Tudjuk, milyen egy banán, ugye? Sárga, édes. A görögdinnye? Zöld, piros húsú, lédús, apró, bosszantó magokkal tarkítva. Most képzeljük el, hogy a banán émelyítően keserű, savanykás ízű, formája körtére emlékeztet, számtalan borsméretű mag rejlik vastag, zöld héja alatt. A görögdinnye lédús húsa helyett képzeljünk fehér, vastag belső héjat, némi pirosas hússal, rengeteg maggal. Már nem is olyan csábító, nem is hangzik annyira ízletesnek.
Az emberiség évezredek óta formálja a növény- és állatvilágot saját ízlésének megfelelően, így született meg a jól ismert és szeretett banán, a modern görögdinnye, a kopasz barack, és még sorolhatnám. A jelenleg általunk ismert és fogyasztott zöldségfélék és gyümölcsök hatalmas százaléka távol áll attól, amilyen eredetileg volt, megváltozott a formájuk, a méretük, ízük, ellenállóbbak lettek a környezeti hatásokra, tápértékük megnőtt.
A növények és az állatok génállományának és így különböző tulajdonságaiknak a változása a természetben is előfordul. Már a mezőgazdaság hajnalán, mintegy 12 000 évvel ezelőtt rájöttek, hogy bizonyos magvakból előbb kikel a növény, hogy némelyek ellenállóbbak, másképp viselkednek, ezeket a magvakat kiválogatták, és az ezekből termő növényeket szaporították tovább. A földművesek mindig új módszerekkel próbáltak javítani a növények minőségén, így született meg a szelektív növénytermesztés, háziasítás, nemesítés, tenyésztés, majd később, a növények genetikai módosítása. A technológia fejlődésével főleg a hatékonyság változott.
A hagyományos mezőgazdasági nemesítés során nem egy, hanem nagyon sok gén változik, cserélődik egyszerre, a modern génsebészettel pedig egyetlen fontos gént is meg lehet változtatni. Bizonyos változásokat nemesítéssel, szelektív termesztéssel is el lehet érni, viszont irreálisan hosszú ideig tartana, és túl drága is lenne. Bruce Chasey, az Illinois Egyetem Biotechnológiai Központjának igazgatója szerint mára olyan mértékben változtattunk a növényeken, hogy emberi gondoskodás nélkül, vadon életképtelenek lennének.
A FLAVR SAVR ÉS A GMO
A nyolcvanas években megindult az ételnek szánt növények genetikai módosítása, miután tudósok felfedezték, hogy a DNS bizonyos részei átvihetőek egyik szervezetből a másikba. Megszületett a GMO fogalma.
A GMO génmódosított élőlényt jelöl, olyat, amelynek a génállományát valamilyen kívánatosnak gondolt tulajdonság elérése érdekében módosítják. Az első kereskedelmi forgalomban kapható, génmódosított étel egy paradicsom, a CGN-89564-2 volt 1994-ben. A Flavr Savr névre keresztelt paradicsomot a kaliforniai Calgene biotechnológiával foglalkozó cég mutatta be, ezzel történelmet írt. Az új, modern paradicsom lassabban puhult, ezért később lehetett learatni, tovább maradt friss, színe ugyanolyan volt, mint egy hagyományos paradicsomé, viszont sokkal ízletesebb volt. Az első, hirtelen sikerek ellenére csak három évig „gyártották” a csodagyümölcsöt, és a Calgene cég csődeljárás alá került, majd felvásárolta a mára híressé vált Monsanto.
Ma főleg az Egyesült Államokban termesztenek génmódosított kukoricát, szóját, repcét, cukorrépát és gyapotot. Az USA-ban teljesen természetesnek számít, hogy egy adott étel genetikailag módosított összetevőket tartalmaz – a szója 93 százaléka és a kukorica mintegy 88 százaléka génmódosított, legtöbbje különböző élelmiszerekben található, jelöletlenül –, Európa legtöbb országában azonban erősen szabályozva van a forgalmazásuk. Különböző érvek szólnak a GMO ellen és mellett, nyomós okok támasztják alá a használatukat, viszont az egyre inkább tudatosan táplálkozó, egészséges életmódot élő társadalom erősen ódzkodik egy olyan gyümölcs vagy zöldség, vagy netán hús fogyasztásától, amelybe „belepiszkáltak”.
