A magyarországi választási kampányok időszakában rendszeresen hangosabbá válik a rágalom, hogy a külhoni magyarok pártpreferenciáit elsősorban az anyaországból érkező támogatások határozzák meg. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerint ez a magyarázat súlyosan leegyszerűsíti a valóságot. Az erdélyi magyarok vonatkozásában Kelemen Hunor a Magyar Szónak elmondta, értékelése szerint a közösség és a nemzeti kormány gerincét alkotó Fidesz közötti kapcsolat alapját nem az anyagi támogatások jelentik, hanem a mélyebb értékközelség, amely már jóval a nemzetpolitikai paradigmaváltás előtt is létezett.
Kelemen Hunor Magyar Szónak adott interjújában szó volt arról is, hogy miként látják Erdélyben a külhoni magyarok szavazati jogát övező vitákat, mennyire valós, illetve mély az ezzel összefüggésben tapasztalható társadalmi feszültség, mit jelent a lassan 16 évvel ezelőtt megkezdett nemzetpolitika a mindennapokban, és miként befolyásolják a határon túli magyar közösségek a magyar nemzet kulturális, gazdasági és szellemi erejét.
Ok-okozati összefüggés van a külhoni magyar választópolgárok pártpreferenciái és a magyarországi kormányzati támogatások között – az országgyűlési választások kampányának hevében ismét hangosabbá vált a régről ismert vád. Értékelése szerint valóban ennyire leegyszerűsíthetjük a dolgokat? Csakugyan pénzért szavaz a külhoni magyarok többsége?
– Vannak olyanok, akik szerint ezt valóban ennyire le lehet egyszerűsíteni, és ezt meg is teszik. Ebben az időszakban gyakran lehet ezt olvasni, hallani. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. Őket vagy nem érdekli a valóság, vagy nem ismerik azt. A valóság azért bonyolultabb, mert, legalábbis Erdély vonatkozásában, a Fidesznek mindig is nagyon nagy volt a támogatottsága – ha azt mondom, hogy Fidesz, akkor ez alatt elsősorban Orbán Viktort értem. Orbán népszerűsége, az iránta való szimpátia mindig is kiemelkedő volt, akkor is, amikor a Fidesz ellenzékből politizált, az első Fidesz-kormány időszakában szintén, de az utóbbi, közel 16 évben ugyancsak. Ez a rokonérzet, vagy értékazonosság, értékközelség soha nem a támogatás meglététől függött. A történet arról szól, hogy az erdélyi magyar emberek saját értékrendjüket ismerték fel a Fideszben, Orbán politikájában. Akkor, amikor a Fidesz kormányzati idejéről beszélünk, legyen szó az utóbbi 16 évről vagy a korábbiról, mindig voltak olyan nemzetpolitikai megvalósítások, amelyek azt igazolták vissza, hogy az említett értékazonosság valós történet, és nem csupán az erdélyi magyarok percepciójáról van szó. Az első Orbán-kormány időszakban megalapítják a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amely ma már felettébb jelentős felsőoktatási intézménynek számít Romániában. Ezt követően 2010 után megtörténik az alapos paradigmaváltás a nemzetpolitikában. Az egyszerűsített honosítási eljárás egyrészről szimbolikus, másrészről a gyakorlati jelentősége is hatalmas. A támogatáspolitikák újragondolása ugyancsak kiemelendő. Az erdélyi magyarok mindig azt érezték, hogy a Fidesz, politizáljon ellenzékből vagy hatalomból, mellettük áll, politikailag és morálisan egyaránt. Természetesen akkor, amikor tehette, olyan támogatáspolitikát folytatott, amely egyházakat, civil szervezeteket, kulturális és oktatási intézményeket, majd később a gazdasági tevékenységet próbálta segíteni. Ezért ez a támogatottság, amely természetesen soha nem lehet 100 százalékos. A mi méréseink szerint 90-91 százalékos a támogatottsága azok részéről, akiknek van állampolgársága és szavazni fognak.
Miként érvelne, ha leülne beszélgetni azokkal a magyarországi választópolgárokkal, akik nehezményezik, hogy az ő befizetett adójukból az elszakított területeken óvodák, iskolák, templomok újulnak meg, illetve épülnek, diákokat támogatnak, valamint gazdaságfejlesztés valósul meg?
