Az amerikai elnökválasztás árnyékában és azzal párhuzamosan 38 államban 176 referendumot tartottak különféle kérdésekről.
Némelyek kimenetele történelmi mérföldkőnek számít, így Colorado és Washington az Egyesült Államok első két olyan tagállama lett, ahol népszavazással hagyták jóvá a marihuána legalizálását. A világ legliberálisabb drogtörvényének gyakorlati érvényesítése azonban izgalmas kérdéseket vet fel, hiszen az, ami most állami szinten engedélyezetté vált, szövetségi szinten továbbra is tilos. Ráadásul mindez abban az országban, amely a világ drogellenes főrendőrének szerepét játssza.
A Coloradóban elfogadott módosító indítvány a liberálisnak tartott holland szabályozást is „lepipálja”, hiszen nem 5 grammban, hanem 1 unciában (28 gramm) maximalizálja a nagykorúak (21 éven felüliek) által egyénenként birtokolható marihuánamennyiséget. Emellett „szabadidős” termesztését is megengedi, bár háztartásonként legfeljebb hat kender (Cannabis sativa) nevelhető haszonnövényként. Vigyázat: hat darab, nem hat hektár. Ha a kormányzó aláírja az indítványt (ami már egy hónap múlva megtörténhet, de akár egy évig is elhúzódhat), a három szerbiányi területű – ám csupán 5,2 millió lakost számláló – Coloradóban államilag fenntartott marihuánaültetvényeket hozhatnak létre, amelyek az adóhatóság felügyelete alatt működő „feldolgozóknak” és boltoknak adhatják el a növényt. A nyugati parton fekvő Washington államban az I–502-es törvényjavaslat kapott 55,44%-nyi „igen”-t, amely az alkoholhoz hasonló szabályozást vezet be a „hasznos kender” (magyarosítva a Cannabis sativa) esetében is, mindezt az állami szeszellenőrzési hatóság felügyeli majd; a termesztés, feldolgozás és forgalmazás szintén állami engedélyt szerzett vállalkozók kezébe kerül.
Ez végeredményben azt jelenti, hogy Colorado és Washington a szövetségi szinten illegális drogbiznisz egyik aktív résztvevőjévé válik (hülyén hangzik, de így van), az állam letör a narkomaffia kenyeréből egy tekintélyes darabot, mivel az illegális marihuánaterjesztő hálózatok értelemszerűen megszűnnének. Folyományaként a két állam (adó)bevétele tekintélyesen növekedhet. Egyrészt ugye a bűnszervezetek kezéről lecsapott biznisz folytán, másrészt a jelenleg tilosban működő terjesztők és fogyasztók üldözésére és felelősségre vonására fordított költségek megtakarítása révén, ami együttesen az államnak évi szinten több tízmilliós extra bevételt hozhat.
A gyakorlati alkalmazás persze óhatatlanul számos jogi bukfencet szül majd, hisz a szövetségi drogtörvény ezután is hatályban marad, így ha egy coloradói a „szabad ország vagyunk” illúzió mámorában elfelejti otthon hagyni a mindennapi betevő jointját, és átruccan a szomszédos Kansasba, ott nyomban pirosba fut: tiltott birtoklás címén nyakon csíphetik. Az egész „játékon” tehát az ügyvédek is nagyot kaszálhatnak.
Hosszú távon ez a legalizáció mégis mezsgyekőnek tekinthető, ezúttal ugyanis nem a marihuána gyógyászati célú fogyaszthatóságáról van szó (ezt 17 államban már korábban szabályozták, és most Massachusettsben is zöldet kapott a referendumon), hanem rekreatív (hivatalosan így fogalmaztak) célú használatáról. Magyarán, akit a füvezés jobban ellazít a whiskeynél, inkább szeret feldobódni egy joint, bong vagy blunt elszívásától, esetleg kenderes süteménytől (space cake), mint mondjuk egy négyzetméternyi sörtől, az ezentúl – Coloradóban és Washingtonban – szabadon teheti. Mezsgyekő, mert anno a prohibíció is hasonló utat járt be: amikor fokozatosan belátták, hogy a szesztilalom sokkal többet árt (jusson csak eszünkbe Al Capone), mint használ, az egyszersmind a végnapjait jelentette.
Ez a fűfelszabadítási folyamat elkerülhetetlenül globálisan is érezteti majd hatását, hiszen az Egyesült Államok testesíti meg a világ drogrendőrének szerepét, rengeteg időt és pénzt ölt már bele a kábítószer-csempészés elleni harcba, ami a nehéz drogok kiszűrésének síkján érthető és ésszerű is. Nos, ha ott leépül a marihuánával szembeni rigid magatartás (minta)képe, úgy bizonyára mások is fontolóra veszik és mérlegre teszik a témát.
Az egybeesés teljesen véletlen, de máris akad rá példa. Uruguayban nyár eleje óta tartják melegen azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében az állam maga termesztené és terjesztené a marihuánát... amelynek személyes birtoklása már most sem büntetendő. A törvénytervezet szerint a kábítószer ellen vívott háború hatástalan, már évek óta a marihuána a „legelterjedtebb illegálisan fogyasztott anyag”, holott csak mérsékelt függőséget okoz, össze sem hasonlítható más (kábító)szerekkel, így az alkohollal sem, amelynél sokkal nagyobb a függőség kialakulásának veszélye. José Mujica elnök október végén bejelentette, hamarosan a baloldali többségű parlament elé terjeszti a tervezetet, ám a kérdésben a kormánykoalíción belül még megosztottság tapasztalható. Ha a törvény mégis átmenne, akkor az állam venné át a marihuána termesztését és terjesztését, amivel becslések szerint azonnal 30–40 milliót ragadna ki a drogkereskedők kezéből.
Chilében is hasonló húrokat pengetnek. Két parlamenti képviselő olyan törvényjavaslatot nyújtott be, melynek értelmében személyes használatra otthon mindenki legálisan termeszthetne marihuánát. A közép-amerikai Belize kormánya is azon gondolkodik, hogy dekriminalizálja a marihuána birtoklását, azzal az indokkal, hogy a büntetőjogi eszközökkel csak a társadalom legmarginalizáltabb csoportjait taszítják még mélyebbre.