POZITÍVUMOK
A „belepiszkálásnak” számtalan pozitív oldala is létezhet. A GM-növények bioreaktorként is betölthetik szerepüket új fehérjék termelésével. Oltóanyagokat termelhetnénk gyümölcsökben, amelyek segíthetnének a fejletlen országok lakosságának immunizálásában a legveszélyesebb fertőző betegségekkel szemben. Egy olyan növény, például kukorica kifejlesztésével, amely olyan éghajlaton, olyan körülmények között is megélne, ahol normális esetben nem, elérhetnénk, hogy sokkal nagyobb mennyiségben termeljük azt, a világ legkülönbözőbb pontjain, például egy sivatagi vidéken. A föld népessége rohamosan növekszik, egyre több és több éhes száj lesz, és a harmadik világbeli országok a tudatosan táplálkozó, tékozló Nyugattól várják a segítséget, ami a tudósok szerint a GMO-ban rejlik. Egy sokkal kisebb vízigényű tök, padlizsán vagy paradicsom termesztésével részben megoldódna a bizonyos afrikai országokban jelen levő éhínség. A kórokozókra ellenálló és rovarölőt eleve termelő gabona termesztésével csökkenne a permetezés szükségessége, így a termesztés, majd a kész termék ára is.
MEGOSZLÓ VÉLEMÉNYEK
Megfizethetőbb, mindenki számára elérhető termékek forgalmazása lenne a cél, de mi a helyzet a méhecskékkel? Albert Einstein szerint, ha a méhek kipusztulnak, nekünk, embereknek sem lesz sok hátra. Vészjósló szavak egy olyan időben, amikor a környezetvédő egyesületek minden lehető médián, közösségi oldalon keresztül a méhek pusztulásáról számolnak be, és könyörögnek, hogy tegyünk ellene valamit.
– Egy vizsgálat során a génmódosított MON810 kukorica pollenjével etetett, nozemával fertőzött mézelő méhcsaládok sokkal hamarabb összeomlottak, mint azok a családok, amelyeket szokványos kukoricapollennel tápláltak – mondta prof. dr. Hans-Hinrich Kaatz, a Halle-Wittenbergi egyetem kutatója.
A rovarirtó szert termelő génmódosított növények esetében a nem célfajok (pl. pávaszemes lepke), és hasznos rovarok (pl. katicabogár, méhek) is károsodhatnak. Ezen növények egyértelműen arra vannak kitalálva, kialakítva, hogy az ökoszisztéma más fajaiban valamilyen kárt tegyenek, megöljék a kórokozókat, rovarokat, ellehetetlenítsék a baktériumok szaporodását, stb. Felmerült a kérdés, hogy milyen hatással bírnak az emberi szervezetre. Hosszas és beható vizsgálatok folynak a GMO emberre gyakorolt hatásairól, de döntő és végleges eredmény még nem született. A kutatók is elismerik, hogy kevés a rendelkezésre álló információ, számos megválaszolatlan kérdés merül fel a GMO hatását illetően. A megoszló szakmai vélemények között akad olyan, amely előrevetíti az esetleges egészségkárosító hatását, és olyan is, amely szerint nem kell számolni ilyen jellegű veszéllyel. Rémhírek terjednek szinte minden médiumon keresztül, egyre több olyan írás születik, amely erőteljesen ellenzi a GM-élelmiszerek fogyasztását, mondván, allergiát, sterilitást, rákot okoz, sőt, egyesek odáig merészkednek, hogy világméretű összeesküvés-elméletek gyártanak, miszerint a genetikailag módosított élelmiszereken keresztül bennünket, embereket is módosítani akarnak a gonosz, hatalmas nemzetközi cégek, rászoktatni bennünket az ő termékeikre, úgymond kimosni az agyunkat.
Természetesen a GM-ételek fogyasztásának valós kockázatát tüzetesen ki kell vizsgálni, meg kell állapítani az emberre és a teljes ökoszisztémára gyakorolt káros hatásait, minél hamarabb, hiszen akarva-akaratlan, de az átlagember igenis fogyaszt ilyen jellegű ételt. Számtalan behozatali nassolnivaló, de egyesek szerint még bébiétel is tartalmaz GMO-összetevőket, az állatokat, amelyektől tejet, húst kapunk, GM-takarmánnyal etetik, így ezek az alkotóelemek ezáltal a mi szervezetünkben kötnek ki.
Az Európai Unió az élelmiszerlánc egésze mentén biztosítja a géntechnológiával módosított szervezetek és az ezekből előállított termékek nyomon követhetőségét és címkézését. A GMO-k nyomon követhetősége lehetővé teszi a címkén szereplő állítások ellenőrzését és vizsgálatát, a környezetre gyakorolt hatások figyelemmel kísérését, valamint a termékek piacról történő visszahívását, amennyiben újabb tudományos ismeretek igazolják, hogy az adott termékben használt GMO veszélyt jelent az egészségre vagy a környezetre.
Országunkban jelenleg tilos a genetikailag módosított növények termesztése és forgalmazása, ennek ellenére az elmúlt két évben több mint negyvenöt esetben találtak a szántóföldeken GM-szójával bevetett területet.
