Az elavult TN-panel helyét mára átvette az IPS-technológia, de a gyártók termékei között jelentős különbségek vannak képminőségben, gyorsaságban es felszereltségben.
A silány képminőségű, elavult monitorral rengeteget ártunk szemünknek, ha pedig a felbontás, a színhűség, a betekintési szög és a fogyasztás sem ideális, a munkában hátráltathat minket a kijelző. Noha a monitorok piaca sokáig stagnált, az utóbbi egy-két évben szerencsére feléledtek a gyártók. Az elmúlt néhány évben rengeteget fejlődtek a megfizethető árú monitorok, de azért még belefuthatunk néhány kevésbé jó minőségű termékbe. Ezekből nem a prémium funkciók (például a 120 Hz-es frissítés, a nagy felbontás, a G-Sync) hiányoznak, ám előfordul, hogy beég az IPS-glow, nem egyenletes a háttérvilágítás, esetleg az átlagosnál lassabb a válaszidő. Ezek a tényezők mind rontják a képminőséget. Az is zavaró lehet, ha túl alacsony a fényerő, hiányoznak a fontos bemeneti csatlakozások, vagy limitált a talp és az oszlop mozgathatósága. Utóbbi esetben ritkábban van szükség a pivotra, de a magasságállítás hasznos, és a dönthetőség mellett a forgathatóság is jól jöhet.
E hat készülék bizonyítja, hogy manapság már nem kell százezreket fizetnünk egy jó monitorért. Az 20-30 ezer dináros árkategóriában egyeduralkodóvá vált az IPS-technológia, a full HD felbontás és a 24-27 colos méret, ami ideális otthoni és irodai használatra egyaránt Ugyanakkor hiába közel azonos a panel, a képminőségben nagy eltérések lehetnek. A Lenovo, a HP és a Dell monitorok szépek és modernek kívülről, képminőségükben azonban lehet találni kisebb-nagyobb hibákat. Az AOC retró dizájnnal az említettek legolcsóbb monitora, amely minden fellelhető extra szolgáltatást és kiegészítőt tartalmaz, ahogy az összes kábel is jár hozzá a dobozban. Miután képminősége csak közepes, nem ajánlott. A felsorolásban a legjobb címért a két nagy panelgyártó termékei vívták meg a harcot. Mindkét monitor jó választás a maga nemében, de az 5 ezer dináros árkülönbség miatt nehéz az összehasonlítás. Az LG 27MP59G drágább, de kinézete modernebb, 75 Hz-es és 27 colos, fogyasztása alacsony, és a FreeSync mellett DisplayPort-bemenetet valamint több bemenetes PiP/PbP-megjelenitést is támogat. A Samsung maradt a 24 colnál, de meglepő módon SVA-panelt alkalmazott, amit meg is hajlított. A Samsung C24F390 kijelzőjének képminősége ebben a szegmensben kimagaslóan jónak számít, kapunk FreeSyncet és néhány hasznos szolgáltatást, de extrákat nem, és a dizájnja sem túl szép.
PANEL ÉS KÖRÍTÉS
A monitor legfontosabb eleme a kijelzőpanel, amely alapvetően meghatározza a képminőséget és a készülék alapfunkcióit. Nemis olyan régen még nem nagyon volt választási lehetőségünk ezen a téren, egyeduralmat élvezett a TN-technológia. Ez egy-egy szín esetében 6 bittel dolgozik, viszonylag gyors, de sokat fogyaszt, a színtartomány korlátozott, és a betekintési szögek is rosszak. Újabb technológia az S-IPS, az SVA és a PLS, amelyek színtartománya már nagyobb, a betekintési szög pedig 178 fok. Az olcsó monitorokba ezeknek a paneleknek az alsó kategóriás verziói kerülnek, amelyek betekintési szögei ugyanolyan jók, színtartományuk egy kicsit szűkebb, ugyanakkor fogyasztásuk nagyon alacsony, és elérhető áron kaphatók. Persze tökéletes panel nem létezik, az IPS/PLS-ek között is akadnak lassú, elavult vezérlésű párosítások. A bemeneti késleltetés például nem lehet kritikusan nagy, máskülönben a mindennapos használat is kényelmetlenebb, és ma már a 4-6 ms-os válaszidő is általános. Egy 24 colos monitor fogyasztása ritkán haladhatja meg a 30 wattot, ha ennél jóval magasabb, elavult modellről van szó. A megnevezett árkategóriában már olyan, általános felhassnáláshoz és játékhoz is hasznos technológiákat is kínálnak a gyártók, mint például az adaptív képfrissítés (FreeSync), a kékfénykibocsátást csökkentő üzemmód, a profilkezelés vagy éppen a windowsos vezértőszoftver. A beépített USB-elosztó is hasznos kiegészítés, így eszközeinket kényelmesen csatlakoztathatjuk a monitorhoz. Egy PC-monitoron a panel mellett számtalan egyéb dolgot is érdemes ellenőrizni, amelyek egyaránt javítják a használhatóságot, és növelik kényelmünket. A talp és az oszlop néhány monitoron például megengedi a pivotba fordítást, a magasságállítást, a forgatást és a döntést. Az is fontos, hogy mennyi és milyen típusú bemenet van, hogy nagyobb képátló mellett több forráseszközt rákapcsolhassunk, és kihasználhassuk a kép a képben (PiP és PbP) vagy a gyors bemenetváltó funkciókat. Az integrált hangszóró szintén hasznos néhány helyzetben, de nem számíthatunk jó hangminőségre.
