A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar múlt héten nemzetközi tudományos konferenciának adott otthont. A rendezvényen kilencven előadás hangzott el különböző szekciókban, mintegy százharminc előadó és társszerző közreműködésével. Az előadók között volt dr. Czékmán Balázs, a Kispesti Puskás Ferenc Általános Iskola intézményvezető-helyettese, az InnoDigi Program koordinátora is, aki Mobilok az oktatásban: velük vagy nélkülük? című előadásában a mobiltechnológia oktatási használatának lehetőségeit, kihívásait és kutatási eredményeit mutatta be. Mindezt kutatóként, gyakorló pedagógusként, valamint iskolavezetőként szerzett tapasztalatai alapján ismertette. Mint kiemelte, a digitális eszközök nem ellenségei az oktatásnak, hanem új lehetőséget kínálnak a tanulás személyre szabására, a motiváció növelésére és a XXI. századi kompetenciák fejlesztésére.
– Az elmúlt két évtizedben a mobiltechnológia fejlődése robbanásszerű volt. A 2000-es évek elején még csak telefonálásra és üzenetküldésre használtuk a mobilokat, ma pedig a tanulás, a munkavégzés, a tartalomkészítés és a kapcsolattartás legfontosabb eszközei. A mobiltechnológia elterjedése paradigmaváltást hozott az oktatásban. A tanulás többé nem korlátozódik térre és időre. A diákok bármikor, bárhol hozzáférhetnek tudáshoz, információhoz, tanulási élményhez. Számos nemzetközi példa bizonyította, hogy a mobil eszközök – megfelelő pedagógiai koncepció mellett – javíthatják a tanulási eredményeket és növelhetik a tanulási élményt. A kérdés tehát ma már nem az, hogy lesz-e mobiltechnológia az oktatásban, hanem hogyan, milyen céllal és milyen pedagógiai koncepcióval használjuk – magyarázta dr. Czékmán Balázs, majd hozzátette, a mobil eszközök előnyei három szinten jelennek meg.
– Tanulói szinten a diákok motiváltabbak, hiszen örömmel tanulnak az általuk jól ismert eszközökkel. A tanulás aktív tevékenységgé válik, a gyerekek maguk is alkotókká lesznek. A folyamat személyre szabható, hiszen az eszköz igazodik a tanuló tempójához és igényeihez. Emellett a tanulás már nem korlátozódik az iskola falaira. Bárhol és bármikor folytatható, így a diák a saját környezetében is képes fejlődni. Tanári szinten a pedagógus azonnali visszajelzést kaphat a diákok teljesítményéről, így könnyebben követheti fejlődésüket. Az eszközök új módszertani lehetőségeket kínálnak, például játékos, interaktív tanulási formákat. Ugyanakkor a tanárok saját digitális kompetenciáikban is fejlődhetnek. Intézményi szinten modern arculat, innovatív pedagógiai kultúra alakul ki, egyenlő hozzáférés biztosítható a tanulók számára, és formálódik a digitális stratégia, amely a jövő oktatásának alapja – ismertette az előadó.
Mint elhangzott, a mobiltechnológia nem elméleti konstrukció, hanem gyakorlati, kipróbált pedagógiai eszköz. A QR-kódos feladatok kiválóan alkalmasak önálló vagy csoportos tanulásra. A diák általa a valóságot és a digitális teret egyszerre tapasztalja meg. Például biológia órán egy 3D emberi szívmodellt láthat a mobil képernyőjén, miközben a padon a tankönyv fekszik. A tanulás így vizuálisabb, élményszerűbb, mélyebb feldolgozást eredményez. A VR-szemüvegek és mobilok kombinációja segítségével a tanulók „bejárhatják” az ókori Rómát, a Naprendszert vagy akár egy emberi sejtet. Ez a módszer az elmélyülő, felfedező tanulás egyik leghatékonyabb formája. Az olyan alkalmazások, mint a Geocaching, Munzee vagy Actionbound pedig segítenek abban, hogy a tanulás kilépjen a tanteremből, és a valós környezetben, mozgás közben történjen. A diákok játékos módon tanulhatnak történelmet, földrajzot, biológiát.
