Voltál II. Lajos király Háy Gyula Mohácsában, Csongor Wörösmarty Csongor és Tündéjében, Spurius Ttitus Dürrenmat A nagy Romuluszában, voltál Agárdi Gábor vagyis néma levente, Polüneikesz, Noszthy Feri ...
... és voltál kolléga a Művész Klubban (mert volt nálunk hajdanán ilyen is ) évődő, élcelődő, éjszakába nyúló baráti beszélgetésre, vitára mindig nyitott, egymás ugratására mindig kész, jókedvű, az élet vidám oldalát kereső nagy gyerek. Nagy kalandok kergetője, nagy álmok álmodója ...
... Hányszor váltottuk meg a világot ott a Művész Klubban, ahol a hajnal első fénysugarai sem józanítottak ki bennünket, hiszen a következő előadás után ugyanott folytattuk a véget nem érő szebb világot álmodást, vas hittel, lelkesült meggyőződéssel, akarnoki akarással…
… És hányszor panaszkodtam neked, ha elégedetlen voltam egy alakításommal, amikor úgy éreztem, nem oldottam meg a szerepet, mégis játszani kellett, mert a függöny pontban fél nyolckor könyörtelenül felgördült és én ott álltam szorongva, nyüszítve az elégedetelenségtől …
… te meg rögtönöztél néhány vígasztaló szót, de én visítva mondtam mindig ellent az örök elégedetlenkedők vad dühével. S amikor kifogytak a szavak, mindig ahhoz a jól bevált szerb közmondáshoz folyamodtál, mindig ugyanazzal a hanglejtéssel, mindig ugyanúgy foglaltad mondatba: Nem baj ecsém, sve će to narod pozlatiti, és tettetett hamissággal elnéztél a fejem felett valahova a távolba, ezzel mintegy lezárva a témát, véget vetve a nyavalygásnak, hiszen ez a mondat csakis igaz kell, hogy legyen, hiszen bölcselet ez, és népi…
… ám ebben a hamiskás tekintetben benne volt a hitetlenséged, sőt talán a bizonyosságod afelől, hogy semmi sem lesz jobb, senki semmit nem fog jóvá tenni és bearanyozni. Mintha azt mondtad volna: minden hitvány dolog ott marad felkiáltójelként a sírig és azon túl, és a jó, a jeles, a kitűnő fénye pedig megfakul, ragyogása megvakul és bárki vagy bármi vagy, végül elsüllyedsz az örök feledésben …
… Vajon hányan emlékeznek Vajdaságban arra, hogy kitűnő Noszthy fiú voltál és nagyszerű Polüneikesz és legeda-e még a legendás Agárdi Gáborod, a néma levente?
Őrzi ugyan néhány filmszalag azt a csodát, a megismételhetetlent, az egyetlent, aki voltál, de a te otthonod a színpad volt, a színház, ahol már a visszhangját is kevesen halljuk Tonkai Vencelnek, Csongornak, II. Lajos királynak, minden hősnek, aki voltál s még kevesebben, s igencsak fogyóban vagyunk azok, akikben csengő hangú élcelődő, iróniával és öniróniával, jókedvvel teli nevetésed visszhangzik…
… Nyugodj békében, még vagyunk néhányan, akik makacsul hinni akarjuk a népi bölcselet igazságát, miszerint sve će to narod pozlatiti.
KOVÁCS Frigyes
