Egy év tanulságai

A művelődés és az oktatás különböző területeinek képviselőit arra kértük, idézzék fel az év meghatározó momentumait hivatásuk és a maguk szempontjából.

Berényi Emőke irodalomterapeuta, magyartanár, szerkesztő elárulta, a 2025-ös éve jóval nyugodtabb volt, mint az előzőek. 
– Erre a lassulásra már régóta vágytam. Szakmai téren több fontos programban is részt vettem: jelen voltam a Mentális Egészség Fesztiválján, valamint az MTTK-n előadást tartottam az olvasás immunerősítő hatásáról. Irodalomterápiás műhelyt vezettem a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban, Palicson pedig a magyar művelődési házban a helyi művelődési egyesülettel közösen szerveztük meg a Szülők Iskoláját. A nyitott irodalomterápiás csoportjaim is változatlan intenzitással működnek. Kamaszcsoportot vezetek a szabadkai Középiskolások Diákotthonában, valamint a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban is, ahol elsősorban a negyedikes diákok pályaorientációjával foglalkozom, emellett relaxációs, szorongásoldó gyakorlatokat is végzünk. Az idei évben a tanári hivatásom is nagyobb hangsúlyt kapott. Osztályfőnökként nap mint nap olyan helyzetekkel és kihívásokkal találkozom, amelyekre nem lehet előre felkészülni, ezek ugyanakkor folyamatos tanulásra ösztönöznek. A Híd folyóirat prózaszerkesztőjeként örömmel látom, hogy Sági Varga Kinga főszerkesztése alatt a Híd ismét erőre kapott, számos izgalmas kezdeményezés körvonalazódik. Jövőre egy irodalomterápiás tematikus számmal is készülünk. Személyes szempontból fontos esemény volt, hogy a húgom, Berényi Sarolta átvette a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének fő szervezői posztját. Magyartanárként rendszeresen indítjuk a megmérettetésen a diákjainkat, így idén jelen lehettem a döntőn is. A legmeghatározóbb tapasztalat az volt, hogy sok időt tölthettem a kamaszok között, láthattam a nyitottságukat és hallgathattam az intelligens kérdéseiket. Mindez megerősít abban, hogy van jövő, és hogy a munkánknak valóban van értelme.
A 2026-os évben sokat szeretnék utazni, szerencsére ez idén is megvalósult. Számomra az utazás az egyik legfontosabb feltöltődési forma. A jövő év tervei már körvonalazódnak: szeretném újraindítani a Könyvklubot, amelyre akár egy tábort is lehetne építeni – emelte ki Berényi Emőke. 

Prof. dr. Halasi Szabolcs, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egyetemi rendkívüli tanára számára az idei év kiemelkedő emléke az MTTK-n, júniusban megszervezett jótékonysági koncert volt, amely a közösség példás összefogásának köszönhetően jelentős támogatást nyújtott az egykori hallgatójuk megsegítésére.
– A 2025-ös esztendő számos kihívást tartogatott, de majdnem minden feladatot sikerrel megoldottam, és a befektetett munka kézzelfogható eredményeket hozott. Több hazai és nemzetközi projektben veszek részt, ezek közül két Erasmus-projektet vezetőként koordinálok, amelyek hamarosan a lezárás szakaszába érkeznek. Fontos mérföldkő számomra az is, hogy több tudományos publikációmat elfogadták, megjelentek, és egész magas besorolást kaptak. Természetesen az év során voltak hullámvölgyek is, ezeket azonban a fejlődés természetes velejáróinak tekintem. Meggyőződésem, hogy a világos célok elengedhetetlenek, hiszen ha tudjuk, merre tartunk, az ezzel járó többletterheket is képesek vagyunk vállalni. A családom sikerei is büszkeséggel töltenek el. A fiam országosan első helyezést ért el vívásban a korosztályában, ami rengeteg munka és kitartás eredménye, a lányom felvételt nyert a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumba, és sikeresen teljesítette az első félév kihívásait. Ezek mellett megújult formában újraindítottam az Active Kids sportegyesületet, amelyben a mozgás mellett immár a gyermekek egészséges táplálkozása is hangsúlyt kap. A jövőt illetően célom a megkezdett projektek folytatása, de több időt szeretnék tölteni a családommal is. 2027-ben kerül sor az egyetemi rendes tanári kinevezésemre, amelynek feltételeit már a jövő évben kezdem előkészíteni. Továbbá 2026-ban ünnepeljük az MTTK fennállásának 20. évfordulóját, valamint 2027-ben Szabadkán lesz az Országos Tudományos Diákköri Konferencia egyik szekcióülése is. Ezeknek a nagyszabású rendezvényeknek a szervezését már megkezdtük – hallottuk dr. Halasi Szabolcstól.

