A Felvidékről elűzött magyarokra emlékezni nemcsak kötelesség, hanem hűség is - jelentette ki Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó a 79 évvel ezelőtt kezdődött kitelepítés emléknapja alkalmából tartott rendezvényen vasárnap Budapesten.
Szili Katalin a Rákóczi Szövetség által a Budapest rendezvényhajón szervezett megemlékezésen arra emlékeztetett, hogy 1947. április 12-én indultak el azok az első vagonok, amelyek "megfosztották szülőföldjüktől (...) közel százezer honfitársunkat". Az volt az egyetlen bűnük, hogy magyarok voltak, a Benes-dekrétumok alapján kollektív bűnösnek kiáltották ki őket, és megfosztották őket otthonuktól - mondta.
Szili Katalin kijelentette: ma nemcsak azokra emlékezünk akiket kitelepítettek, hanem azokra is, akik a felvidéki magyarságért küzdöttek.
"Az emlékezés nemcsak a múltba révedést jelenti számunkra, hanem egy hidat is a jövő felé". Egy olyan jövőképet kell teremteni, amely ezt a világot egy kissé nyugodtabbá teszi - mondta.
Szili Katalin úgy fogalmazott: "emlékezni nemcsak kötelességünk, hanem hűség is azokhoz, akik akkor elhagyni kényszerültek hazájukat".
Kitért arra is, hogy több mint húsz évvel az Európai Unióhoz való csatlakozás után nem a bocsánatkérés következett be, hanem a szlovák parlament megerősítette az említett dekrétumokat. Hol van az az Európa, amelyik annyira büszke arra, hogy számára mindenki egyenlő? - vetette fel Szili Katalin.
Hangsúlyozta: ennek ellenére ki kell mondani, hogy mi nem a gyűlölet hangján kívánunk szólni és nem a múlt sérelmeit akarjuk izzítani. Azt viszont elvárjuk, hogy arra, ami ma is fáj nekünk, legyen gyógyír, nézhessünk szembe múlttal és mondhassuk ki az igazságot - jelentette ki Szili Katalin.
Azt mondta, a mai napnak a felemelkedés napjának is kell lennie, akkor, amikor számunkra fontosabb a biztonság, mint a reménytelenség, a kilátástalanság. "Akkor, amikor számunkra fontosabb az összetartozás, mint a gyűlölet vagy az alpáriság áradása" - fogalmazott a főtanácsadó.
Szili Katalin hangsúlyozta: nekünk ma itt a legfontosabb a béke, a biztonság és az emlékezés, mert ezzel tartozunk azoknak, akik elszenvedték 79 évvel ezelőtt az otthonuk elvesztését.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke arról beszélt, hogy a kitelepítések során "életek szakadtak meg", a történtek szinte minden magyart érintettek a Felvidéken.
Ebben a nehéz időben nem volt tanácsos Csehszlovákiában magyarul megszólalni, nem működhetett magyar iskola - mondta. Hozzátette: a bűnökkel teli időszakért soha senki nem kért bocsánatot.
Csáky Csongor hangsúlyozta: erkölcsi kötelességünk és feladatunk emlékezni.
Gubik László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke kijelentette: az emléknapon "százezer fehér vértanú előtt hajtunk fejet".
Ha a felvidéki közösséget talpra akarjuk állítani, akkor nem azt kell keresni a múltban, hogy ki, mikor hiányzott egy fontos próbatételnél, hanem békességet kell teremteni - mondta.
Gubik László kijelentette: a békesség megteremtése és a hit el nem vesztése mellett fontos a cselekvés is. "Rajtunk kívül senki nem fogja megoldani (...) a sorskérdéseket" - fogalmazott.
Az Országgyűlés 2012. december 3-án egyhangúlag nyilvánította emléknappá április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját.
Nyitókép: MTI-fotó/Mafirt-felvétel
