Elektronikus formában látott napvilágot nemrégiben az újvidéki Magyar Tanszék tudományos folyóirata, a Hungarológiai Közlemények 2015. évi 1. száma.
A folyóirat eredményeinek széles körű megismertetését szolgálja, hogy számai ezentúl nemcsak nyomtatásban jelennek meg, hanem – a nyomtatott változattal azonos tartalommal – elektronikus formában is megtalálhatók a Bölcsészettudományi Kar honlapján, a következő webcímen: http://epub.ff.uns.ac.rs/index.php/hs. A folyóirat ezenkívül a Tanszék magyar nyelvű honlapjáról is elérhető (http://ujvidekimagyartanszek.ff.uns.ac.rs/) a Kiadványaink menüpont alatt.
A honlapon a folyóirattal kapcsolatos tudnivalók három nyelven (magyar, szerb, angol) találhatók meg a kiemelt címszavakra kattintva (A folyóiratról, Szerkesztőbizottság, Útmutató a szerzőknek, Útmutató a lektoroknak/recenzenseknek, Ellenőrizze, mielőtt elküldi…, Etikai kódex), amelyekből a tudományos lap múltjáról és jelenéről, a szerkesztőbizottság tagjairól, a szerkesztők elérhetőségéről tájékozódhatunk. A honlap a szerzők és a bírálók számára is részletes útmutatót nyújt az elengedhetetlen szakmai követelményekről.
A Hungarológiai Közlemények 2015. évi 1. elektronikus számában tizenegy tanulmányt olvashatunk. „Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna történetének legnagyobb válságát éli. Az egész Európa biztonságát fenyegető politikai és katonai válság kirobbanásában szerepe volt az ország nyelvi megosztottságának is. A társadalom jelentős része rendszeresen használja az ukrán és orosz nyelvet, a többi kisebbségi nyelv (román, lengyel, magyar stb.) csupán tarkítja a képet” – írja Csernicskó István a folyóirat élén álló, A nyelvpolitika mint a fegyveres konfliktus (egyik) ürügye Ukrajnában című tanulmányában. A szerző a dolgozatban elsődlegesen arra világít rá, hogyan kívánta rendezni a nyelvi kérdést az ország (Ukrajna) politikai elitje a nyelvek használatának rendjét szabályozó törvények elfogadásával.
Molnár Csikós László A magyar nyelv areális európaisága című szövegében megállapítja, hogy a magyar nyelv rendszerében sajátos módon ötvöződnek a hagyományos elemek és az indoeurópai minták. A szerző kiemeli, hogy indoeurópainak számít a jelző értékű hátravetett határozó, a jelzőt helyettesítő vonatkozó mondat, a jövő idő kifejezésére használt körülírásos forma, valamint a ható igealak helyettesítése a tud ige és a főnévi igenév kapcsolatával, továbbá hozzáteszi, hogy a magyar nyelv szerkezetét ért indoeurópai hatások nem voltak olyan mértékűek, hogy nyelvünk indoeurópaivá vált volna.
A magyar és a szerb szavak érzelmi értékének vizsgálata a konnotatív differenciál skála segítségével című tanulmányában Grabovac Beáta dimenzionális nézőpontú kutatását mutatja be, amely az affektív teret vizsgálja a magyar és a szerb nyelvben magyar–szerb korai kétnyelvű személyeknél.
„E tanulmány azt vizsgálja, hogyan tükröződik a magyar szavak szerb átvételének folyamata a XIX. század végének reprezentatív művében, Blagoje Brančić és Đorđe Dera mintegy 40 000 címszót tartalmazó szerb–magyar szótárában – írja Csorba Béla A Brančić–Dera-féle szerb–magyar szótár hungarizmusai című dolgozatában.
