2024. június 16., vasárnap

Az anyanyelvű oktatásért

Vicsek Annamária nyolc évig töltötte be az Oktatási Minisztérium államtitkári posztját

A minap megalakult Szerbia új kormánya, ennek kapcsán Vicsek Annamáriával beszélgettünk, aki az elmúlt 8 évben az Oktatási Minisztérium államtitkári posztját töltötte be. Facebook-bejegyzésében úgy írt a mandátum befejeződéséről, hogy egy fontos szakmai és politikai szakasz zárult le az életében. 2016–2024 között három mandátumban töltötte be az oktatási államtitkári tisztséget a Vajdasági Magyar Szövetség javaslatára.

Milyen célkitűzésekkel vállalta ezt a szerepet 8 évvel ezelőtt?

– Első államtitkári kinevezésemtől kezdve mindenekelőtt a magyar tannyelvű oktatás törvényi hátterének és gyakorlati megvalósulásának alakulására kellett odafigyelnem. Így a legfontosabb feladataim közé a magyar tannyelvű oktatás megmaradásához és minőségének javításához szorosan kapcsolódó kérdések tartoztak, mint a kis létszámú osztályok jóváhagyása, a tankönyvek biztosítása, a diplomahonosítás megkönnyítése, a szerb, mint nem anyanyelv oktatása eredményességének javítása.

– Ezeken túl az oktatási rendszerben megvalósuló vagy azzal kapcsolatos részarányos foglalkoztatás és a hivatalos nyelvhasználat is a figyelmem és tevékenységeim középpontjában álltak. A gyakorlatban minden eredmény és előrelépés, amit az említett témákkal kapcsolatban elértem, valójában a többi nemzeti kisebbségnek is a javára vált, hiszen nem kizárólagosan csak a magyar tannyelvű oktatásra vonatkoztak a változások, hanem fontos rendszerszintű előrelépések voltak a kisebbségi tannyelveken megvalósuló oktatás vonatkozásában. Idővel más területekkel is megbízott a miniszter, olyan ügyekkel is foglalkozhattam, amelyek a teljes oktatási rendszer fejlesztésére, az oktatás minőségének javítására irányultak, így áttételesen a magyar közösségünknek a javára is váltak.

n A miniszter hivatalos megbízása alapján az óvodai nevelés és oktatás, a kisebbségi tannyelvű oktatás, az inkluzív oktatás, valamint az erőszak és diszkrimináció megelőzése és elhárítása az oktatásban, vagyis a minisztérium Kisebbségi- és Emberjogi Osztálya tartozott a vezetése, felügyelete alá. Melyik területet emelné ki legfontosabbként?

– Az óvodai nevelés-oktatás és az inkluzív oktatás hozzám nagyon közelálló témák, hiszen logopédusként, gyógypedagógusként csaknem 15 évig dolgoztam ezen a téren, mielőtt áttértem volna az oktatáspolitika mezejére. Nagy öröm számomra, hogy államtitkárként részese lehettem azoknak a reform-folyamatoknak, melyeknek eredménye az új óvodai nevelés-oktatás alapjainak bevezetése, illetve az inkluzív oktatás terén a fejlesztő-támogató forrásközpontok megalapítása. Az elmúlt 8 évben a kollégákkal olyan fenntartható, rendszerszintű megoldásokat dolgoztunk ki, amelyek mindezen érzékeny, de nagyon fontos témákkal kapcsolatosan jelentenek megoldást hosszú távon. Megemlíthetném például az iskolaigazgatóságokhoz kapcsolódóan működő külsős tanácsosok hálózatát, akik több téma vonatkozásában lettek alkalmazva az elmúlt években – így például az inkluzív oktatással, az erőszak-megelőzéssel megbízott tanácsosok mellett a demokratikus kultúrára vonatkozó kompetenciák fejlesztésével megbízott tanácsosok is vannak már a rendszerben, közöttük szép számban magyarajkú kollégák is megbízást kaptak, emellett a kisebbségi tannyelvű oktatás vonatkozásában minden kisebbségi nyelvvel, így a magyar nyelvvel megbízott tanácsosaink is vannak, ami a részarányos foglalkoztatás terén is erősít minket. A magyar tannyelvű oktatás szempontjából kétségkívül a kisebbségi tannyelvű oktatással kapcsolatos feladataim és tevékenységeim voltak a legfontosabbak. Óriási dolog, és a VMSZ politikai erejét bizonyítja, hogy már 5 gyermek esetében is jóvá hagyja a minisztérium az önálló osztályt, pedig a törvény a 15-öt határozza meg minimális létszámként, és csak a miniszter diszkréciós joga szerint lehetne annál kisebb osztályok megnyitását engedélyezni. Néhai elnökünk, Pásztor István még Šarčević miniszterrel egyezett ki abban, hogy az 5-ös létszám lesz a minimális elvárás a kisebbségi tannyelvű osztályok esetében, és nekem ezt követően az volt a feladatom, hogy ezt a minimumot megtartsam, kiharcoljam minden egyes magyar osztály esetében, ami az elmúlt években kivétel nélkül sikerült. Az 5 főnél kisebb osztályok esetében sem szűnt meg az osztály teljesen, hanem osztályok összevonásával az ilyen törpeosztályok esetében is sikerült továbbra is biztosítani az anyanyelven folyó oktatáshoz való jogot – erre szép példa a maradéki magyar tannyelvű osztály megmaradása, amely esetében 2–3 osztály összevonásával is 10 alatti az osztály teljes létszáma. Jó gyakorlati példa a kisebbségi nyelvű tankönyvek katalógusa is, ami nem bővült volna évente kétszer, ha nincs valaki a minisztériumban, aki „belülről” segíti, koordinálja, sürgeti ezt a folyamatot. Kétségkívül egy nagyon jó összejátszás és csapatmunka szükséges ahhoz, hogy mindez jól működjön, hiszen a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárságnak, illetve a Vajdasági Pedagógiai Intézetnek is igen fontos szerepe és feladata van ezekben a folyamatokban. Ha mindenki elvégzi a ráeső feladatot, akkor eredményeket lehet elérni.