Bakos Árpád énekes-zenész, zeneszerző 2025-ös éve szakmai szempontból a színházi felkérések és a koncertek köré szerveződött. 
– Kiemelkedő jelentőségű volt számomra az erdélyi Bekecs Táncszínház felkérése, amely révén egy olyan előadáshoz készítettem zenét, amely a múlt század húszas–harmincas éveiben történt nagyrévi és környékbeli gyilkosságokat dolgozza fel. A téma rendkívül izgalmas, a tánc és a zene pedig egymást kiegészítve katartikus előadást hívott életre. Decemberben Micsik Béla népzenésszel közös koncertet adtunk a Magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely szervezésében Ének a végekről címmel. A műsorban a 16. és a 19. század közötti énekeket és hangszeres zenéket mutattuk be. Izgalmas vállalás volt, hiszen a történeti énekek eddig kevésbé voltak jelen a repertoáromban, ráadásul egy teljes estét kellett erre az anyagra építeni. Komoly szakmai kihívásnak éltem meg, de bízom benne, hogy sikerrel vettük az akadályt. Ősz óta a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként öt észak-bácskai község óvodáit is látogatom, ahol havi rendszerességgel tartok foglalkozásokat a néphagyomány örökségére építve. A program része a hangszerbemutató, a közös éneklés és a játék, a célom pedig, hogy a gyerekek az élményközpontú nevelésen keresztül kapcsolódjanak a hagyományos kultúrához. A gyermekekkel való munka mindig is közel állt hozzám. Nagyon szeretem a gyerekelőadásokat, és a számukra készült zenék mindig is központi helyet foglaltak el a szívemben. Nincs hálásabb és őszintébb közönség a gyermekközönségnél. A jövő évet illetően már érkeznek a felkérések, van lehetőségem dolgozni, és ezt nagy kedvvel teszem. Külön ajándék az életemben Rozi unokám, aki nemrég töltötte be első életévét. Nagy motiváció, hogy rajta keresztül visszajelzést kaphatok a munkámról, hiszen ha már ebben az életkorban élvezni tudja az általam készített zenéket, úgy érzem, jó úton járok – hangsúlyozta Bakos Árpád.

Brestyánszki B. Rozi, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának dramaturgja idei évét új könyvének megjelenése, s azt megelőző alapos, időigényes kutatómunka jellemezte: 
– Az elmúlt évben számomra messzemenően a legjellemzőbb esemény a Decennium x II című könyv megírása volt, amelyet a 2024-es év végén még csak nem is terveztem. Januárban az új társulatvezető kifejezte szándékát, hogy az együttes méltó módon megemlékezzen a vajdasági hivatásos magyar színjátszás 80-ik évfordulójáról, és emellett 20 év telt el azóta, hogy 2005-ben megjelent a Decennium című kötetem, amely az együttes előző tíz évét dolgozta fel. Március végén született meg az ötlet, és – miután az MNT felvállalta a könyv megjelentetésének költségeit – április elején fogtam hozzá a kutatáshoz. Ekkor derült ki, hogy a digitális korszak hajnalától színház a papír alapú archívuma már csak a legalapvetőbb anyagokat tárolta. Ezért nagyrészt online forrásokra kellett hagyatkoznom, de sajnos sok régebbi írás forrása már nem volt megtalálható az interneten. Megkezdődött az „online-hajsza”... Napi 14-16 órát kutattam, szelektáltam, írtam, töröltem, korrigáltam, csiszoltam. Szinte nem létezett számomra más, mint a laptop, tucatnyi nyitott ablakkal, fülekkel... Míg végül, október közepén végre nyomdába nem került a kézirat, és december elején formát nem öltött a könyv. Örülök, hogy megszületett, részese lehettem ennek az időszaknak, amikor együtt éltem és alkottam a társulattal. Úgy éreztem, tartozok ezzel a könyvvel a művészeknek, a közönségünknek, az utókornak – és magamnak is. Köszönöm mindenkinek, aki segített a munkában: Kulhanek Edina (lektor), Brenner János (szöveggondozó), Lackó Lénárd (könyvterv), Buzás Márta (korrektor). Remélem, hogy mindazokban, aki fellapozzák, olvassák, a társulat sok izgalmas, viharos vagy szép, élvezetes és emlékezetes pillanatát idézi fel.