Anton Straka és Szabó Lőrinc – A cseh és szlovák költők antológiája címen jelent meg Ondrejčáková Estera dolgozata. A tanulmány Szabó Lőrinc életművének csehszlovákiai vonatkozásait tárgyalja. Az írásból megtudhatjuk, hogy Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet 1933. augusztus 1-jétől több mint két hétig tartó csehszlovákiai körutazáson vett részt. Az utat Anton Straka csehszlovák kultúrattasé biztosította. Anton Straka budapesti tevékenysége alatt szervezte meg a „péntek estéket”, amelyeken jeles magyar, cseh és szlovák művészeket látott vendégül. Ennek a kulturális közeledésnek lett az eredménye a Straka szerkesztette Cseh és szlovák költők antológiája.
Ispánovics Csapó Julianna Európai kultúrminták Danilo Kiš és Tolnai Ottó szövegeiban (A holtak enciklopédiája, Világítótorony eladó) című tanulmánya a köztes helyzetben generálódó szövegeket, Danilo Kiš elbeszélésfüzérét és Tolnai Ottó festettvíz-prózáját vizsgálja. A kutatás célja a fenti szövegek elemzése, a két szöveg közti intertextuális kapcsolatok kibontása, különös tekintettel az alkalmazott európai kultúrmintákra.
Ekvivalencia és fordítói hűség című dolgozatában Katona Edit a fordítói hűség témáját járja körül két szerb költemény magyar fordításának az elemzése révén. A vizsgálat során kirajzolódik, hogy az eltérő nyelvi lehetőségek és a sok tekintetben közös kognitív tapasztalat miként ötvöződik egy új nyelvi-poétikai minőséggé.
„Dolgozatom bevezetőjében ismertetem a Magyar műfordítói lexikon (1945–2010)-hoz kapcsolódó kutatómunka eddigi eredményeit. A vizsgált adatbázis elsősorban az újvidéki Magyar Tanszéktől kapott anyagok, illetve Csáky S. Piroska A jugoszláviai magyar könyv 1945–1970 című művének adatait tartalmazza. Ismertetem a vizsgált időszak egyik legjelentősebb írójának, műfordítójának, irodalmi élet szervezőjének, Csuka Zoltánnak a műfordítói munkásságát. Bemutatom a Gion Nándor Műfordítói Díj 2013-as és 2014-es eredményeit” – olvashatjuk Nagy Sándor István: Műfordítók – a nyelvi, kulturális és nemzeti identitástudat nagymesterei című tanulmányának rezüméjében.
Papp Andrea A magyar fordításirodalom aranykorai című írásában a magyar fordításirodalom három nagy korszakát veszi górcső alá: 1. A fordító „gyárosok” kora, Szász Károly és társaik; 2. A Nyugat írói, a szép hűtlenek és társaik; 3. A múlt század ötvenes–hatvanas évei, Németh László és társai.
Draginja Ramadanski Irodalmi (ló)istálló a fordító jegyzetfüzetéből című tanulmányából megtudhatjuk, hogy a Tegnap egyszerűbb volt (1993) című Böndör Pál-kötetben megjelent Lóláb című vers szerb nyelvre való átültetése során a fordító milyen értékek közvetítése mellett kötelezte el magát.
A tanulmányok sorát Mák Ferenc Románecz Mihály pancsovai évei (1880–1899) című írása zárja, melyből kiderül, hogy a Máramaros megyében született Románecz Mihály a magyar nyelv és irodalomtörténet, a horvát-szerb nyelv és irodalomtörténet, valamint a történelem tanáraként 1880 és 1899 között közel két évtizedet töltött a pancsovai főgimnáziumban, ám iskolai teendői mellett a közművelődési munkából is kivette a részét.
A Hungarológiai Közlemények honlapjáról könnyen elérhetőek korábbi számai is (Digitális archívum). A folyóirat a digitalizált adatbázis gyarapítását fontos feladatának tartja, és előreláthatólag az év végéig közzéteszi a teljes archívumot, az 1969-ban megjelent első számtól kezdve. A hozzáférést segíti, hogy a Hungarológiai Közlemények régebbi számai megtalálhatók a budapesti Országos Széchényi Könyvtár elektronikus adatbázisában is: http://epa.oszk.hu/02400/02401.
Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.