MÉRET, PIXELSZÁM
Felhasználástól függő hogy mekkora képátló az ideális: a képarány, a pixelszám és szubjektív tényezők is szerepet játszanak. Egyes párosítások szinte minden célra megfelelnek. Több kimutatás is igazolta, hogy a legtöbb felhasználó a 24-27 colos monitort preferálja, felbontásból pedig még mindig a full HD számít általánosnak. A 4K egyrészt jelentősen drágább, másrészt ehhez már nagyobb monitor és komolyabb PC szükséges. 24 colon az 1920x1080 pixel ideális képpontsűrűséget eredményez, nem zavaró a pixelesedés, a Windows 10 pedig nagyításskálázás nélkül, kényelmesen használható. Aki szereti a nagyobb ikonokat és feliratokat, annak a 27 colos full HD is tetszeni fog, de ezen már szabad szemmel is jól látható a pixelesedés, és az asztalfelület sem ideális méretű, ezért ez a párosítás inkább játékhoz és multimédiához ajánlott. Habár belépőszintről beszélünk, néhány cég már 21:9-es képarányú monitort is kínál. Ezekről a modellekről azonban fontos tudnunk, hogy nem minden esetben használható ki a szélesvásznú elrendezés. Például hiába hangzik jól a 29 colos képátló, a 16:9-es tartalmak a képernyő közepén jelennek meg, a limitált felbontás (általában 2560x1080) pedig - különösen a kevés sor miatt - még zavaróbb munka közben.
AOC I2475PXQU
Az első név, amellyel a legolcsóbb monitorok piacán találkozunk, az AOC, amelynek termékei jó ár/érték arányukról ismertek. Az I2475PXQU jelölésű monitor, a hatosfogat legolcsóbb darabja az egyetlen termék, amely képes a pivotmódra (vízszintesről függőleges állásra forgatásra), valamint 165 fokban forgatható, állítható a magassága, és dönthető a panel. Ráadásul, ha ránézünk a szolgáltatások és extrák sorára, azt láthatjuk, hogy ez a termék toronymagasan vezeti a listát. Azonban nem mindenben jeleskedik ilyen szépen az AOC olcsó versenyzője. A fekete, nagyméretű talp sok helyet foglal az asztalon, a monitor matt kávája pedig nagyon széles, igaz, ezeknek az adottságoknak köszönhetően stabil és flexibilis. A kábelelvezetés is egyszerű, amire szükségünk lehet, hiszen ezen minden csatlakozót megtalálunk. A HDMI- mellett DisplayPort-, DVI- és D-Sub-bemeneteket is használhatunk, és kapunk USB 3.0/2.0-elosztót is. Egy 2.2 wattos hangszórót is rejt a retró készülékház, sőt integrálták a tápegységet, így nem kell külső téglával számolnunk az asztal alatt. A dizájnon és a lassú, kényelmetlen OSD-n kívül azonban más hiányossága is van: a gyenge képminőség, amely messze elmarad az élvonaltól. A 6 bites AH-IPS-panel adott, papíron a fényerő, a kontraszt és a háttérvilágítás is általános, a valóságban azonban túl sötét a kép. Továbbá a háttérvilágítás egyentelen, megfigyelhető az IPS-glow jelenség, és a gradiens színátmenetek is bántóan sávosodnak.
