A személyi számítástechnikai alkotóelemek többségére nem jellemző a hanyatlás, sőt vannak szép számban kirívó ellenpéldák is, ám a központi processzor teljesítményét tekintve, sajnos, a botladozás jelei mutatkoznak már csaknem hét éve.
Az asztali számítógépek magjai száma nem növekedett már 8 éve, s a magonkénti teljesítmény (az ezek által nyújtott friss instrukciók felhasználására írt alkalmazások megjelenéség a még többnyire kihasználatlan sebességnövekedéstől eltekintve) sajnos csak mintegy 7-15%-os teljesítménynövekedésre utal processzorgenerációk között, a legújabb Kaby Lake sorozatúak érkezésével is. Eme apró előrelépést is csak a processzor órajelének megemelésével érték el főként, tehát attól eltérő teljesítményfokozó mikroelektronikai áramköröktől vajmi kevéssel bővítették csak ki az előző generációs példányokhoz viszonyítva az új processzorokat.
Érdekes az is, hogy ma 2017-et írunk és még ha idén az általános, asztali személyi számítógépes platformra nem is érkezhet négymagostól nagyobb teljesítményű Core i processzor, addig a drága csúcskategóriás asztaliaknál létezik már tízmagos, a szerverplatformon pedig egyes Xeon processzorok már 32 magos architektúrásak lesznek, s noha órajel tekintetében csaknem kétszer lassabbak a négymagosaktól, sebességüket összevetve mégis csaknem négyszeressen gyorsabbnak igérkeznek. Ama egyszerű egyenlet szerint, amely alapján 32 osztva néggyel az nyolccal egyenlő, ám a csaknem fele akkora órajelből fakadóan mégis, csaknem néggyel. Ezzel szemben a jövőre igért Coffee Lake asztali processzoroknál már a hat, sőt a nyolc magos példány is feltűnhet, azonban a szerverplatformhoz viszonyítva, még mindíg kétszer lassabb lehet a teljesítmény. Azt azonban tudni kell, hogy a többmagos processzoroknál a magszámból adódó elméleti sebességtöbbszörözésre csak akkor van esély, ha az alkalmazás ami a processzoron fut megfelelően, kellően modernen van előkészítve, programozva ahhoz, hogy többmagos processzoron fusson. Az ilyen alkalmazások között is vannak különbségek. Némelyek csak két illetve négy magon képesek futni, így az ettől több magos processzor alkalmazása részükre nem hozhat sebességnövekedést. Azonban fellelhetőek olyan alkalmazások is amelyeknél a magszámkorlát nincs meghatározva, tehát amennyivel több magos processzoron futnak, annyival ténylegesen gyorsabbak is. Egy másik szempont egy alkalmazás megítélésénél, az, hogy az új processzorokkal érkezett új instrukciókat vajon támogatja-e? Amennyiben igen, úgy ezek alkalmazásával, néha a régebbi processzorok sebességéhez viszonyítva ezek gyorsaságának többszörösével is lefuthatnak az új programok. (S akadnak olyanok is, amelyek e célból megkövetelik az új processzort, bár ezek száma elenyésző.) Tehát összehasonlítva a hét évvel ezelőtti négymagost a ma boltba érkezett friss négymagossal, drága fejlesztésű alkalmazásokkal, kibontakozhat az a sebességi előny amelyért érdemes az újat megvásárolni, azonban általános fejlesztések céljából, játékok részére talán nem érdemes frissíteni.
