2024. április 18., csütörtök

Úgy írt, mint egy kalandor

Székely Tiborról szóló új kiadványát mutatta be a Szabadkai Városi Múzeum

Az elmúlt néhány évben a Szabadkai Városi Múzeum több ízben is foglalkozott Székely Tibor emlékének megőrzésével, tevékenységének a továbbéltetésével, elvégre egy időben az intézmény igazgatója is volt. Sokkal többen ismerik azonban világutazóként és ízig-vérig kalandorként. Az életét és munkásságát feltáró kiállítás tavalyelőtt, az év vége felé nyílt meg, amihez ezek után kísérőrendezvények is kapcsolódtak. 
Székely Tibor 1912. február 14-én született, szerda este pedig a születésnapja alkalmából a múzeum földszinti kiállítótermében bemutatták a róla szóló vadonatúj monográfiát, katalógust, amelynek a szerzője Viktorija Šimon Vuletić múzeumi tanácsos, aki a kiállítás kurátora is volt. 
Az egybegyűltekhez fordulva Ninkov K. Olga művészettörténész saját élményeit is megosztotta Székely Tiborral kapcsolatban, kiemelve azt, hogy még most is sokan olvassák a kalandor műveit, és szeretik azt a nyitottságra alapozó szellemiséget, amit képviselt. 
Đorđe Dragojlović, a szabadkai Székely Tibor Eszperantó Egyesület elnöke magyarul, szerbül, spanyolul és eszperantóul köszöntötte a közönséget, ezzel is kiemelve Székely Tibor többnyelvűségét. Az elmondása szerint Székely Tibor anyanyelve a magyar volt, de több mint tíz nyelvet kifejezetten jól beszélt. 
– A műveit azonban több mint harminc nyelvre fordították le, ha pedig így nézzük, Székely Tibor a legtöbbet publikált alkotóink közé tartozik. Mások is írtak már arról, hogy mennyire szerteágazó tevékenységet folytatott, eszperantista volt, tanár, író, világutazó és mindenképpen egy nagy kalandor. A munkáit több területre lehet osztani, tanulmányozhatók földrajzi, írói, újságírói, néprajzi, muzeológiai, alpinista oldalról is – hallottuk Đorđe Dragojlovićtól. 
A megnyitón Viktorija Šimon Vuletić is több oldalról vizsgálta meg Székely Tibor tevékenységét. 
– A könyveit könnyű olvasni, könnyen befogadhatóak. Úgy írt, mint egy kalandor, megcélozva a gyerekolvasókat is, de valójában mindenkit, aki szereti a kalandot, a természetet, a világot, az embereket. Azt szerette volna, hogy a könyveit minél szélesebb körben vásárolják és olvassák. A múzeum igazgatójaként azonban nem talált megértésre, főleg azért sem, mert jogot tanult. Nem tartották szakembernek, és a gyűjteményét sem becsülték meg. Emiatt is volt fontos a számomra, hogy ebben az új kiadványban megismerjük az életét, rávilágítsak arra, hogy mennyire összetett az élettörténete. Fontosnak tartottam kiemelni azt is, hogy mit szeretett volna megtenni a városunkért, milyen elképzelései voltak a jövőre nézve, de mindezek nem igazán találtak válaszra, a támogatásokat tekintve sem. Székely Tibor úgy tartotta, hogy a múzeumnak egyfajta ablakként kellene betekintést nyújtania a világba. A hetvenes-nyolcvanas évekről beszélünk, amikor még nem volt internet, csupán a televízió, a könyvek, a folyóiratok adtak képet a világ dolgairól. Ami a hagyatékát illeti, megközelítőleg hetven tárgy Zágrábban található, a szabadkai múzeumban csak kilenc maradt, mert ennyit hagyott itt. Nagy része, mintegy hatszáz tárgy Zentán található, de sajnos attól tartok, hogy nekik túl nagy feladat megbirkózni ezzel a hatalmas gyűjteménnyel. A számos kudarca ellenére is úgy gondolom, hogy Székely Tibor ma mégis boldog lenne. Bevált az, hogy a fiatalok, a mai emberek nagyon is szeretnek utazni, és ezt megtehetik sokkal egyszerűbben, mint korábban. Ugyanakkor viszont ezek az utazások most már sokkal szervezettebbek is, és így talán kevesebb kalanddal is járnak, mint Székely Tibor idejében. 
Nem mehetünk el amellett sem, hogy Székely Tibor milyen ember volt. Vonzotta az új, érdeklődő volt, félre tudta tenni az előítéleteket, megbirkózott a félelemmel, és szerette tanulni a nyelveket. A korai élete, a tanulmányai miatt is sokat utazott, és már itt, Vajdaságban több nyelvvel találkozott. Nagy reményeket fűzött az eszperantóhoz, ami nem vált be, az angol lett a világnyelv. Abban is hitt, hogy ha majd a világ emberei meg tudják egymást érteni egy adott nyelven, akkor az elejét veheti a háborúknak, a pusztításoknak. Sajnos ez sem igazolódott be – hallottuk egyebek közt Viktorija Šimon Vuletićtól. 

A könyvbemutató után a közönség megtekinthette a zágrábi televízió interjúját, amely 1984-ben készült Székely Tiborral. Ez megtalálható a Youtube-csatornán, így bárki otthon is megtekintheti. 
Székely Tiborról sok érdekesség elmondható. Törzsekhez látogatott el, amelyek tagjai még sosem találkoztak fehér emberrel, és amikor meglátták, kezdetleges fegyvereket fogtak rá. Ám ő mégis odament hozzájuk és megölelte őket. Brazíliában pedig egy kis folyót fedezett fel, amit azután a helybeliek róla neveztek el Rio Tibornak.

A kiadvány fedőlapja / Szabadkai Városi Múzeum felvétele

A kiadvány fedőlapja / Szabadkai Városi Múzeum felvétele

Nyitókép: Viktorija Šimon Vuletić és Đorđe Dragojlović a Szabadkai Városi Múzeumban / Lukács Melinda felvétele