DELL S2418H
Ha az AOC monitorja a múltat, akkor a Dellé a jövőt idézi: a prémium XPS notebookszériából ismerős Infinity Edge technológia köszön vissza az S2418H kijelzőben. Ez kávamentes külsőt jelent, vagyis inkább rejtett káváról beszélhetünk, de ez is kellemesen vékony. A talp szintén elegáns, fémből készült, de vékonysága ellenére stabilan tartja a kijelzőt. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az egyedi hangfal DIN-csatlakozóval, amely a Waves Maxx Audio technológiát támogatja, és kétszer 6 wattos. A többi monitorba integrált hangfal minőségétől ellentétben: a felhasználó felé irányított hangszórók tisztán szólnak, de a hangerő nem a legnagyobb. Az említettek között egyedül a Dell S2418H monitoron van HDMI 2.0-bemenet mégpedig azért, mert a gyártó a 6 bites, AH-IPS-panelhez a legmodernebb vezérlést párosítottá és HDR10-kompatibilitásról is gondoskodott. Mivel azonban ez is belépőszintű monitor, senki se számítson mellbevágó HDR-élményre, ám tény, hogy a képminőség jó. IPS-glow nem igazán jelentkezik, a háttérvilágítás homogén, csupán a színátmenetek sávosak egy kicsit. A modern vezérlésnek hála 75 Hz-es frissítésre válthatunk natív FHD felbontásban, sőt FreeSyncet is aktiválhatunk - feltéve, hogy megfelelő AMD Radeon VGA dolgozik gépünkben. Az elegáns, de kissé túlárazott S2418H fogyasztása valamivel magasabb az átlagosnál, azonban még igy sem vészes, és a menüvezérlő gombok közül kettőt tetszőleges funkcióra programozhatunk az OSD-ben, ami ötletes és kényelmes megoldás.
HP T3M78AA
Öröm, ha olyan szépség van az asztalunkon, mint a HP T3M78AA monitora. A modern, kávamentes kialakítás nagyon jól mutat, az alumíniumtalp is szép, és a monitor vastagságára sem lehet panaszunk. A matt felületű kijelző egy AH-IPS-es, vagyis színenként 6 biten dolgozó panelt rejt, és csupán az alsó élen vastagabb egy kicsit a káva. A megkapó kinézete ellenére barátságosan árazott monitor hátulján már látszik, hogy az alapszolgáltatásokon és a dizájnon felül másra nem számíthatunk. A full HD-panel válaszideje valamivel lassabb az átlagosnál, de nem is játékra ajánlja a gyártó ezt a modellt, igy például FreeSync-támogatást sem kapunk. A táblázatra pillantva az is jól látszik, hogy rejtett extrákat sem érdemes keresni: a HDMI melletti D-Sub csak kompatibilitási okokból maradt meg, nincs beépített hangszóró, a talp és a nyak fix, csupán döntést engednek, hiányzik az USB-hub, a PiP/PbP (kép a képben, kép a kép mellett) technológia, és a frissítés is 60 Hz-ben limitált. Az OS-menüt a monitor alsó felén elrejtett gombokkal irányíthatjuk. A navigálás kissé kényelmetlen, és nem túl gyors, de a fontos beállításokat nem nehéz megtalálni. Mindez sok felhasználó számára elegendő tudás, de a képminőség nem a legjobb. A WLED háttérvilágítás az alsó részen jól látható, és ezért nagyon zavaró, a színátmenetek pedig bántóan sávosodnak, így grafikai munkára még hobbiszinten sem ajánlható az egyébként dizájnos T3M78AA monitor. A színek szépek, és a panel kontrasztja is megfelelő. Akinek fontos, hogy - akár hátulról is - jól nézzen ki a monitor az asztalán, de nem szeretne túl sokat költeni rá, nem fog csalódni a HP T3M78AA-bon. Annak azonban, aki az átlagosnál jobb képminőséget és szolgáltatásokat is szeretne, érdemes tovább nézelődnie.
LENOVO L24i-10
Az alsó káván hatalmas betűkkel olvasható a Lenovo felirat, ezt a szokatlanul széles takarólemezt leszámítva azonban kávamentes az L24i-10, vagyis külsőre elegáns és modern. A fémtalpa vékony és kecses, de persze nem tartja olyan stabilan a monitort, mint egy vastag, nagyméretű talp- és nyakmegoldás. A matt felület körüli rejtett káva sem túl vastag, így az IPS-panellel tényleg szép összhatást nyújt. A hátlap minimalista, sem VESA-furatokat, sem extra csatlakozókat nem tartalmaz, csupán HDMI-bemenetet. A tápegység ezúttal is külső, azonban ötletes megoldás, hogy ez pontosan ugyanolyan, mint a legtöbb Thinkpaden (négyszögletes), vagyis ha szükséges, notebookunkat is tölthetjük a monitor tápegységéről. A modern külső dizájnért cserébe a talp és a nyak flexibilitását fel kellett áldozni, így csupán dönteni tudjuk. A monitort, nem lehet sem forgatni, sem pivotmódbaállítani. Bekapcsolás után egy végtelenül egyszerű, éppen ezért könnyen kezelhető menü fogad. A Novo Vision izgalmasan hangzik, mintha valamiféle extra technológia lenne, de ez csupán a profilváltó menüpont ötletes elnevezése, semmi több. Sem FreeSync, sem 75 Hz-es frissítés, de még 1 ms-os PWM-es válaszidő-gyorsítás sincs. Szerencsére a kékfénykibocsátás csökkenthető, ezáltal kímélhetjük szemünket munka közben. A Lenovo L24i-10 ára és képminősége is belépőszintű. A színek szépek, de a fényerő nem a legmagasabb, viszont a széleknél kivilágosodik a panel, és foltossá válnak a sötét képek. Az IPS-glow jelenség is megfigyelhető, ráadásul a színátmenetek zavaróan sávosodnak.
