, fotózkodtunk is a színpadon, és a képet közzé tettük a közösségi oldalon. Szerintem szép búcsú volt, számomra némileg megható. Elvégre eddigi pályám legszebb pillanatait a Jadranban éltem meg. Ugyanakkor viszont nagyon vártuk már az új épületet.
Hogyan kerültél bele a magyar társulat előadásába?
– Jó ideje zajlanak ötletelések arról, hogy szerb színészek is játsszanak magyar előadásokban és fordítva. A korábbi években Suzana Vuković volt az, aki időről időre megjelent a magyar előadásokban, hiszen neki jó érzéke van a magyar nyelvhez. Nemrég ismét megfogalmazódott ez az ötlet, így lett az, hogy Dedovity Tomity Dina a Na otvorenom drumu című előadásban látható, és engem ért a megtiszteltetés, hogy a Boeing-Boeingban játsszak. Két okból bízták rám ezt a feladatot. Az egyik, hogy Olja Đorđević rendezővel már régóta együttműködünk, meg se tudom számolni hány előadáson dolgoztunk, de biztosan több mint tizenötön. A másik ok pedig nem az, hogy jól tudok magyarul. Hanem az, hogy korábban már játszottam magyar előadásban.
Ez volt a Kosztolányi Dezső Színház The End című előadása, amit Andrej Boka rendezett...
– A The End nagy kihívást jelentett a számomra, mert egy hat-hét perces monológot mondok el benne. Először nem gondoltam, hogy menni fog, de amikor egy színész nem beszéli az előadás nyelvét, akkor a következő kapaszkodó az, hogy megbízik a rendezőben. Andrej Boka azt mondta képes vagyok rá, és jót tett az önbizalmamnak az, hogy hitt bennem. Olja Đorđević is biztatott, és mindkettőjüket a barátaimnak tartom. Ami még segít, hogy úgy a The End, mint a Boeing-Boeing is megenged némi kilengést. Amennyiben valami nem jut eszembe magyarul, kimondhatom szerbül, de ez még sose fordult elő. A Boeing-Boeingban készakarva hangzik el néhány szerb szó, pusztán azért, hogy igazoljuk az akcentusomat. A The End bemutatója nyolc évvel ezelőtt volt, és megérte az ötvenedik játszást. A Boeing Boeingot most kezdtük el játszani. Reméljük, hogy átkerül az új épületbe, elvégre egy új előadás, és ha már elbúcsúztunk a Jadrantól, akkor nem térünk vissza.
A nézők nem csupán a színházból ismerhetnek, műsorvezetőként is láthattak, reklámokban is feltűnsz és filmekben szerepelsz. Andrej Boka The Tale of the Wall Habitants filmjében is játszol...
– Andrej Boka még azelőtt, ígéretes pályakezdőként készítette a 33. nap című filmet, amiben szintén szerepelek. Megfigyelhető nála, hogy komoly témákkal foglalkozik. A komédiának is a sötétebb oldalát fogja meg, és a témái közt szerepel a halál, a vallás, az elválás. Az előadásai és a filmjei is különleges, sajátos hangulattal bírnak, mondhatni atmoszferikusak. Aki nézte az előadásait, vagy a filmjeit, az tudja mire gondolok.
Szerepelsz továbbá Tolnai Szabolcs Az erdő, valamint Darko Bajić Ime naroda című filmjében, de megjelensz Angelina Jolie A vér és a méz földjén alkotásában is...
– Az, hogy szabadkai színházi színészként nemzetközi projektumokban játszhatok, bizonyíték arra, hogy a világ egyre kisebbé válik. Olyan időket élünk, amikor már szinte semmi se elérhetetlen. Nem számít lehetetlennek az sem, hogy Angelina Jolie-val beszélgess, vagy Brad Pitt mellett állj, ahogyan az velem is megtörtént. Igaz, Brad Pittel nem beszélgettem. Azon gondolkodtam, mi okosat mondhatnék, de semmi sem jutott az eszembe, ő pedig elment. Talán ez is jobb, mintha letámadtam volna, hogy hé gyere fotózkodjunk. A külföldi filmekben való szereplések nagyon jó lehetőségeket kínálhatnak, kiváltképp azon színészek számára, akik nincsenek Belgrádban, a történések középpontjában. Alkalmam nyílt például Libanonban forgatni, egy akció-sorozatról van szó, amikor pedig az Extinction filmet forgattuk Belgrádban, eltölthettem egy napot Michael Peñával, akit a Narcos: Mexikó sorozatból is tudhatunk. Amikor az Ime naroda filmet forgattuk, emlékszem rá, döntenem kellett, hogy azt választom vagy egy indai akciósorozatot, ami egyébként szintén fantasztikus lehetőség volt. Azután mégis a hazai film mellett döntöttem, mert mégiscsak itt van a pályám, és hátha még Darko Bajić elhív valamelyik filmjébe.
Melyik újabb filmben láthatunk?
– A Smola című alkotásban, ami egy nagyon is aktuális témával, a bosszúpornóval foglalkozik. A karakterem közzétesz egy videót, amivel tönkreteszi a volt barátnője és a saját életét is, tragikus következményeket magával vonva. Sajnos a film igaz történet alapján készült. Péntektől lesz fent a Voyo platformon, ami egyébként balkáni sorozatokat is összefog.
Nyitókép: Vladimir Grbić/Fotó: Lukács Melinda
