A nyáron egy újabb sikeres határon átnyúló pályázatnak köszönhetően a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet együttműködve a resicabányai Bánsági Múzeummal (Muzeul Banatului Montan) részt vesz A bánáti régió kulturális hagyományainak digitalizálása – a könnyű hozzáférés biztosítása a turisták és a szakértők számára (Digitalisation of the cultural traditions of the Banat region – securing the easy access for tourists and experts, RORS00227) nevű IPA-projektben. Az intézet a program keretében folytatja a tavaly télen megkezdett vajdasági tájházak és helytörténeti gyűjtemények felmérését, leltározását és digitalizációját. Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója elmondta, hogy ebben a körben a kisoroszi, az erzsébetlaki és a hertelendyfalvi tájházakban folytatják a munkát.
- Fontosnak tartjuk Vajdaságban a tájházak felmérését és digitalizálását, mert korábban nem végeztek hasonló munkát a környékünkön. Ez összhangban van a Magyar Nemzeti Tanács kulturális stratégiájával is. A tájházakban nyomon követhető, hogy hogyan éltek, és hogy milyen tárgyi kultúrával rendelkeztek az őseink. A vajdasági civil szervezetek és művelődési egyesületek az 1990-es években és a 2000-es évek elején alakítottak ki tájházakat azért, hogy ott programokat szervezhessenek, és hogy összegyűlhessenek az emberek. A fiatalok és az idősek körében is népszerűek az ilyen megmozdulások, ezért azok közösségmegtartó és -formáló erővel is bírnak. Nem történik ez másképp Kisoroszon sem, ahol a tájház körül és a környékén is szerteágazó tevékenységeket szerveznek és folytatnak. Úgy érzem, hogy az időt tekintve, eljutottunk az utolsó pillanatba ahhoz, hogy a tájházak megóvásának fontosságára is felhívjuk a figyelmet. Valamennyi tájházunk rossz állapotban van, a fenntartók és a civil szervezetek nem tudnak kihez és hova fordulni anyagi támogatásért, hogy az ingatlanokat megóvják a pusztulástól. Erre a kihívásra megoldást kell találnunk – nyomatékosította a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Igazgatója.
Szakrális kegytárgyak is helyet kaptak a gyűjteményben (Vidács Hajnalka)
A 2004-ben megalakult kisoroszi Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ egyik fő célja volt akkoriban, hogy egy tájházzá alakítható épületet vásároljon. Talpai Sándortól, a központ elnökétől megtudtuk, hogy szerencsés helyzetben érezték magukat, ugyanis még abban az évben találtak egy megfelelő ingatlant, ami az 1880-as években épült, és 1922-ben lett felújítva.
- Az itt található tárgyakat a falu lakossága ajándékozta, mi nem vásároltunk semmit. Az épület egy vert falú ház, eddig sikerült megóvnunk, de minden évben ki kellene a repedéseket javítani, és be kellene meszelni a falakat. Sajnos eljutottunk abba a helyzetbe, hogy elfogytak azok a szakemberek és mesterek, akik emlékeznek még az igazi tapasztás művészetére, úgyhogy én azt az ötletet vetettem fel az intézetnek, hogy keressenek olyan idős mestereket, akik elvállalnák a fiatalok betanítását, hogy azok is megtanulják a tájházak tapasztását és meszelését. Ha itt a lepotyogott falat homokos malterrel pótolnánk, akkor az már nem lenne ugyanaz, elveszne az épület tájház jellege – magyarázta Talpai Sándor.
A munka keretében a VMMI szakemberei és külső munkatársai lefényképezik a tájházban található tárgyakat. A fényképekhez készítenek egy néprajzi leírást, ebbe belefoglalják, hogy honnan származik a szóban forgó tárgy, milyen szerepet töltött be az emberek életében, és a méreteit is rögzítik. A fényképek és a leírások felkerülnek a Vajdasági Magyar Digitális Archívum felületére, ahol az érdeklődők is megtekinthetik ezeket a digitális gyűjteményeket. A kisoroszi tájház felmérésében Nagy Abonyi Ágnes muzeológus és néprajzkutató is részt vesz.
- Amikor beléptünk itt a tájházba, az első benyomásunk az volt, hogy nagyon rendezett és szerteágazó az anyag. Főként konyhai és szobai berendezéseket tartalmaz, de múzeumi értékű tárgyak is ékesítik, mint ez az 1832-ből származó harmónium, mely most is működik. A textilek és a szakrális kegytárgyak, a szakrális nyomtatványok és a népi vallásossághoz kötődő tárgyi anyag nagyon gazdag. Nemcsak a könyvek, imakönyvek, hanem a képek, a kegytárgyak, és a falon elhelyezkedő családi fotók is visszatükrözik a helybeli lakosok életét és kultúráját – magyarázta a néprajzkutató.
Nyitókép: A kisoroszi tájházban büszkék a még működő, 1832-ből származó harmóniumra (Vidács Hajnalka)
