Kapu Tibor legutóbbi beszélgetésünk óta megjárta a Nemzetközi Űrállomást (ISS), és Magyarország második kutatóűrhajósként beírta magát a történelemkönyvekbe. A maratoni felkészülést sikeres űrmisszió követte. Az Axiom-4 húsznapos küldetése során a négytagú nemzetközi személyzet az ISS fedélzetén mintegy 60 tudományos kísérletet végzett el, amelyek közül 25 magyar kutatóintézetek, egyetemek és cégek fejlesztése. Lapunk olvasói is megtudhatják, milyen az űrutazás, milyen hatással van az emberre a Föld látványa az űrből, és milyen értékes kísérletek zajlottak valójában az űrállomáson.
Hónapok folyamán tulajdonképpen százszor vagy akár ezerszer is begyakorolták az űrutazás folyamatát, a felbocsátást, a visszaérkezést és az ottlétet. Ezáltal túlzott meglepetés nem érhette, de mégis, melyek voltak azok a tényezők, amelyekre mégsem számított, és ami teljesen máshogy történt, mint ahogyan azt előzőleg elgondolta?
– Azt gondolná az ember, hogy nagy meglepetés nem érhet minket. Az igazság viszont ennek az ellenkezője. Az űrutazás – még annak ellenére is, hogy mindent rendkívül alaposan begyakoroltunk – tele van tűzdelve ismeretlenekkel és olyan pillanatokkal, amelyekre nem számíthattunk. És ez a legelején elkezdődött, amikor még csak karanténban voltunk, és vártunk arra, hogy megtörténjen a felbocsátás. Karanténban a tervezett 14 helyett 32 napot voltunk. Több okból csúszott a felbocsátásunk. Ezzel egyébként rekordot is döntöttünk: miénk volt a küldetések előtti leghosszabb egybefüggő karanténi időszak az elmúlt 65 évben. Amikor 32 nap után már a rakétában ültünk, még akkor is adódtak olyan problémák, amelyek, ha néhány másodperccel tovább tartanak, az aznapi felbocsátási lehetőség is meghiúsult volna. Az űrállomáson a kísérletek zajlottak a vártnál eltérőbben, hiszen annak ellenére, hogy tényleg mindent begyakoroltunk, a súlytalansági környezet mégis tartogatott meglepetéseket. Ilyenkor van nagy szükség az emberi kreativitásra és arra, hogy minden helyzetben feltaláljuk magunkat. Ilyen helyzet számtalan volt egyébként, de egyet kiemelnék. Az egyik kísérlet egy forgó műanyaggömböt foglalt magába, amelyet negyed liter vízzel kellett volna spatulával bevonni, és mindezzel a gázbolygók planetáris időjárási viszonyait modellezni. Ez a kísérlet például abszolút nem úgy működött, mint ahogy terveztük vagy reméltük volna. A fedélzeten erre kreatív megoldást kellett találnunk, ami sikerült is. Szóval az űrutazás kapcsán a valódi tanulság az, hogy még a biztos tudás mellett is számottevő tényező a kreativitás.
Többször megfogalmazta már, hogy mennyire különleges és gyönyörű a Föld a távolból. Tényleg olyan, mintha csak egyetlen, avagy egyedi bolygó lenne az univerzumban? Minden egy adott kozmikus pillanat műve, így a bolygónk is?
– Egyetlen bolygónak láttam. Amikor 400 kilométerre keringünk a Föld felszíne fölött, akkor nem vagyunk olyan extrém távol, így hatalmasnak tűnik a bolygónk. És habár rálátunk, és hatalmas is, mégis el tudunk nézni mellette, láthatjuk a légkör vastagságát, és mögötte az égi kísérőnket, a Holdat. Abban a pillanatban úgy tűnik, hogy a világon semmi más nincsen. A Föld valóban a bölcsőbolygónk. Bárki, aki ezt valaha elhagyta, az vissza is tért. Nem volt még olyan, aki más égitesten maradt volna. Mindenképpen csak azt mondhatjuk, hogy egyetlen bolygónk van, a Föld.
A misszió során elvégzett kutatások jelentősége felbecsülhetetlen értékű a magyar innováció számára. Milyen kutatásokat végzett, milyen szakterületeket öleltek át a kísérletek, és melyik volt az ön számára a legérdekesebb?