Dr. Czékmán Balázs elmondta, a mobiltechnológia oktatási alkalmazásának kutatása az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott, hiszen ma már nem csupán technológiai, hanem pedagógiai kérdésként is értelmezhető, hogy milyen hatással van a tanulás minőségére, a tanulói motivációra és a tanári módszertani kultúrára. Az elmúlt időszakban végzett vizsgálat célja az volt, hogy feltárja, milyen szinten állnak a magyarországi iskolák a digitális átállás folyamatában, hogyan viszonyulnak a pedagógusok és a tanulók a mobil eszközökhöz, illetve hogy milyen tanulási eredményeket lehet kimutatni ott, ahol a technológiát tudatosan integrálták az oktatásba.
– Pozitív fejlemény, hogy a digitális eszközök használata módszertani kultúraváltást indított el: csökkent a frontális, tanárközpontú órák aránya, miközben nőtt a tanulóközpontú, egyéni és páros munkára épülő tevékenységek ideje. A mobiltechnológia nem egyszerűen új eszközt ad a tanár kezébe, hanem átalakítja a tanítás logikáját. A diákok oldaláról a kutatás egyértelműen pozitív képet mutatott. A tanulók túlnyomó többsége örömmel és motiváltan vett részt a mobil eszközökkel támogatott órákon, különösen akkor, ha az eszközhasználat nem pusztán feladatmegoldásra, hanem játékos, felfedező vagy alkotó tevékenységre irányult. Az alsó tagozatos tanulók 88 százaléka, a felsősök 86 százaléka jelezte, hogy „nagyon örült” annak, ha a tanórán tablettel is dolgozhatott. A szótanulási vizsgálatok során a tanulók a tabletes tanulást szignifikánsan élvezetesebbnek és hatékonyabbnak ítélték meg, mint a hagyományos, füzetbe író módszert. A tanulók átlagos elégedettsége 4,8 volt egy ötfokú skálán, míg a hagyományos módszereké mindössze 2,5. Ez a különbség nem pusztán az eszköz újdonságával magyarázható, hanem azzal, hogy a mobil eszközök interaktív, multimodális tanulási környezetet teremtenek, amelyben a tanuló folyamatos visszajelzést kap, és a saját tempójában dolgozhat. A tantárgyi motivációban is hasonló tendenciák mutatkoztak: mind angolból, mind matematikából a tabletes tanulócsoportok magasabb érdeklődést, hosszabb koncentrációt és jobb feladatmegoldási arányt mutattak, mint a hagyományos eszközöket használó társaik – mutatott rá az előadó, majd záró gondolatként hangsúlyozta, a mobiltechnológia oktatási integrációja nem végcél, hanem folyamat. Ahhoz, hogy valóban beépüljön a pedagógiai gyakorlatba, három feltételnek kell teljesülnie.
– Megfelelő infrastruktúra: megbízható internet, elegendő eszköz, karbantartás. Pedagógus-támogatás és továbbképzés: a tanárok a digitális átállás kulcsszereplői. Digitális kultúra kialakítása: a technológia nem cél, hanem eszköz, a pedagógiai cél mindig előbbre való. A jövő iskolája nem „digitális iskola” lesz, hanem okos iskola: olyan közeg, ahol a technológia szolgálja a tanulást, az értéket és az emberi kapcsolatokat. A digitalizáció nem valamikor „majd” történik. Már most velünk van. A kérdés tehát nem az, hogy a mobilokat beengedjük-e az iskolába, hanem az, hogy hogyan tanítjuk meg a diákokat felelősen és értelmesen használni őket. A pedagógus ebben a folyamatban nem veszít, hanem megerősödik. A digitális világban is ő marad a tanulás szervezője, irányítója, inspirálója – húzta alá dr. Czékmán Balázs.
Nyitókép: Dr. Czékmán Balázs szerint a jövő iskolája nem „digitális iskola” lesz, hanem okos iskola/Fotó: Molnár Edvárd
