A Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézet munkatársaként dolgozó Vang Po szerint a tibeti Lunpola-medencében felfedezett borostyánkő az ázsiai esőerdőkben honos Dipterocarpus fanemzetség ősi képviselőitől származik. Ennek alapján a kutatók arra jutottak, hogy a mai Tibet területe teljesen más földrajzi adottságokkal rendelkezett több mint 40 millió évvel ezelőtt, mint napjainkban.
A korábbi kutatások és rétegtani (biosztratigráfiai) tanulmányok eredményeit is figyelembe véve a szakemberek úgy vélik, hogy a mai Tibet területének középső részén egykor trópusi, vagy szubtrópusi esőerdő terült el 1300 méteres tengerszint feletti magasság alatt. A szakemberek a Palaeoworld című tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket.
A Tibeti-fennsíkon nagyjából 25 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kiemelkedéssel azonban a száraz és hideg időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni képes növények - fenyő- és ciprusfák - kezdtek fokozatosan kifejlődni a térségben.
