A zentai születésű Kovács István filmrendező volt a BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című nyilvános beszélgetős műsorának vendége.
A tehetséges fiatal rendező a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapképzését végezte el, majd Enyedi Ildikó osztályába járt mesterszakra. Már most elmondhatja magáról, hogy számos olyan munka került ki a keze alól, amely nagy sikert aratott. Többek között a Betonzaj című diplomafilmje, ami a 2. Magyar Filmhéten a legjobb kisjátékfilm díját nyerte el és a Busho nemzetközi rövidfilm-fesztiválon fődíjas lett. Emellett 2016-ban Köbli Norbert forgatókönyvéből forgatta le a Szürke senkik című első világháborús filmjét, amivel a 3. Magyar Filmhéten a legjobb tévéfilm és a legjobb tévéfilm-rendezés díját nyerte el. Az Asszonyok lázadása című dokumentumfilmje pedig a szülővárosától nem messze fekvő Oromhegyesről szól, és szintén nagyon sikeres volt.
Munkásságának eddigi legnagyobb elismerését pedig október 11-én kapta, amikor Los Angelesben, az Amerikai Filmakadémia Samuel Goldwyn Színházában átvehette a Bronz Diák Oscar-díjat. E rangos elismerést a mesterszakra készített diplomafilmjével, az Ostrom című alkotásával érdemelte ki. Több tekintetben is fontos elismerés ez az Oscar-díj, egyrészt magának a filmrendezőnek visszacsatolás, hogy szakmailag megállja a helyét, másrészt magának a magyar filmiparnak is, hiszen huszonhét év után újra magyar film is megcsillogtathatta magát a Diák Oscar-díj díjazottjai között.
– Évekkel ezelőtt került szóba először ez a történet. Németh Gábor íróval beszélgettem, aki tanárom és egyben barátom is. Beszélgettünk arról, hogy hol születtem, milyen volt a gyermekkorom, stb. Majd felolvasott nekem egy memoárt egy vajdasági kötetből, ami nagyon rövid volt, csupán néhány sor. Egy nőről szólt, aki a szarajevói ostrom alatt egyedül élt egy lakásban, ahol se víz, se élelem, semmi nincs. Újra nőnek szerette volna érezni magát, pl. a radiátor vizét használta arra, hogy megfürödjön, de hamar véres sebek keletkeztek a testén. A története nagyon megfogott, mert sokszor nagyon kicsivel lehet mesélni valami sokkal nagyobbról. Azt gondolom, hogy az a motívum, hogy nőnek maradni egy ilyen helyzetben, milyen lehet, azt meg kell mutatni. Ez ritkán van feldolgozva egy háborús közegben, és ez nekem nagyon megtetszett – emelte ki.
Kovács István a jövő tekintetében is tele van ötletekkel, többek között a ’90-es évek magyar pornóiparának témáját is szeretné feldolgozni, és a háborús ,,vonalat” is szeretné folytatni, még jobban elmélyülni ebben, hiszen igen szélsőséges helyzeteket lehet vászonra vinni, filmes szemmel sokrétű és izgalmas táptalaj lehet a háborús téma.
A zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című nyilvános beszélgetéssorozata az Adai Színtársulat Kulturális Egyesület, az Intellektus Civil Szervezet és a TM-People International Kft. szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Zenta Község Önkormányzata és Zenta Község Ifjúsági Tanácsa támogatásával valósul meg.
