Miután Kölcsey Ferenc 195 évvel ezelőtt megírta a magyar himnuszt, illetve a Himnusz megzenésítőjének, Erkel Ferenc halálának 125. évfordulójára emlékezünk az idén, a magyar kultúra napja kapcsán a belgrádi Collegium Hungaricumban a himnuszokról hallgathattak előadást az érdeklődők. A belgrádi intézményben dr. Kiss Gy. Csaba, József Attila-díjas magyar irodalom- és művelődéstörténész tartott előadást Himnusz és nemzet Közép-Európában címmel, amely során több közép-, illetve kelet-európai ország himnusza között vont párhuzamot, valamint hasonlította azokat össze.
– Az én tézisem nem feltétlenül Közép-Európával foglalkozik, hanem a modern nemzet útjával ebben a térségben. A Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger között a nemzetté válásnak, a modern nemzet útjának volt egy sajátos íve. Különbözött a nyugati úttól és az orosz nemzetté válás útjától is, hiszen ez a térség a 19. században a német világ és az orosz nyelvű világ között helyezkedett el. És az itt élő népeknek sokáig nem volt saját független országuk, nagy birodalmi integrációk: az osztrák, az orosz és a török birodalom keretében éltek. Másik fontos tényező, hogy ezen a területen együtt éltek különböző nyelvet beszélő, és különböző valláshoz tartozó népek – mutatott rá dr. Kiss Gy. Csaba azokra a történelmi tényezőkre, amelyek felébresztették a nemzetté válás igényét a Közép-Európában élő népek körében. Felhívta a figyelmet arra, hogy e nemzetek szinte mindegyike olyan államot álmodott meg, amelyek az itt élő kisebbségek, vagy a szomszédok rovására ment. Ezek a tények megjelennek a himnuszokban is.
Dr. Kiss Gy. külön kitért a himnuszok esetében azok irodalmi műfajára, hiszen különböző műfajokat képviselnek. Legtöbbször óda vagy dal. A szlovén himnusz valójában bordal. És külön tárgyalta a himnuszt, mint nemzeti szimbólumot. Rámutatott: a himnuszra úgy is lehet tekinteni, mint az adott nemzet névjegykártyájára, hiszen olyan jelképeket tartalmaznak, amelyek a közösség összetartozását képviselik. A himnusz magában foglalja az adott nemzet sajátosságait, történelmét, földjét.
Elmondta, miután a közép-európai országok többsége nem volt önálló, így ezen a területen nem is születettek királyi dinasztiákat dicsőítő himnuszok, Jovan Đorđević szerb himnusza kivétel, amely valójában 1872-ben, a szerb királyság megalakulása előtt, Milan fejedelmet köszöntötte.
Dr. Kiss Gy. Csaba arra is rámutatott, hogy a himnuszokban általában az ország mennyei paradicsomként jelenik meg, de szól a nemzet tragédiáiról is. Több himnuszban megjelennek ugyanazok a földrajzi jellegzetességek, a Kárpátok, a Duna, a Száva. De nemcsak itt, hanem a történelmi személyek megjelenésénél is lehet párhuzamot vonni. Például a magyar himnuszban feltűnik Mátyás király, a román himnuszban pedig a Corvin család.
Rámutatott arra is, hogy Kölcsey és a zentai származású Jovan Đorđević között is lehet párhuzamot vonni. Đorđević ugyanis jól beszélte a magyar nyelvet, hiszen számos magyar nyelvű iskolát járt ki.
– Nagyon hasonlít a szerb és a magyar himnusz alaphelyzete. Mindkét esetben közbenjáró, a nemzet nevében Istenhez szól. Éppen ezért számomra mindig is kérdés volt, hogy lehetett-e közvetlenebb kapcsolat Kölcsey és Đorđević között – zárta beszámolóját a művelődéstörténész.