Vicsek Annamária (Ótos András felvétele)

Vicsek Annamária (Ótos András felvétele)

Jelenleg a FIDESZ–KDNP európai parlamenti választási listájának nyolcadik, sokak szerint biztos befutó helyén szerepel a VMSZ Tanácsának javaslata alapján. Tudjuk, hogy tárgyalóképesen beszél angolul, ezért a miniszter megbízásából jelentős tapasztalatot szerzett az elmúlt 8 évben számos nemzetközi szervezet vonatkozásában. Mely tapasztalatokat értékelné a legfontosabbaknak, amelyek az európai parlamenti képviselői munkára való felkészülés szempontjából is jelentősek?

– Az Európa Tanács és az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) két olyan fontos nemzetközi szervezet, amelynek fontos szerepe van a szerbiai nemzeti kisebbségi jogok alakulására, folyamatos megfigyelés alatt tartják ezen jogok megvalósulását, és az EU-s csatlakozás folyamatában elvárt törvényi módosítások során a szerbiai jogrendet is úgy kell alakítani, hogy ezen szervezetek számára elfogadható legyen. Érdekes módon mindkét szervezet a szerbiai kisebbségi tannyelvű oktatást rendszerint jó gyakorlati példaként említi, ugyanakkor mindkét szervezet részéről jelentős nyomás érkezik ránk évek óta, hogy a bilingvális oktatásnak nagyobb teret adjunk, mert a bilingvális oktatást érzik az egyetlen megoldásnak az államnyelv sikeres elsajátítása céljából. Államtitkárként az elmúlt években minden egyes tárgyalást, jelentéstevést és konferenciát vagy egyéb lehetőséget kihasználva erőteljesen ellenálltam ennek a nyomásnak, és amellett érveltem, tudományos és történelmi tényekre támaszkodva, hogy a bilingvális oktatás semmiképp nem elfogadható az államnyelv és kisebbségi nyelv vonatkozásában, mert asszimilációhoz és az anyanyelvi oktatáshoz való jog csorbulásához vezet. Az elmúlt 8 évben sikerült minden ilyen jellegű nyomást megállítani, visszafordítani, de a jövőben is oda kell majd figyelni ezen szervezetekre, hiszen csak az anyanyelven folyó teljes oktatás és a szerb mint nem anyanyelvnek a párhuzamos, egyidejű és egyenértékű elsajátítása az, ami számunkra elfogadható. Az Európai Parlament vonatkozásában is fontos a nemzeti kisebbségek kérdése, ugyanis az európai jogrend nem igazán ismeri el a hagyományos nemzeti kisebbségeket. Így az eddigi tapasztalataimat mindenképp kihasználnám és tovább építeném ott is, abból a célból, hogy ne csak a romákat és a migránsokat tekintsék nemzeti kisebbségnek, hanem a hagyományosan egy országban élő, de más nyelvi, vallási és kulturális háttérrel rendelkező nemzeti kisebbségek is érvényt szerezzenek létüknek, ami a határon túli Kárpát-medencei magyarok esetében kiemelten fontos.

Van-e esetleg olyan megoldatlan vagy befejezetlen téma, amellyel kapcsolatban államtitkár utódjának lesz majd feladata?

– Ahogyan én tettem, utódomnak is oda kell majd figyelnie arra, hogy az oktatási törvények módosítása során sem a nemzeti kisebbségi jogok, sem a tartományi hatáskörök ne sérüljenek, és a javaslatok már a nekünk megfelelő formában kerüljenek a parlamenti eljárásba. Erre volt jó példa a tankönyvtörvény legutóbbi módosítása, amikor sikerült még minisztériumi szinten módosítani a tervezetet, így mire a parlamenti eljárásba került, már elfogadható volt a szöveg, így a magyar tannyelvű oktatásban nem lesz kötelező az úgynevezett szerb nemzeti olvasókönyv. Egy másik feladat a hivatalos nyelvhasználattal kapcsolatos, ugyanis folyamatban van az oktatási rendszer elektronikus ügyintézésének fordítása és elérhetősége magyar nyelven is – például az e-Napló, beiratkozás az óvodába – eVrtic, iskolába – eUpis stb., illetve minden jövőbeni fejlesztés esetén gondoskodni kell arról, hogy magyar nyelven is elérhetők legyenek. A kis létszámú osztályok jóváhagyása is egy folyamatos és ismétlődő, rendszeres feladat lesz, hiszen a gyermeklétszám évről évre csökken sajnos, és lehet, hogy a jövőben olyan iskolák is létszámgondokkal fognak küzdeni, ahol ma még elegendő diáklétszám van. Ezért fontos, hogy a vajdasági magyarság politikai érdekképviselete továbbra is erős legyen, hogy a VMSZ továbbra is államtitkárt tudjon adni az oktatási tárcába is, hiszen ez a magyar tannyelvű oktatás egyetlen garanciája.

Nyitókép: Ótos András felvétele