A szabadkai EmArt Képzőművészeti Műhely növendékei 2025-ben is kimagasló eredményekkel öregbítették a műhely hírnevét. Az év során több mint harminc hazai és nemzetközi pályázaton részesültek elismerésben. A fiatal alkotók okleveleket, érmeket és tárgyi jutalmakat hoztak el olyan rangos megmérettetésekről, amelyekre több ezer pályamű érkezik a világ minden tájáról. A műhely diákjai sikerrel szerepeltek egyebek mellett magyarországi, lengyelországi, törökországi, romániai, bulgáriai, észak-macedóniai, csehországi, fehéroroszországi, kínai és japán versenyeken, valamint Szerbia számos településén meghirdetett képzőművészeti pályázaton is. Grubanov Martinek Emília, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola osztálytanítója, valamint a 24 éve működő EmArt Képzőművészeti Műhely vezetője elmondta, a műhelynek jelenleg megközelítőleg ötven állandó tagja van, mindannyian iskolások. Vele az elmúlt év eredményeiről, sikereiről és tevékenységéről beszélgettünk.
Hogyan értékeli a 2025-ös évet?
– Kihívásokkal teli volt. Elsősorban azért, mert különböző okok miatt nem tudtam rendszeresen találkozni a gyerekekkel. Emiatt sokszor siettetnem kellett őket, hogy a megkezdett alkotások határidőre elkészüljenek. Másrészt azért is nehéz év volt, mert kirepültek a nyolcadikosaim, a helyükre pedig új gyerekek érkeztek, akikkel még most is tart az ismerkedés. A kisebbeket egyébként mindig könnyebb motiválni, ők nem teketóriáznak sokat. Egy-egy témafelvetésnél gyorsan beindul a fantáziájuk, és hamarabb végeznek a munkával is. Nagy öröm számomra, hogy ebben az évben több felsős gyermek is kipróbálta a linómetszést, és többen jelezték, hogy a jövőben szinte kizárólag ezzel szeretnének foglalkozni. Már több mint egy évtizede a Mikulás is ellátogat a műhelybe. A rendszeresen járó gyerekeket apró ajándékkal lepi meg, saját rajzukat ábrázoló zsebnaptárakat kapnak. Apróságnak tűnik, de a gyerekek – és a szülők is – nagyon örülnek neki. Megható élmény volt, amikor Zomborba mentünk színházba, és a buszra várva két volt műhelyes diákom édesanyjával beszélgettünk a régi időkről. Mindketten kiemelték, hogy a gyerekeik a mai napig őrzik a zsebnaptárakat, falinaptárakat, katalógusokat és a díjátadókon készült fotókat.
Milyen elismerésekre a legbüszkébb a tavalyi évből?
– Érdekesség, hogy mivel rendszeresen küldöm a műhelyes növendékeim rajzait a sajtónak, egy hazai internetes folyóiratnak is havonta postázok munkákat. Itt figyelt fel egy gyermekrajzra egy kragujevaci költőnő, aki megkeresett, hogy verset írt a rajzhoz, és szeretné beválogatni azt a legújabb verseskötetébe. A kötet júniusban jelent meg, végül két diákom rajza is helyet kapott benne. Ez az élmény rendkívül boldoggá tett, ilyenkor érzem, hogy ezért is érdemes csinálni ezt a munkát. Két versenyen én magam is díjazott lettem a kimagasló színvonalú, általam benevezett gyermekmunkákból álló kollekcióknak köszönhetően. Belgrádban a hatvanéves fennállását ünneplő Kortárs Művészeti Múzeum egyik kitüntetett pedagógusa lettem októberben. Magyarországon pedig a több éves munkámnak köszönhetően is díjaztak, aminek eredményeként egy kerékpárt kaptam. Szívfájdalmam, hogy idén a hazai díjátadók szinte egyikére sem jutottam el, mert hétköznapra vagy szombatra szervezték őket, ami az órák lemondásával járt volna. Pedig ezek az események kiváló lehetőséget adnának az új ismeretek szerzésére, a tapasztalatszerzésre. Ugyanígy sajnálom, hogy Szabadkán nincs az egykoron, a Városháza alatt lévő emléktárgybolthoz hasonló helyiség, ahol a régi szép időkhöz hasonlóan kiállítást lehetne évente szervezni növendékeim munkáiból.
Mik a tervei az idei évre?
– Szeretnék egy kiállítást rendezni a gyermekek díjazott alkotásaiból, hiszen már rég volt tárlatunk. Ideális alkalom lenne erre a műhely fennállásának 25. évfordulója. Fontos számomra, hogy megőrizzük ezt az imázst, és hogy a növendékeim továbbra is elérjék azokat a sikereket, amelyekre méltán büszkék lehetnek, hiszen az ő sikereik az én sikereim is. Ha újrakezdhetném, biztosan újra ezt az utat választanám. Külön öröm és büszkeség számomra, hogy az idősebbik lányom óvónő lett, egykor ő is a műhely tagja volt, ma pedig Újvidéken dolgozik, és már ő maga is képzőművészeti műhely vezetésébe kezdett. Jó érzés tudni, hogy lesz utánpótlás.
Nyitókép: Grubanov Martinek Emília/Fotó: Grubanov Martinek Emília archívuma