A tény, hogy személyi számítógépes platformon az idei év folyamán sem érkezik a felsőkategóriás vállalati szerverplatform várható csúcsához hasonló, az asztali sebességétől négyszer gyorsabb processzor elsősorban a több magos programozás alapelveit ismerő, egyénileg fejlesztő és működtető felhasználók lehetőségeit korlátozza, ám az ilyen vállalkozások inkább jellemzőek cégekre, vállalati befektetések révén fejlesztett projektumokra. Ők már látják a jövőt, személyi számítógépekre is megérkezhet majd a 8-16 magos korszak, így a szerverprocesszrok lehetőségeit ma kiismerve olyan alkalmazásokat fejleszthetnek amelyeket néhány év elteltével az asztali platform valamennyi gépének felhasználói részére elérhető közelségébe juttathatnak. Ez vonatkozik számítógépes játékokra és fejlesztést elősegítő alkalmazásokra egyaránt.
Csakhamar az AMD is visszaérkezik az asztali számítógépes piac élmezőnyébe. Nyolcmagos processzorai révén ismét versenyképes termékekkel száll szembe az Intel négymagosaival, akárcsak néhány évvel ezelőtt. Az Intel CPU-k magjaiban a Dual Core processzorok óta lényegében két mag van, így érthető hogy a processzormagok versenyén miért is lehet egyenértékű a kék emblémás cég négymagosa a piros jelű cég nyolcmagosával, amely bátorkodik egy 16 magos processzor megjelentetésével is.
A számítógépes processzorok magszámának hosszú éveken át tartó változatlan mennyisége elsődlegesen a többmagos programozást segíthette volna elő, ha minden érdeklődő számára kellő közelségbe s térítésmentesen, jórészt az új instrukciók jellemzésével, a processzorgyártó cégek fejlesztőeszközeivel a módszerek elsajátíthatóvá váltak volna, pézbeli hozzájárulás nélkül. Ám a Core i processzorgeneráció lényegében, sajnos nem erről marad nevezetes. Stagnáló, állandóan ismételt, lényegi fejlődést mellőző számítástechnikai vívmányok sora érkezett az elmúlt hét évben, amely apróságoktól eltekintve, sajnos alig tette gazdagabbá az új személyi számítástechnikai rendszereket a nyolc évvel ezelőttiekkel összehasonlítva. Ezt az is alátámasztja, hogy míg az új játékok többségénél a gyártók és a szaklapok feltűntetik, hogy bezzeg egy Core i5 processzoros (értsd: négymagos) gép a minimum futtatásukért, addig, ezek lényegében ugyan egy négy évvel ezelőtti csúcs grafikus kártyával frissítve, de vígan elfutnak még az olyan régi gépeken is amelyek a Core i generációs processzoroktól előbb készültek, s csupán kétmagosak. Egy jó grafikus kártya birtokában tehát az Epic fejlesztés alatt álló slágerjátékai, mint az új Unreal Tournament és a Paragon is lefutnak, egy csupán 3GHz-es Core 2 Duo-n is, a Core i5-ös gépigényű ámításokkal ellentétben. Mi ez, ha nem (sz)ámítástechnika? Talán még nem is fordult elő ilyesmi a személyi komputerek világban, hogy megjelenés előtti, vadonat új megoldások sorozatát felvonultató játékok elfutottak egy 8 évvel előtti számítógépes processzoron is. Az elmúlt években, a közmédiák értesülései szerint is szemtanúi lehettünk a "számítástechnika állandó megújulásának", a "folyamatos, állandóan megújuló számítástechnikai fejlesztéseknek", amelyek talán mégsem történtek meg, mert nincs lényegi különbség és sebességbeli is alig van az elmúlt hét-nyolc év processzorai között. Amelyeket, tehát ha állandó tisztítással, karbantartással, és kellő körültekintéssel üzemeltetve használjuk, még mindíg igénybe lehet venni, és nem csak játékok szempontjából, de tervezési és rajzolási munkák készítése céljából is. Amire viszont mindenképpen szükség van, a régi gép működtetéséért az valóban egy jobb, új 3D gyorsító videókártya, mert a processzor lényegében semmi újat nem hoz, viszont a GPU-k magszáma az újak megjelenésével állandóan növekszik, amelynek tendenciáját sajnos még mindíg nem követik a CPU-k. (Tulajdon tapasztalatok nyomán)