– Az érvelésüket valahol meg lehet érteni. Viszont a nemzetpolitikában mindig túl kell lépni a materiális szemponton. Ha ennyire leegyszerűsítenénk, akkor mi Erdélyben mondhatnánk azt, hogy hány olyan orvost képeztünk ki, akik most Magyarországon szolgálják az egészségügyet, hány olyan asszisztenst képeztünk ki, akik Magyarországra mentek és hiányoznak innen. Hány olyan mérnök, tanár, szakmunkás van, aki hiányzik Erdélyből, illetve elkezdenénk számolni, hogy mi mennyibe került és ki kinek tartozik – és akkor még nem is beszéltem az elmúlt 110 évről. Tévednénk, ha így járnánk el. Nem lehet a nemzetet erre leegyszerűsíteni. Az, hogy Magyarország határain kívül Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján vagy bárhol máshol magyar óvodák és iskolák épülnek, a magyar nemzetet összességében teszi erősebbé. A magyar nemzetet a Kárpát-medencében identitásában, kultúrájában teszi erősebbé. Ha összeszámoljuk, akkor ezek az összegek nem olyan jelentősek, és nem elveszett összegek. Olyan támogatás ez, amelyik a nemzetet fizikai államhatárokon túl próbálja egységbe fogni. Hosszú távon ez a helyes szemlélet – ha a Kárpát-medencében életképes, erős nemzetet akarunk. Butaság az anyagiak szintjére leegyszerűsíteni ezt a témát. Ugyanakkor az is hiba lenne, ha nem próbálnánk megérteni azokat az embereket, akik ekképpen érvelnek, és nem kísérelnénk meggyőzni őket, hogy túl a pénzen van egy sokkal jelentősebb és sokkal erősebb oldala a XXI. századi nemzetpolitikának: a kulturális, spirituális tér, ahol nem lehet elfillérezni a támogatáspolitikát.
Akár úgy is értelmezhetjük, hogy a kritikusok másként definiálják a nemzeti identitás szerepét és erejét?
– A kommunizmus időszakában volt egy közel olyan fél évszázad, amikor Magyarországon a határon túli magyarokról nem akartak tudni. Úgy nőttek fel nemzedékek, úgy oktatták őket, hogy felejtsék el a határon túliakat, vagy nem is tudtak róla, hogy kik élnek Magyarország határain kívül. A kollektív tudatban, mentális szinten általában nem lehet 1-2 ciklus alatt változást elérni, ahhoz nagyjából ugyanannyi időre van szükség, mint amennyi során elrontották. Tehát érthető, hogy Magyarországon vannak olyanok, és nem kevesen, akik úgy gondolkodnak, hogy az ország határain kívül élő magyarok talán nem is részei a nemzetnek, velünk nem kell foglalkozni, mi más országokban élünk. Ismétlem, a kollektív szemléletváltáshoz nem elég egy pártciklus: egy bő nemzedéknyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megtörténjen az igazi váltás. Ezek a problémák mindig akkor jönnek a felszínre, amikor gazdasági nehézségek jellemzőek. Ugyanez volt akkor, amikor a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazást megszervezték Magyarországon. Az akkori egy nagyon nehéz időszak volt a magyarországi társadalom életében. Most önhibáján kívül van ez a nagyon nehéz gazdasági helyzet, háború van egyik oldalon, háború van másik oldalon. Az egész nyugati világban gazdasági lassulás jellemző. Ilyenkor az emberek elkezdik keresni a hibást, és hajlamosak arra mutogatni, aki a legközelebb van hozzájuk.
Mennyire természetes, hogy mi a külhonban továbbra is emlegetjük Trianon tragédiáját, vagy éppen a 2004-es népszavazást. Sokak szerint itt lenne az ideje elengedni a fájó emlékeket.
– A trianoni trauma feldolgozatlan és feldolgozhatatlan. Az emberek, a közösség veszteségként élte meg, és ezért nem tudja elengedni, illetve nem is fogja elengedni érzelmileg. Azt mondani, hogy engedd el – ez ilyen egyszerűen nem működik. Akkor lehet feldolgozni ezt és akkor lehet elengedni, ha valamiféle olyan megoldást szül a történelem, amely segít a feldolgozásban. Azt gondolom, hogy a kettős állampolgárság és a nemzetpolitika paradigmaváltása segíthet abban, hogy túltegyük magunkat a XX. századi veszteségeken, de még időre van szükség.
A Magyarországon lakcímmel nem rendelkező külhoniak szavazati jogát szavatoló jogszabályi rendelkezéseket ugyancsak élesen bírálják egyesek. Hogyan érvelne azoknak, akik megvonnák ezt a jogot, akik szerint nem kellene olyanoknak meghatározniuk az ország – de akár nemzetet is mondhatnánk – sorsát, jövőjét, akik nem Magyarországon élnek és nem ott adóznak?
– Először is leszögezném, hogy a határon túli magyarok nem határozzák meg az ország jövőjét. Jó esetben 2-3 olyan mandátumról beszélünk, amit a listás szavazáson a határon túli magyar szavazók dönthetnek el, de ez édeskevés, ez soha nem meghatározó. A választások mindig Magyarországon dőlnek el. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező külhoni magyar állampolgárok csak az országos listára szavazhatnak, vagyis csupán fél szavazatot adnak le. Egy fél szavazat miatt zajlik az értelmetlen cirkusz. Egyesek tulajdonképpen elfelejtik mindazt, ami a múltban történt a nemzettel, elfelejtik, hogy a határon túli magyarokkal mi történt, és elfelejtik, hogy a nemzet mindenekelőtt közös értékeknek a megélése, vállalása, nem pedig egy fél szavazatra való jognak a kérdése.
Értékelése szerint az említett kritikák mennyire szülnek valós társadalmi feszültséget?
