A mindennapok sodrásában az olvasás sokak számára továbbra is fontos kapaszkodó. Összeállításunkban annak jártunk utána, mely könyvek hagyták a legmélyebb nyomot az olvasókban 2025-ben.
Mészáros Gábor, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója számára a költészet olyan állandó kapaszkodó, amely a legzsúfoltabb időszakokban is jelen tud lenni.
– Nemrég egy dramaturg kollégámmal és egy rendezővel beszélgettünk arról, vajon a színházi embernek a munkája során adódó szövegeken kívül marad-e ideje olvasni. Úgy gondolom, mindenki igyekszik úgy beosztani az idejét, hogy az a lehető leghasznosabban teljen. Az elmúlt két évben két nagy költőnk, Domonkos István és Tolnai Ottó halála mélyen megérintett, ezért sok versüket újra elővettem, Domonkos István teljes életművét pedig újraolvastam. A tavalyi év így elsősorban a költészet jegyében telt. A vers tud olyan kis egység lenni, amely a mindennapokba is könnyen beilleszthető, miközben képes rövid időre kiragadni a rohanó valóságból. Kedvenc versem Pilinszky János Apokrif című költeménye, amely most különösen aktuális számomra. Jelenleg én újítom fel a korábban Mezei Kinga által rendezett, Pilinszky versei által ihletett Éjidő című előadást, amely a költő életével foglalkozik, és többek között az Apokrifra is épül. Kortárs költészetet is rendszeresen olvasok, elsősorban magyar szerzők műveit. Az utóbbi időben sok Varró Dániel-verset olvastam fel a gyermekeimnek, illetve a táborokban is gyakran előkerültek a művei, amikor diákokkal dolgoztam – mondta Mészáros Gábor.
Dr. Ninkov K. Olga művészettörténész, a Szabadkai Városi Múzeum felhatalmazott igazgatója az olvasás és a szakmai munka kapcsolatáról, valamint az életrajzok időtálló értékéről osztotta meg gondolatait.
– Az olvasás az utóbbi időben szorosan összefonódik a munkámmal, az aktuális feladataimmal. Korábban sok szépirodalmat olvastam, később azonban egyre inkább az önéletrajzok, útirajzok és naplók kezdtek érdekelni. Különösen hasznosak számomra azok a könyvek, amelyek első kézből mesélnek egy-egy művészről vagy korról.
Az elmúlt évben több ilyen kötet is a kezembe került, de most egyet szeretnék kiemelni: a nemrég elhunyt Szajkó István életinterjúját, amelyet Sirbik Attila készített, és amely 2011-ben jelent meg a szabadkai Életjel Kiadónál. A könyvet már akkor megkaptam, de csak most jutott időm elolvasni, amikor Szajkó István emlékkiállítására készültem. Szajkó Istvánnal már nincs lehetőségem beszélgetni, kérdezni tőle, a könyv azonban számos kérdésemre választ adott. Művészettörténészként mindig is foglalkoztatott egy-egy alkotó viszonya ahhoz a korhoz, amelyben élt. Egy jól megírt életrajz képes visszaadni a történelmi és társadalmi közeget, a korszak hangulatát és meghatározó momentumait. Ilyen forrás például Csáth Géza édesapjának emlékirata vagy Telcs Ede önéletrajza is. Ezekhez a művekhez bármikor vissza lehet nyúlni: rajtuk keresztül első kézből ismerhetjük meg az adott kort, miközben az egyéni sorsok is markánsan kirajzolódnak – hallottuk dr. Ninkov K. Olgától.
Csík Mónika író, költő, lapunk munkatársa életének szerves részét képezik a könyvek.
