2024. április 17., szerda

Mesék, robotika, önfejlesztés

Téli táborok a szabadkai VM4K-ban

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ ismét gyermekzsivajtól hangos, ennek oka pedig, hogy a hét folyamán téli táborokat tartanak. – Nézd milyen szép karkötőt csináltam – dicsekedte egy kislány, és volt is mit nézni, a karkötő valóban irigylésre méltóan gyönyörű lett. A VM4K táborai idén a mesék világával, a robotikával és önfejlesztéssel foglalkoznak. A három táborban a hét folyamán több mint száz gyermek vesz részt, több csoportra osztva. Az elkövetkező napokban sok játék, kézműves foglalkozás, torna és agytorna, és megannyi érdekesség várja őket. Ahogyan azt Gyermán Andreától, a VM4K marketing szakreferensétől megtudhattuk, a táboraikat ezúttal is nagy érdeklődés övezte:

– Amint meghirdettük, két órába se telt, máris beteltek a csoportok, így kialakítottunk egy várólistát is. A táboraink célja nem csupán az, hogy kitöltsük a gyerekek idejét. Fontosnak tartjuk az ismereteik bővítését, ugyanakkor összetartásra is buzdítjuk őket, hogy barátkozzanak és társalogjanak. Idén is több előadót, foglalkozásvezetőt várunk – hallottuk Gyermán Andreától, aki a mesetábor igencsak izgalmas műsorait is részletezte.

Egy kis agytorna gyerekeknek, fotó: Lukács Melinda

Egy kis agytorna gyerekeknek, fotó: Lukács Melinda

Közös játék, fotó: Lukács Melinda

Közös játék, fotó: Lukács Melinda

A Mese, mese, mátka gyermektáborban minden nap egy népmese köré szövődik. Az első nap A kerek kő című mesét dolgozták fel játékosan, ehhez kapcsolódóan karkötőket készítettek gyöngyből és logikai feladatokat oldottak meg. A mai, keddi nap meséje A szegény ember hegedűje:

– Ehhez hangszerbemutató és táncház társul, a kézműves részben pedig hangszert készítenek a gyerekek. A szerdai nap különleges lesz, ekkor A csillagszemű juhász mesével foglalkozunk és a Gulyás-csárdába kirándulunk, ahol állatokat tekintünk meg. A csütörtök is az állatoké lesz, pontosabban a méheké, ekkor ugyanis a Méhek a vonaton mesét vesszük alapul, ehhez kapcsolódóan lesz egy kis előadás a méhészetről, méz és mézből készült termékek kóstolásával egybekötve, emellett a gyerekek viaszgyertyákat készítenek, de lesz ún. zümmögő torna mozgásfoglalkozás is. Pénteken a gyümölcsökkel foglalkozunk, és eljön hozzánk a magyarországi Álomzug Társulás a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című bábelőadásával – fejtette ki Gyermán Andrea.

Egy másik izgalmas tábor, a Relaxos önfejlesztés kamaszoknak, amelyről Besnyi Szabolcs élménypedagógiai trénerrel beszélgettünk:

– Ez egy önismereti tábor kamaszoknak, felsős tanulóknak. Az élménypedagógia terén alapjában véve csapatban dolgozunk, saját és mások viselkedését figyeljük meg. Elsősorban játékokon keresztül tanulunk. Az egyik ilyen játék során a résztvevőknek párt alkotva, kockacukorból kellett tornyot építeni. A csavar benne az volt, hogy csak egyikőjük építhette, egy kézzel és bekötött szemmel, a társa pedig szóban irányíthatta. Ha jó volt köztük a kommunikáció, egészen magas tornyot tudtak felépíteni. Ez egy nagyon izgalmas játék. Számomra nem az volt a fontos, hogy minél magasabb legyen a torony, hanem maga a kommunikáció, az együttműködés, ez hogyan hat rájuk és ők hogyan hatnak egymásra, illetve hogyan hat az egyik félre, ha a másik például feszültebb és ingerlékenyebb, vagy dühösebben mondja ki az utasításokat. Ezt követően beszéltünk arról is, hogy ezen hogyan lehet finomítani, majd pedig kipróbáltuk újra, nehezebb feladattal, és megfigyeltük sikerült-e alkalmazni az újonnan megtanultakat. A résztvevők így gyakorlatokon, játékokon keresztül tudják megismerni önmagukat, ebből kifolyólag pedig rálátásuk lehet arra, hogy önmagukkal kapcsolatban esetleg változtatnának-e valamin, ha pedig igen, akkor mit és hogyan. Az élménypedagógiát ezért is szeretem, mert a szociális kompetenciák széles tárházát fejleszti, ezúttal viszont önmagunk megismerése van fókuszban, legyen szó például arról, hogy egy-egy helyzetben hogyan reagálunk, vagy miért nem úgy sikerül a reakciónk, ahogy azt szeretnénk. Gyakorlatokon keresztül ezt is aprólékosan kielemezhetjük – tudtuk meg a trénertől.

Az informatikai tábor szinte elmaradhatatlan és idén is nagy népszerűségnek örvend. A tábort ezúttal is Vörös Csaba informatikus, informatikatanár tartja, aki a foglalkozás sokrétűségét is kiemelte:

– A táborunk a robotika jelentősége és a mostani stádiuma mellett, a gyakorlatban foglalkozik a megoldási lehetőségek fellelésével, az angol nyelv alapjaival és a csapatmunka fontosságával is. Hasznos téli elfoglaltságnak bizonyult, hiszen visszajárók is vannak, akik szeretnek ide jönni és sokat jelent nekik ez a tábor. Remélem az én érdemem is, hogy itt jól érzik magukat, ezért mindig igyekszek valami újat is nyújtani. Korábban is tartottunk már robotikai tábort, de azóta sok minden történt e téren, és ezeket az újdonságokat is szeretném bemutatni a táborlakóknak. Hoztam néhány robotot, amikkel a hét végén bizonyos feladatokat fogunk elvégeztetni. Legalábbis ez a tervünk, hogy úgymond életet leheljünk a tárgyakba, a robotokba, ehhez pedig gyerekek írják meg a programot, és ők irányítják a történetüket. A tábor idején szeretném felhívni a résztvevők figyelmét azokra az oldalakra is, amelyek a segítségükre lehetnek. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy megismertessem velük a Vajdaságban is elérhető versenyeket, amelyeken a csapataim is sikeresen szerepeltek. Ezek a megmérettetések népszerűek, sőt egyre népszerűbbek, nagyon jók a tapasztalatok, és most szeretném átadni az élményeket abban a reményben, hogy majd találkozunk a táborlakókkal ilyen versenyeken is – mondta a lapunknak Vörös Csaba, aki a csapatmunka fontosságát is hangsúlyozta.

– Észrevehető az, amikor valaki még nem annyira jártas az informatikában, vagy odahaza nincs hozzáférése a számítógéphez. Ezt is megpróbáljuk áthidalni, hogy minél gyorsabban felvegyék a tábor ritmusát, és lépést tudjanak tartani azzal, amivel foglalkozunk. Ezzel nincs is gond, hiszen a gyerekek nagyon fogékonyak. Senkit sem hagyunk hátra, ha valaki valamivel lassabban boldogul, akkor megvárjuk, és ők segítenek is egymásnak, hogy együtt haladjunk tovább, mert a tábor végére olyan feladatot szeretnénk megoldani, amihez elengedhetetlen a jó csapatmunka. Ez nagyon fontos. Remélhetőleg túl vagyunk már azon a sztereotípián, miszerint a programozóknak, a rendszergazdáknak feltétlenül valamiféle introvertált, fura fazonoknak kell lenniük. Csapatban sokkal nagyobb dolgokat lehet véghezvinni – hallottuk Vörös Csabától.

 

Nyitókép: Gyerekek és robotok, fotó: Lukács Melinda