Müller Péter neve fogalom. Tömegek olvasták már a könyveit, korosztályra való tekintet nélkül és ezáltal önmaguk mélyebb megismerésére ösztönözte őket a magyar nyelvterület egyik legsokrétűbb és leginkább gondolkodásra, önelemzésre késztető ezoterikus írója, filozófusa és gondolkodója. Talán Önnek is, aki ezeket a sorokat olvassa, szintúgy nyújtottak már segítséget, kiutat egy nehéz pillanatból vagy megoldhatatlannak tűnő élethelyzetből Müller időtlen és örök igazságokat felmutató írásai.
Müller Péter legújabb könyve az időn, sőt a halálon is túlmutató lélektársi közösségről, egy valódi halhatatlan szerelemről szól. A könyv középpontjában Tolnay Klári életútja áll, aki haláláig Müller Péter közeli barátja, lélektársa volt. Egyébként könnyen meglehet, hogy nem csak egy, de több lélektársunk, szellemi társunk van életünk során.
Mivel a mai kor az általánosítások kora, a könyvbemutatón, amely a budapesti New York Művész Páholyban telt ház előtt zajlott, mély, sűrű élmény volt ezzel az „általánosítás-tendenciával” konkrétan szembeálló, szembeszálló, a közhelyes reinkarnációelméletektől teljes mértékben elhatárolható gondolatokat hallani Müller Pétertől és a beszélgetés rendkívül érzékenyen kérdező moderátorától, az est háziasszonyától, Juhász Annától. Egy beszélgetés attól lesz élő, ha közvetlen és oldott, amely a kérdező érdeme is.
Tolnay Klári tizenhat évvel ezelőtt, 1998. október 27-én távozott erről a világról. Nem véletlen tehát, hogy a könyvbemutatót is erre a napra szervezték. Müller Péter mély átéléssel beszélt közös élményeikről, sajátos humorral adott elő néhány régi színházi történetet és mutatott rá arra, micsoda kegyetlen ellentmondás volt Tolnay Klári szakmai sikerekben gazdag, ragyogó ünnepléssel teli élete és feloldhatatlan, kimondhatatlan, az elviselhetőség határait súroló, üres és sötét belső magánya között, amelyet ő mégis élete végéig emberfeletti nyugalommal viselt. Müller Péter részben színházi ember lévén talán ezért is tudott valódi segítő kezet nyújtani Tolnay Klárinak a nehéz pillanatokban. Tolnay Klári és Darvas Iván viharos, válással végződő házassága is egyfajta lélektársi kapcsolat lehetett. A könyvbemutató utolsó felében zajló interaktív, a nézőket is bevonó beszélgetés során egy hölgy konkrétan erre a házasságra kérdezett rá, és Müller Péter válaszából világosan érződött, hogy pontosan ismerte, miért és mitől volt ez a házasság olyan, amilyen. Sokat mesélt Tolnay Klári szellemi útra való téréséről, az egyházi iskolából, az Institutum Beatae Mariae Virginisből indult, eleinte apácának készülő színésznő ezotériával kapcsolatos útkereséseiről, Szepes Máriával való találkozásáról, akinek egyébként szintúgy volt egy erőteljes szellemi társa, aki korán elhunyt ugyan, de Szepes egész életében szellemi kapcsolatban maradt vele. Müller Péter elragadtatással beszélt Tolnay időskori szelíd önelfogadásáról, a magányba való békés, derűs belenyugvásáról, arról, hogy egyedül is lehet boldog az ember, valamint Szepes Mária fantasztikus kisugárzásáról és erejéről, idősen is királynői tartásáról. Személy szerint a lélekrajz kifejezés talált szíven leginkább ezen az estén. Csodálatos hasonlatnak tartom. Olvassák a könyvet nyitott szívvel és talán Önök is rátalálnak valahol belül, mélyen az igazi, a halhatatlan szerelemre. Arra a kérdésre, hogy a könyv borítóján levő MS monogram mit jelent, pedig megtalálják a választ olvasás közben. Nem Márai Sándort jelenti és nem is az alkímia egyik jelét. Ki tudja, talán valóban többször élünk.