– Habár hivatásomból kifolyólag rendszeresen és sokat olvasok, ez zömében számítógépen végzett munka, így ha kedvtelésből, szórakozásból keresek magamnak olvasnivalót, akkor kizárólag papír alapú, nyomtatott könyvet választok. Az online világ hatását ellensúlyozandó tudatosan próbálom úgy alakítani a napjaim, hogy mindig jusson idő könyvolvasásra. Akár buszozás vagy sorban állás közben is szívesen ütöm el az időt az aktuális kedvencemmel, és a szabad félórákra is mindig van a kezem ügyében valami ígéretes kötet. Alapesetben három-négy könyvet olvasok párhuzamosan – a vékonyabbakat utazásra, a könnyedebbeket estére tartogatom, de ha különösen izgalmas kiadvánnyal van dolgom, az háttérbe szorítja a többieket. Így volt ez tavaly J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura című regényével, ami mind terjedelme, mind jellege folytán „ütős” olvasmány. Három vaskos kötetből álló, 1800 oldalnyi kalandfolyam, amihez fel kell kötnie a gatyát az olvasónak. Ezt nem lehet ugyanis „sorbanállós tízpercekben” olvasgatni, hiszen sűrű szövetű, különös olvasmány, ami megköveteli a koncentrált figyelmet és a neki szentelt, minőségi időt. Göncz Árpád a fordítói utószóban minden idők legnagyobb tündérmeséjének nevezte, s magam is találónak érzem ezt a meghatározást, hiszen a szerzője komplex világot teremtett meg benne, saját nyelvekkel, mitológiával, majd benépesítette Középföldét törpökkel, félszerzetekkel, erdőtündékkel, mágusokkal, ember előtti, ősi erők letéteményeseivel. A vallásoknak, a meséknek, a skandináv és kelta mitológiának a nyomai egyaránt felfedezhetők ebben kultuszkönyvben, amely bár az időszámításunk előtt sok ezer esztendővel játszódik, napjainkban is aktuális témákat feszeget: a jó és rossz harcát, a szabad akarat, az alázat, az igazság, a barátság, a hatalom, a megváltás és a kegyelem mibenlétét. Felvetődik benne ugyanakkor a tömegessé váló, elgépiesedő hadviselés réme, valamint az elitérdekek mentén történő, lelketlen környezetpusztítás jelensége is. Csupa olyasmi tehát, amelyeken érdemes elgondolkodnunk, hiszen meghatározzák a mindennapjainkat, és valószínűleg a jövőnket is – emelte ki Csík Mónika.
Nagy Tibor történész, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatója megjegyezte, olvasás nélkül szókincset gyarapítani, gazdagítani képtelenség.
– Kedvenc időtöltésem a vadászat, kedvenc íróm pedig Fekete István, akinek mindegyik könyve megtalálható a könyvtáramban. Bársony Istvánt az első nagy természetleírónknak tartjuk, az ő könyveit is elkezdtem gyűjteni és olvasni. Magyarországon véletlenül bukkantam rá két kiadványára: a Vadász-történetek című, valamint a Magyar földön című műre. Ez a két könyv jelentette számomra a tavalyi év legmeghatározóbb olvasmányélményét, Bársony István természetleírásai mély benyomást tettek rám. Jelenleg egy nemrégiben megjelent történelmi kötetet olvasok: A tatárjárás című könyvet, amely Bihari Dániel szerkesztésében látott napvilágot. A szakmai kiadványt a fiaimtól kaptam ajándékba karácsonyra. A munka több egyetemi történelemtanár és régész kutatásait foglalja össze. A legfrissebb történeti és régészeti eredményekre építve új megvilágításba helyezi a tatárjárás eseményeit, és számos korábban vitatott kérdésre is konkrét válaszokat ad. Kisgyermekkorom óta rendszeresen olvasok, az olvasás mindig is szerves része volt az életemnek. A munkámat sem tudnám végezni nélküle. Történészként elengedhetetlen a folyamatos olvasás ahhoz, hogy tudásom alapos és széles körű legyen. Tanárként pedig fontos, hogy érdekesen, változatos szókinccsel adjuk át az ismereteket a diákoknak, hiszen enélkül a tanórák könnyen monotonná válhatnak – fogalmazott Nagy Tibor.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
