Egy város, amely sosem enged el

Ivo Andrić irodalmi Nobel-díjas délszláv író szerint Szarajevó a pénz városa, de egyben a jó ízlésé, valamint a rend és a szépség iránti kifinomult érzéké és a harmonikus, örömteli életé is. Ugyanakkor a lázadások, a háborúk, a járványok és a pusztító tüzek városa is; ügyes embereké, akik mindig szerették az életet, még akkor is, ha annak mindkét arcát ismerték. Az író szerint ez egy olyan város, amely egyszerre öregszik és hal meg, ugyanakkor újjászületik és átalakul.
És valóban: Bosznia-Hercegovina fővárosának utcáin sétálva az utazó szinte tapintja ezt az ellentmondásosságot. A történelem viharait megélt épületek mellett ott ágaskodnak a modern toronyházak, a keleti kultúra pedig látványosan ötvöződik a nyugatival. Szarajevót vagy szeretni lehet, vagy nem, de aki egyszer ellátogat ide, végigsétál az utcáin, és elbeszélget a város lakóival, az könnyen örökre a rabjává válik, és lélekben mindig a Miljacka folyó partján marad. Ehhez pedig még innia sem kell a szarajevói óvárosi piactér, a Baščaršija bejáratánál álló kút, azaz a Sebilj vizéből, noha a legismertebb legenda szerint aki iszik belőle, az biztosan visszatér Szarajevóba.

A bosnyák fővárosban egyébként korábban számos ilyen kút volt. Nem sokkal azután, hogy az Oszmán Birodalom súlyos vereséget szenvedett Bécs ostromakor, az ezt követő hadjáratok során a térségünkben a zentai csatát is megvívó Savoyai Jenő serege felgyújtotta Szarajevót, amelynek során a város kútjai is megsemmisültek. Ötven évvel a tűzvészt követően, 1753-ban Mehmed pasa, boszniai kormányzó építtetett egy kutat a Baščaršiján, amely 1852-ben szintén tűzvész martalékává vált. A ma ismert Sebiljt végül Alexander Wittek osztrák építész tervezte újjá 1891-ben. A kút másolatai ma Szerbiában Belgrádban és Novi Pazarban, az Egyesült Királyságban Birminghamben, az Egyesült Államokban St. Louis-ban és New Yorkban, Törökországban Bursában, valamint Montenegróban Rožajéban is megtalálhatók.

A kelet és a nyugat találkozása a városban, és ezen belül különösen a Baščaršiján, ramadán idején a leginkább érezhető. Maga a ramadán az iszlám egyik legfontosabb időszaka, amely szorosan kapcsolódik a vallás megszületéséhez és a Korán kinyilatkoztatásához. A hagyomány szerint Mohamed próféta a 7. század elején, a ramadán hónapjában kapta az első kinyilatkoztatást a Mekka melletti Hira barlangban, amikor Gábriel arkangyal közvetítette számára Isten szavait. A hívők ilyenkor napkeltétől napnyugtáig böjtölnek, többet imádkoznak, jótékonykodnak és önfegyelmet gyakorolnak. Ez az időszak nemcsak vallási kötelezettség, hanem mélyen személyes, spirituális élmény is.
Szarajevóban ilyenkor sok hívő gyűlik össze közös áhítatra, a mecsetek környéke pedig késő estig nyüzsgéssel teli. Minden este naplementekor ágyúlövés jelzi az iftár, vagyis a böjt megtörésének idejét. A Baščaršija ünnepi fényekbe öltözik, az utcák megtelnek emberekkel, a cukrászdák, kávézók és éttermek pedig gyakran éjfélig vagy még tovább is nyitva tartanak. A helyeken ilahiák – vallásos énekek – klasszikus és modern, poposított változatai keverednek más könnyűzenei dallamokkal, miközben a történelmi bazár udvaraiban családok és barátok ülnek össze közös vacsorára.
Nem véletlen, hogy a turisták többsége a Baščaršija miatt érkezik a boszniai fővárosba, de ha már itt vagyunk, semmiképpen ne hagyjuk ki a Gazi Husrev-bég mecsetet és a rézműves utcákat sem. Innen könnyedén eljuthatunk a Jézus Szent Szíve székesegyházhoz, a Szent Mihály arkangyal ortodox templomhoz és a régi zsinagógához, amelyek közelsége ma is jól jelképezi Szarajevó multikulturális szellemiségét. Kihagyhatatlan a Latin híd is, ahol Gavrilo Princip meggyilkolta Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét, Zsófiát. A közelben található a lenyűgöző Vijećnica is.

A repülőtér közelében található a Dobrinja és Butmir városrészeket összekötő Reménység alagútja, amely a boszniai háború idején, négy éven át az ostromlott város egyetlen kapcsolatát jelentette a külvilággal. Ha pedig el szeretnénk menekülni a város zsivajától, érdemes ellátogatni a Bosna folyó forrásához, a Vrelo Bosne természetvédelmi parkba, ahol kristálytiszta víz, hangulatos sétányok és gazdag élővilág várja a látogatókat.

A város legközelebbi és egyik legkedveltebb kirándulóhelye az 1629 méteres Trebević-hegy, amelyet gyakran neveznek „Szarajevó tüdejének”. A 2018-ban újjáépített felvonó mindössze néhány perc alatt juttat fel a hegyoldalba, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Itt található az 1984-es téli olimpia számára épült bobpálya is, amely ma elhagyatott, graffitikkel borított betonszerkezetként a háborús és az olimpiai múlt erősen szimbolikus emlékhelye. 

Ha pedig egy kicsit távolabbra kiruccannánk, a fővárostól mintegy félórányira található a „Boszniai piramisok völgye”. Felfedezője, Semir Osmanagić, egykoron az Egyesült Államokban élő sikeres vállalkozó, író, kutató szerint a terület központi eleme a „Nap piramis”, amely egy szabályos piramis alakú hegynek tűnik, és amely alatt kiterjedt alagútrendszer húzódik, amelyekben a „bosnyák Indiana Jones” és más „szakértők” szerint különleges „gyógyítóerejű energiamezők” is jelen vannak. A „piramisoknak” magyar vonatkozása is van. Szakács Gábor „rovásírás-szakértő” foglalkozott a     boszniai piramisok és a magyar őstörténet összefüggéseivel, valamint párhuzamot vont a magyar rovásírás és a helyszínen talált jelek között.
A tudományos közösség képviselőinek többsége ugyanakkor Osmanagić elméletét humbugnak tartja, a dombokat pedig természetes képződményeknek. Bár az igazság kérdésében nem tisztem dönteni, a hely különleges atmoszférája mindenképpen figyelemre méltó, és aki szereti a rejtélyeket, annak érdemes ellátogatnia ide.
Vagyis Szarajevó nem csupán egy egyszerű úti cél, hanem élmény, amely lassan, rétegről rétegre tárul az utazó előtt. Egy város, ahol a múlt nem múlik el, csak átalakul, és ahol a történelem, a vallás és a mindennapi élet különös harmóniában él egymás mellett. És talán éppen ezért van az, hogy aki egyszer megérzi ezt a sajátos lüktetést, az – akár ivott a Sebilj vizéből, akár nem – mindig kicsit visszavágyik ide.