Egy magyar nemzetiségű asszony több mint 20 éve átköltözött a Vajdaságból Magyarországra, ahol bevándorlási státuszt szerzett, és külföldieknek járó személyi igazolványt kapott. Nem mindennapi kálvárián ment keresztül, amikor a közelmúltban elhatározta, beadja honosítási kérelmét.
Az esetről dr. Majoros Csaba szegedi ügyvéd számolt be, félő azonban, nem egyedi jelenségről van szó, s a délszláv háborúk kitörésének időszakában a kivándorolt, a világban szétszóródó egykori hazánk fiai közül többen hasonló cipőben járnak úgy, hogy nem is tudnak róla. Az említett időszakban a hölgy nem járt a születési helye szerinti országban, amelyet eljövetelekor még Jugoszláviának hívtak. Időközben lejárt ugyan a jugoszláv útlevele, de nem tartotta szükségesnek, hogy újat kérelmezzen.
Hogy, hogy nem, Szerbiában, a régi Jugoszlávia utódállamában időközben valamilyen rejtélyes, megmagyarázhatatlan oknál fogva az asszony elvesztette állampolgárságát, egyszerűen közigazgatásilag törölték a nyilvántartásból, mintha sosem létezett volna. Ez akkor derült ki, amikor hazalátogatott, hogy beszerezze a honosításhoz szükséges papírokat, dokumentumokat.
Amikor be akarta adni a magyar állampolgárságra vonatkozó honosítási kérelmét, kiderült – mivel nem rendelkezik más állampolgársággal –, előbb kérelmeznie kell a hontalanná nyilvánítását, s majd csak ezután tudja beadni a magyar állampolgárságra vonatkozó kedvezményes honosítási kérelmet.
Máig tisztázatlan, hogy a szokatlan esetért a hanyag szerb bürokrácia, a megbízhatatlan ügyintézők okolhatók, vagy esetleg egyfajta állami bosszúról, büntetésről van szó, amely azok ellen irányul, akik a vérgőzös időkben jobbnak látták elhagyni szülőföldjüket, és külföldön keresték a boldogulást.