– Ez valóban igaz. Huszonöt magyar kísérletet vittünk, amelyek számtalan tudományágat öleltek fel. Ami valóban összeköti ezeket, az egyrészt, hogy mindegyik jövőbe mutató és elképesztően érdekes problémákat feszeget, másrészt pedig, hogy az elvégzésükhöz elengedhetetlen a súlytalanság vagy kozmikus sugárázás állapota. A kísérletek között volt például orvosbiológiai kísérlet, fizikai, technológiai demonstráció és növénytermesztési kísérlet is. A technológiai demonstrációk során különböző eszközöket és megoldásokat vittünk fel a világűrbe annak vizsgálatára, hogy miként működnek valós űrkörnyezetben. Jó példa erre a sugárzásméréssel kapcsolatos kísérlet, amely a magyar űrkutatás egyik ikonikus eszköze, a Pille doziméter örökségére épült, ugyanakkor annál jóval fejlettebb, korszerű technológiákat alkalmazott. Emellett a növénytermesztési kísérletünk is fontos szerepet kapott: az űrnövénytermesztés a hosszú távú űrutazások egyik alapvető kérdése, hiszen a jövőbeli Hold- és Mars-küldetések során kulcsfontosságú, hogy az emberiség képes legyen olyan növényeket magával vinni, amelyek biztosítják a fenntartható jelenlétet és a túlélést.
Milliók követték az űrhajó visszatérését és a lélegzetelállító képsorokat a landolásról. Mindezt rehabilitáció követte. Mennyire viseli meg az ember szervezetét biológiailag és lelkileg mindez?
– Azt kell mondanom, hogy az űrutazásnak valóban komoly hatása van a szervezetre. Már egy néhány hetes küldetés során is jelentős fizikai terhelés éri az emberi testet, a hosszú távú missziók pedig ennél is összetettebb kihívásokkal járnak. A világűr ugyanis egyáltalán nincs jó hatással az emberi testre, különös tekintettel az izomzatra, a szívre és az egyensúlyi szervekre. Ennek hatásait viseltük. A rövid távú küldetések során az elképesztően sűrű időbeosztásunkba, amelyben végre kell hajtanunk a kísérleteket, sajnos az edzés nem igazán fér bele, ami azonban elkerülhetetlen az erőnlét fenti, súlytalanságban megtartásához. Ezért volt fontos a küldetésünk kapcsán, hogy inkább az űrutazás előtt edzünk rengeteget, és minél több izmot építsünk, mert mire visszaérünk a Földre, sokat veszítünk.
Az űrutazásával tulajdonképpen két fő feladatot is végrehajtott, és mindkettő a jövőt határozza meg. Egyrészt megalapozott egy újabb magyar űrutazást és űrkutatást, másrészt folyamatosan járja az országot, amellyel tulajdonképpen a jövő generáció számára még kézzelfoghatóbb közelségbe hozza és népszerűbbé teszi az űrkutatást. Feltételezem, hogy ez is az alapvető cél?
– Alapvető célunk, hogy minél több magyar fiatal érdeklődését felkeltsük az űrkutatás és a STEM-területek iránt. Ezzel párhuzamosan kiemelten fontos számunkra, hogy a kutatók megszerezzék azokat a szakmai és emberi kompetenciákat, amelyek elengedhetetlenek az űrkutatásban való munkához. Az űrhajósok célzott, hosszú távú felkészítése ennek a folyamatnak a szerves része. Úgyhogy a kérdésre választ adva, gőzerővel dolgozunk azon, hogy a Hunor keretében, vagy akár azon túl 5-10 év múlva legyenek olyanok, akik jelentkeznek egy ilyen programra, éppen azért, mert esetleg hallottak minket, vagy lehet, hogy beszélgettek velünk valamelyik iskolában.
Visszatérne a világűrbe jóval távolabbi expedíciók űrhajósaként?
– Nagyon szívesen mennék, élveztem az odakinti létnek minden percét. Teljesen mindegy volt, hogy nagyon kemény munkáról vagy dinamikus eseményekről, szabadidőről volt szó. Úgyhogy, ha hívnának, akkor biztosan mennék. Mindemellett a fókusz most a tudományos eredmények kiértékelésén, a kapcsolódó tanulmányok elkészítésén van, illetve azon, hogy minél több fiatal és magyar ember megismerhesse az űrkutatás világát. Személyesen ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy idővel tovább bővüljön azoknak a magyaroknak a névsora, akik a világűrben járhattak.
Nyitókép: hunor.gov.hu