– Ma már sokkal kevésbé, mint annak idején a kettős állampolgárság, vagy az első 1-2 szavazás alkalmával. Az emberek ingerküszöbe magasabb lett. A nagy többség csupán legyint, amikor azt hallja, hogy megint nekiestek a kettős állampolgárság vagy a szavazati jog ügyének, esetleg a támogatáspolitikának. Természetesen azért van megosztottság, beszélnek róla a családokban, baráti körökben, közösségekben, de már nem oly intenzíven, mint az egykori népszavazás időszakában, illetve azt követően.
Sokat foglalkozunk azzal, hogy mit kapnak a külhoni magyarok a nemzeti kormány irányította anyaországtól, de sokkal ritkábban elemezzük a kérdést, hogy mit tesznek a külhoni magyarok a nemzet közösébe?
– Mindent, ami egy, a mindennapjait egy másik országban élő közösségnek a lehetőségében áll. Kulturális tekintetben – nemcsak az irodalmat, a képzőművészetet és színházat ideértve, hanem a népi kultúrát is – mindenképpen gazdagítják a magyar kultúrát, a magyar értékalkotó közösségnek a részei. Ez a legfontosabb. Ezen túl természetesen valaminek az őrzői, annak, amit elveszített Magyarország. Ezt is elsősorban spirituális értelemben mondom, nem feltétlenül földrajzi értelemben. A kapcsolatrendszerünkön keresztül és a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatrendszerünkön keresztül gazdagítjuk a magyarságot összességében. Minél több magyar vállalkozó van, minél jobbak a kereskedelmi kapcsolatok, annál inkább el lehet mondani azt, hogy a határ innenső és túlsó oldalán is nyernek az emberek. A határon túli magyar közösségek minden tekintetben a magyar nemzetet és a Kárpát-medencei magyar közösséget erősítik, nem pedig gyengítik.
Mit tapasztal Erdélyben, a magyarok zömét miként befolyásolja az elemzett jelenség, retorika? Esetleg elbátortalanítja őket?
– Nem, elbátortalanításról szó sincs. Minden az emberek vérmérsékletétől függ. Vannak olyanok, akik felmérgelődnek, majd elengedik, vannak olyanok, akik fel sem dühödnek, de olyanok is vannak, akik ezen dohognak napokon keresztül, viszont elbátortalanításról nem beszélhetünk. Az erdélyi magyar emberek mindig másképpen néztek magukra, mint ezt sokan Budapestről gondolták és látták. Erdély mégiscsak néhány száz éven keresztül a magyar államiság csíráját hordozta, a független Erdély, az Erdélyi Fejedelemség. Amikor az erdélyi magyar ember a tükör előtt áll és belenéz abba, akkor egy államalkotó közösség részeként látja önmagát. Túlzás lenne azt állítani, hogy egy-egy nyilatkozat vagy ostoba támadás elbátortalaníthatja. Időnként inkább megerősíti őket abban, hogy igen, élni kell a szavazati joggal.
Mit jelent az anyaország stabilitása a határon túli közösségek számára?
– Ma a világban nincsen stabilitás. Olyan gyorsan változnak a dolgok minden tekintetben, hogy erre talán egyetlen közösség, egyetlen társadalom sem készült fel. Ezért én inkább a stabilitás helyett azt mondanám, hogy nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak van egy közös célunk. Az emberek napjainkban gyakran úgy élik meg, hogy a jövő véget ért, mert a változások olyan gyorsak, hogy mire az egyiket megszoknák, már benne vannak a másik változásban. Ha van egy nagy közös cél, amit lehet szolgálni, akkor a gyors változások ellenére a Kárpát-medencei magyarok, a magyar nemzet, a magyar közösség tud jó válaszokat adni a kihívásokra. A biztonságérzet nagyon fontos dolog. Inkább ez a meghatározó. Mindenki biztonságban akarja tudni saját közösségét, családját és a nagyobb közösséget. Ma a magyarországi politika ezt a biztonságérzetet tudja adni, viszont a stabilitás érzetét a térségben igazából senki nem tudja garantálni, hiszen annyira gyorsak a változások.
Ha egyszer kormányváltás történne Magyarországon, és nem a nemzeti kormány irányítaná az országot, értékelése szerint a külhoni magyarok felkészültek-e erre az időszakra, az esetleges „túlélésre”, azaz mennyire erősek az elszakított területeken az utóbbi 16 évben építettek alapjai?
– Ismerem az erdélyi magyar közösséget. Az erdélyi magyar közösségnek ma a túlélése elsősorban az erdélyi magyarokon múlik – ugyanúgy, mint ahogyan már az elmúlt évszázadban is. A kitartásukon, a hitükön és az erejükön, a közösségbe vetett hitükön. Az pedig megvan ma is.
Molnár Edvárd/A Vajdasági Magyar Szövetség nemcsak a Fideszre, hanem az RMDSZ-re is partnerként tekint. A kép a VMSZ 2023-as választási kampánya során készült decemberben, Adán