LG 27MP59G-P
A hat belépőszintű monitorból, öt 24 colos, az egyetlen 27 colos monitor az LG gyártmánya. Ez is full HD felbontású, de amíg 24 colon az 1920x1080 pixel jól mutat, addig 27 colon már sokan pixelesnek, darabosnak látják. Ugyanakkor előny is származik abból, hogy nagyobb a monitor, például a Windowsban nem kell felnagyítani az elemeket, ha pedig játszani szeretnénk, nem kell erős videokártya ahhoz, hogy elérjük a 60 feletti fps-sebességet. Az LG nem is titkolja, hogy gondolt a játékosokra, ez már abból is látszik, hogy a talapzat piros és fekete. A dizájn egyébként egyszerű: a fényes káva nem túl vastag, hátul pedig csak a legfontosabb csatlakozók találhatók, látványelem vagy díszítés nem. Az egyetlen hiba, hogy a monitor sajnos ingatag. Az LG 27MP59G-P képminősége viszont feltűnően jó. Igaz, már jól ismert AH-IPS-panel dolgozik benne, de mivel ennek is az LG a gyártója, megfelelt vezérlést készített hozzá. Ennek köszönhetően nem sávozódnak a színátmenetek, a fényerő és a kontraszt kiváló, a háttérvilágítás csak a széleken látszik kissé, és az IPS-glow sem szembetűnő. A full HD felbontás mellé 75 Hz-es frissítést kapunk FreeSync-támogatással és DP-bemenettel, továbbá elérhető az 1 ms-os, PWM-es válaszidő is. A normál, villogásmentes válaszidő szintén kellően alacsony, akár játékhoz is, sőt az input lag is minimális. Azonban a panelen belül is látható egy, nagyjából 4-5 mm-es káva; ez lerontja az élményt. A nagyobb méret ellenére az LG 27MP59G-P fogyasztása nem magasabb, mint a többié, ára azonban meghaladja azokét.
SAMSUNG C24F390
A két legnagyobb panelgyártó szeret saját utakon járni és kicsit kitünni a mezőnyből. Míg az LG nagyobb képátlót, a Samsung 1,8 méteres sugárban ívelt kijelzőt választott (1800R), de a C24F390-ben nem csak ennyi meglepetés van. A tévék kategóriájában feláras prémiumként próbálták bevezetni az ívelt felületet, amibe bele is buktak. A monitorokon nem is próbálkoztak hasonlóval, ezt mutatja C24F390 alacsony ára is. A Samsung a dizájnon spórolt, illetve a készülékházban felhasznált anyagok minőségén. A káva viszonylag vastag és fényes, a talp szintén fényes műanyagból készült, vonzza a port, és meglátszik rajta az ujjlenyomat, ráadásul a dönthetőségen kívül mást nem kapunk, sem forgatást, sem pivotot. A HDMI-bemenetet leszámítva egyéb hangzatos szolgáltatásról nem tudunk beszámolni, bár a VESA-furatok hasznosak lehetnek. A Samsung szerencséjére azonban a képminőség az, ami igazán számít egy monitornál. Azt hihetnénk, a Samsung a sok IPS-es készülékkel szemben ezúttal saját technológiáját, a PLS-t küldi harcba, ám ez nem így történt. A 24 colos, matt bevonatú panel SVA típusú. Ez színenként 8 bitet használ, full HD felbontás mellett 72 Hz-es frissítésre képes, a GTG válaszidő (Grey-to-Grey) mindössze 4 ms, a kontraszt pedig a szokásos 1000:1-hez képest 3000:1. A képminőség egészen jó, a fényerő ugyan nem túl nagy, de a kontraszt kiváló, a színek nem fakók, IPS-glow egyáltalán nincs, és a háttérvilágítás is homogén. A fejlett vezérlésnek hála még FreeSyncet is kapunk, aktiválhatjuk a kékfénycsökkentő üzemmódot és PWM-villogástól sem kell tartanunk. Akit nem zavar, vagy akinek tetszik a fapados külső, de jó képminőséget szeretne olcsón, jól jár ezzel a monitorral. (Gamestar nyomán)
